Gútaiak a nagyvilágban: Mosogatófiúból lett technikus a londoni olimpián

Üdvözöljük Gútán!
2017. október 17. kedd, Hedvig

Gútaiak a nagyvilágban: Mosogatófiúból lett technikus a londoni olimpián

2013.04.04 / 10:21
Sokan a jobb megélhetés és az érvényesülés reményében, valamint álmaik megvalósítása miatt döntenek úgy, külföldön próbálnak szerencsét.

Sokan a jobb megélhetés és az érvényesülés reményében, valamint álmaik megvalósítása miatt döntenek úgy, külföldön próbálnak szerencsét. Mindannyian egyöntetűen állítják: kemény és kitartó munkával semmi sem lehetetlen. Így tett a gútai Fűri Roland is, akinek legnagyobb álma volt részt venni egy olimpián.

Mindent megtett annak érdekében, hogy e gyermekkori vágyát beteljesítse. Kitartása, szorgalma, elhivatottsága és állhatatossága meghozta számára a hőn áhított élményt és még azon túl nagyon sok mindent. Híres és népszerű filmek filmforgatásán, nagy presztízsű divatbemutatók technikai berendezésein dolgozik. Olyan hollywoodi filmsztárokkal találkozott, mint Daniel Craig vagy Keanu Reeves, és irigylésre méltó lehet, hogy az egyik leghíresebb angol divatcég, a Burberry szépséges modelljeit is megcsodálhatta testközelből. Számára azonban a 2012-es londoni olimpiai játékok jelentették az év fénypontját. Nem titkolja meghatottságát és büszkeségét. Úgy érzi, megérte mindaz az a korábbi nélkülözés és szenvedés, amik egyfajta lépcsőfokokat jelentettek álmai megvalósításában.

„Mindig vonzott az a lehetőség, hogy egyszer külföldön is érvényesüljek. Igazi motivációmnak Angliát tekintettem, mert szerettem volna megtanulni folyékonyan angolul beszélni. Másik álmom pedig az volt, hogy részt vehessek egy olimpián.” – meséli Roland, és megosztja velem, hogy rögös és nehéz út vezetett a személyes sikerekhez. Mindezt azonban egy cseppet sem bánja. Hiszen a siker mindenért kárpótolta.

„A gútai kábelgyárban dolgoztam 2006-ban, amikor is meghallottam, hogy egy érsekújvári ügynökség munkásokat keres a 2012-es londoni olimpiára. Nagy lelkesedéssel vágtam bele. Az akkori barátnőmmel elmentünk a megbeszélésre, befizettük a szükséges illetékeket. Később azonban kiderült, hogy mindez csupán egy nagy átverés volt, többeket beetettek. Volt, aki családostul készült. A barátnőmnek sikerült visszaszereznie valamennyi pénzt, én azonban egy nagyobb összeget buktam. Úgy éreztem, hogy az álmom szertefoszlott, dühös voltam, de csak magamat hibáztathattam. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Aztán rá egy évre éppen egy gyermekkori barátom érkezett vissza Gútára szabadságra, és azt kérdezte, érdekel-e még, hogy Angliában dolgozzak, ugyanis tud nekem ajánlani valamit, van egy üresedés a házukban, ahol laktak. A korábbi kudarc miatt kissé visszafogottan álltam a dolgokhoz, ám legbelül valami azt súgta, itt a nagy lehetőség és meg kell ragadni. Így tehát baráti segítséggel 2007-ben megérkeztem Londonba. Nagyon jó érzés volt, teljesült egy régi vágyam, ez leírhatatlan dolog.”

Miután kiérkezett, elindult munkát keresni, egy ügynökségen keresztül sikerült elhelyezkednie. Szinte mindent elvállalt, amit ajánlottak neki.

„Mosogatással, pincérkedéssel, segédmunkákkal kezdtem, az akkori angliai minimálbért kerestem, de nem csüggedtem. Tudtam, ez még csak a kezdet. Másfél évig éltem ilyen anyagi helyzetben, de még mindig sokkal jobban, mint amit Gútán megkerestem volna. Sok fiatalnak ugyan nem egy álommunka a mosogatás, de én lelkesedéssel dolgoztam. Számos helyen megfordultam az ügynökség által, menő éttermekben, ahol még a mosogatófiú is kap borravalót. A műszak végén pedig megkóstolhattam mindazokat az ínyencségeket, amiket 30-40 angol fontért szolgálnak fel az éttermekben.”

Megjárta az ún.: szamárlétrát, mivel, főleg kezdetben, nyelvi akadályokba ütközött.

„Rá kellett döbbennem, hogy itt mit sem ér az angoltudásom, amit otthon tanulgattam. Teljesen leblokkoltam, ha valaki beszélt hozzám, vagy amikor kérdezett valamit. Azonban itt nem kérdezhettem vissza magyarul, ha esetleg valamit nem értettem. Ahogy fejlődött a nyelvtudásom, egyre magabiztosabbá váltam és jobb, anyagilag megbecsültebb munkahelyekre vágytam. Egy évet az Oxford Street-en töltöttem rakodómunkásként, ez egyébként a legforgalmasabb bevásárló utca Európában. Naponta negyven tonna áru érkezett, ezeket rakodtuk. Kemény időszak volt, de megérte.”

Már-már úgy tűnt, hogy Londonban megvalósítja az amerikai álmot, amikor is 2008-ban érezhetően csökkent a kereslet és a közgazdászok egyre gyakrabban emlegetni kezdték a gazdasági világválságot, amely Angliába is megérkezett.

„Újabb csapás jött a Londonban töltött időszakomban. Miután otthagytam az állásközvetítő ügynökséget és a jobb anyagi elismerés miatt a londoni Nemzeti Történelmi Múzeumban vállaltam munkát. A múzeum új részlegén, a rovar és kisállatok számára pléhszekrényeket szereltem. Jó kis meló volt, elégedettek voltak a munkámmal. Olyannyira, hogy szerették volna a szerződésemet meghosszabbítani, azonban elért a recesszió, a nagy pénzügyi válság elérte Európát, minden tervem összedőlni látszott. Letelt a szerződésem, és 2009 karácsonya előtt munkanélküli lettem. Hiába volt minden próbálkozásom, nem akart összejönni semmi. Néhány hét múlva a pénzügyi forrásaim is kezdtek apadni, lassan feléltem a tartalékaimat. De nem adtam fel!”

A sorozatos kudarcok se kedvetlenítették el, és szépen haladt önmaga és céljai megvalósításához. Kitartása révén egy véletlen folytán rálelt egy hirdetésre, amely megváltoztatta az életét.

„2010 februárjában találtam egy munkaajánlatot az ún.: rendezvény-iparban. Nem dédelgettem hiú ábrándokat, hogy meddig juthatok el a cég ranglétráján, de akkor nem igazán érdekelt, annak örültem, hogy találtam munkát. Olyan állás volt, amely minden nap új kihívásokat ígért. Rendszertelen munkakezdések és sokszor heti hatvan órás munkafolyamatok. Nagyon élveztem, hiszen végre olyan munkám volt, amit igazán szeretek és öröm volt nap, mint nap munkába menni. És itt adódott a lehetőség, hogy részt vehessek a 2012-es londoni olimpián.”

Londonban sincs ugyan kolbászból a kerítés, de Roland azt állítja, hogy kemény munkával, következetességgel és alázattal sokra viheti az ember az angol fővárosban.

„Ha külföldi vagy angol anyanyelvvel, meg kell dolgoznod a pénzedért. Ha Kelet-Európából érkezel, akkor kétszer olyan keményen kell dolgoznod az elismerésért. A legjobbnak kell lenned, a szorgos munkáért jár a jutalom, előreléphetsz. Idehaza csak abban az esetben léphetsz előre, ha van ismerősöd a cég vezetésében. Londonban nekem sikerült feltornáznom magam egy egészen elfogadható szakmai szintre. De csak azért, mert tettem is érte. Bevállaltam mindent. Éjjel-nappal dolgoztam, de ez meghozta a gyümölcsét. Az év őszén lehetőségem nyílt elutazni a párizsi Disneyland-be, ahol hat napot töltöttem. Egy biztosító társaság kétévente megrendezett konferenciáján kellett a rendezvényszervező cégnél szorgoskodni. Természetesen ez csupán egy munka a sok közül. Dolgoztam divatbemutatókon, koncerteken, jégpályák építésén, évente megrendezett különféle nemzetközi kiállításokon, konferenciákon és filmstúdiókban való kisebb munkákat is elvállaltam. Ezek mind másfajta munkát igényeltek. Részt vettem Daniel Craig főszereplésével készült James Bond film forgatásán, de segédkeztem Keanu Reeves filmjének forgatásán is. Daniel Craig egy fejjel alacsonyabb nálam.” :)

Számára azonban nem ez volt az ott tartózkodásának fénypontja, hanem minden kétséget kizáróan élete meghatározó élménye a 2012-es londoni olimpia körüli építési munkákban való részvétel jelentette.

„2012 elején, már csoportvezetőként megkaptam a magam kis projektjeit. Fél tucat szakképesítő tanfolyammal a hátam mögött megbíztak a BMX és a vadvízi kajak-kenu lelátóinak építését. Az erre szakosodott céggel közösen nekünk kellett felhúzni több tízezreket fogadni képes lelátókat. Bár a munkálatok picit késve kezdődtek, dacolva erős széllel, viharral és persze az állandó esővel, mégis sikerült a nyitóünnepség előtt befejeznünk. Öt hónap kemény munkája végül meghozta számomra a gyümölcsét: ott lehettem az olimpia megnyitójának főpróbáján. A hivatalos főpróbán már munkába kellett állnom, hiszen mintegy három nap alatt kellett visszaállítani a stadiont eredeti állapotába. Amit két hónap alatt felépítettek, a lebontására nekünk hetvenkét óra állt rendelkezésünkre. A rendezvény irányítói szerint ilyen hatalmas műveletet még senki nem vitt véghez. Szeretem az olimpiát. Mindig is követtem az ötkarikás játékokat a televízió előtt. Ez egy olyan sportesemény, amiről senki nem szeretne lemaradni, mind sportolóként részt venni, mind pedig szurkolóként végigkövetni a tizenhat napig tartó eseményt. A sors ajándéka, hogy éppen az olimpiai parkban tölthettem el ezt a fantasztikus két hetet, és ugyan most láttam az egészből a legkevesebbet, azonban számomra leginkább az volt a fontos, hogy élőben, a helyszínen élvezhettem a dolgokat, lehettem részese az egésznek. Amire pedig a legbüszkébb vagyok, hogy ott lehettem, amikor magyar olimpiai arany születik, de ugyanilyen öröm volt számomra a magyar kézilabdások menetelése. Vagy említhetném a hangulatát a kajak-kenu helyszínének, ahol még az angolok is megtanultak magyarul köszönni, mert annyian voltunk ott magyarok.”

Roland meghatottsággal és elégedettséggel, mi több örömmel és boldogan mesélt külföldi, londoni tapasztalatairól és úgy gondolja, minden álom megvalósítható, ha az ember igazán akarja.

„Egy álmom vált valóra. Életemben a 2012-es év a legsikeresebb, aminél jobbat el sem tudok képzelni. Baráti segítséggel, összefogással, odaadással, akarattal, kitartással, és egy kis szerencsével bármit el lehet érni. Én elértem azt, amire valaha is vágytam. Mindazoknak kívánom a sikert, akik hisznek magukban, és távol az otthontól próbálkoznak kisebb-nagyobb szerencsével, elérni céljaikat, hogy sikeresek legyenek külföldön, szerezzenek elismerést egy idegen országban, és legyenek büszkék arra, amit elértek, vagy aminek elérésére igyekeznek. A hazatérésem még várat magára, ugyanis kis városunk és környéke még a gazdasági válságot éli. Ám remélem, a közeljövőben lesz rá alkalom, hogy odahaza is hasonló elismerésben részesüljek, vagy bárki részesüljön, mint amiben itt kint, a ködös Albionban.”

Borka Roland

Képek: Fűri Roland archívuma

Toolbox
  • Menu
  • Menu
  • Menu
  • Menu
Legolvasottabb