Gútát népszerűsítették Franciaországban a gútai gimisek

Üdvözöljük Gútán!
2017. december 12. kedd, Gabriella

Gútát népszerűsítették Franciaországban a gútai gimisek

2014.05.26 / 09:45
Város-népszerűsítő tanulmányi úton volt néhány gútai gimis diák és oktatóik, akik tevékenyen részt vettek a Comenius Iskolai Együttműködések elnevezésű európai közoktatási program megvalósításában. Gúta történetét, valamint a szlovák-magyar közösség tagjai gyermekkorának sajátosságait tárta az elzászi (francia-német) tanulóknak a gútai egyházi gimi tanulói.

Város-népszerűsítő tanulmányi úton volt néhány gútai gimis diák és oktatóik, akik tevékenyen részt vettek a Comenius Iskolai Együttműködések elnevezésű európai közoktatási program megvalósításában. Gúta történetét, valamint a szlovák-magyar közösség tagjai gyermekkorának sajátosságait tárta az elzászi (francia-német) tanulóknak a gútai egyházi gimi tanulói. A házigazda ezúttal Cernay városkája volt, 2015-ben pedig Gútára látogatnak az ottani diákok.

A német nyelvű projekt „Gyermekkor akkor és most, itt és ott” („Kindheit damals und heute, hier und dort”) címmel a gyerekek életét hasonlítja össze a jelenben és a múltban egy nyugat-európai (Franciaország) és egy közép-európai ország (Szlovákia) példáján keresztül. Galo Lukács Tímea, a projekt koordinátora sikernek könyveli el a franciaországi látogatásukat, minden tervet teljesítettek, s élményekben gazdag tanulmányi útról tértek vissza.

„Saját bőrükön tapasztalhattuk, mennyire más és érdekes az ottani élet, rengeteg élménnyel gazdagodtunk, amelyek elkísérnek a mindennapokban. Betekintést nyerhettünk az ottani oktatási rendszerbe, megnéztük a hatalmas és igényes oktatóintézményt, iskolai életet, és speciális tanórákon vettünk részt. A különféle kutatómunkákban a diákok saját bőrükön – egyfajta szerepjáték keretében – korabeli ruhákban és autentikus környezetben megtapasztalhatták a régmúlt iskolai oktatást.” – mondta érdeklődésünkre Galo Lukács Tímea.

A két éven át tartó bilaterális projektmunka során a diákok különböző szempontok alapján mutatják be a gyermekkort: francia, német, szlovák és magyar gyereksorsokat hasonlítanak össze, közben megismerik a gyerekek életmódját, hétköznapjaikat a közeli és a távoli múltban, bemutatják a gyermekélet legfontosabb történéseit, sorsfordító eseményeit és választ keresnek arra, hogyan befolyásolták a gyerekek életét a történelem viharos fordulatai a partnerországokban.

A gútai gimi tizenegy diákja és néhány kísérő tanár programokkal zsúfolt napokat élt meg. Ottani családoknál voltak elszállásolva, és remek kapcsolatokat alakítottak ki, s ez volt az egyik cél. Kürti Barbara egy arab családhoz került és megtapasztalta a kulturális szokásaikat és életvitelét.

„Feltűnt, hogy a család rendkívül vallásos. Az apa gyakran elvonult az egyik szoba magányába, és ott imádkozott, meditált. Az anya pedig elképesztően művelt nő, hét nyelven beszél és nagyon tapasztalt. Ő mondta, hogy senki sem kevesebb a másiknál, és hogy mindenki más, mégis mindenkire szükség van.” – mondja Barbi.

Ramadánt is tartják, és ebben részt vesz a család tizenkét éves lánya is. Barbi hozzáteszi, számára feltűnt, hogy mindenki milyen kedves, barátságos, vendégszerető. Elárulja, ott nem zárják a kapukat. Az iskolalátogatás is érdekesen zajlott. Reggeli után személyi gépjárművekkel indultak a Cernay-i René Cassin Iskolaközpontba, illetve voltak, akik az ingyenes iskolabusszal közlekedtek.

„Hatalmas területen volt az iskola. Tanítás előtt egy óriási placcon volt a sorakozó, s négyszögek voltak rajzolva a terület aszfaltjára. Mindegyik más tantermet képezett, és akinek épp abban a teremben van órája, annak oda kellett állni kettes sorba az eligazításkor. Akár esőben is. Majd jött a tanár és elkísért az osztályba. A tanórák hatvan percesek voltak, s a szünetben nem lehetett az épületben tartózkodni, óra alatt pedig nem lehetett a mosdóba távozni. Csak a szünetben nyitották ki a mellékhelyiségeket. A tanítás nyolctól akár este fél hatig is tartott. – meséli Barbi.

Az iskola mellett a tanároknak külön parkoló áll rendelkezésre, s feltűnő, hogy alig közlekednek járatos buszok, helyette sok a személygépjármű, egy családnak akár több is van. Cernay városka nagyságához képest hatalmas az iskola. A mintegy tizenegyezer lakosú város nem sokkal nagyobb és népesebb Gútánál. Polgármestere Michel Sordi, aki a május 8-i hatalmas parádéval megünnepelt eseményen a gútai diákokat koszorúzni hívta, köszöntötte őket és gratulált nekik. Népszerűséget szereztek, egy tucat fotós örökítette meg őket, még a helyi sajtóba is bekerültek, és általuk Gúta is. Az iskola is kiemelt figyelemmel viseltetett irántuk, egy perc szabadjuk se volt, rengeteg programot szerveztek nekik. Nemcsak az iskolában, de azon kívül is tartalmasan töltötték el az időt. Különféle kirándulásokon vettek részt, bowlingozhattak, de volt, aki hastáncórán is múlatta az időt.

A tanintézmény is gondoskodik a tanulókról. Madarász Patrik hozzáteszi, hogy az általános iskola 5-9 osztályosokból állt, és a tanintézményt mintegy hatszáz diák látogatja.

„Nem volt különösebb probléma megértetni magunkat velük, bár akadtak nyelvi nehézségek. De érdekes, hogy érettebbek az ottani tizenkét évesek, mint nálunk. Az ottani iskolában vannak ún.: nyugiszobák, ahol egy babzsákon lehet sziesztázni, de külön van tanulószoba is, szigorú házi- és ülésrenddel.” – mondja Patrik.

Az étkezés egy korszerűen felszerelt étkezdében volt, külön a tanároknak, s háromféle főételből lehetett választani, digitális beléptető-rendszer működik, ahová a diák behelyezi a kártyáját, s az kiadja a tálcát, amire tetszés szerint választott ételt rakott és fogyaszthatta el társaival, illetve étkezés után egyenesen a mosogatógépbe lehetett azt helyezni.

A tantermek mindegyike külön szakhoz van kialakítva: történelem, zeneelmélet, nyelvek, matematika, stb. Három bilingvális osztályban a matematika, testnevelés és történelem német nyelven történik. 

Megtudom, hogy a hatalmas területen elterülő intézmény mellett szintén nagy méretekkel rendelkező sportkomplexum található, ahol a testedzést végzik. A testnevelő órák akár spártai körülmények között is megtartatik. Ha előző nap futás volt beiktatva a következőre, akkor azt minden időben megtartották. Még zuhogó esőben is. Az orientációs futást erdős, mezős területen, patakot átszelve abszolválták. Minden zokszó nélkül.

„Nem volt nyavalygás, meg kifogáskeresés, kivétel nélkül minden résztvevő teljesítette a távot. Jól szervezett, katonás rend uralkodik.” – tudom meg Tóth Árpád tanár úrtól. „Egy speciális, minőségi és szokatlanul profi térkép segítette a diákokat a futásban. Ez a részletes térkép remek tanulói segédeszköznek bizonyult. Színes, könnyen értelmezhető és játékos.” Hozzáteszi, hogy a tornaterem gazdagon felszerelt, tágas, hatalmas ablakokkal.

„Élmény lehet ott tanítani. Minden szükséges taneszköz a tanár rendelkezésére áll, pedagógiai havilapot járatnak külön minden tantárgyhoz. A tornaóra teória részét külön szaktanteremben a sportcentrumban lehet oktatni, a tanár öltözőjén hatalmas ablak, amin keresztül belátja a hatalmas tornatermet. A metodikai részekben a tanár modern zenére a diákok által koreografált felmérésben osztályoz, az értékelés skálája egytől húszig terjed. A tanulmányi eredményeket jelző jegyekből átlagot számolnak ki.” – mondja Tóth.

A tornatermeken kívül jól karbantartott futópályák, kosárlabdapályák is találhatók az iskola udvarán. A kitűnő feltételeknek köszönhetően három testnevelés óra folyt egyidőben az iskolában: orientációs távfutás, röplabda és akrobatikus gimnasztika.

„Különféle projekteken keresztül teszik színesebbé és érdekesebbé a tanórákat. – ezt már Galo Lukács Tímeától tudom meg. – Úgy láttam, gazdag és minőségi anyagokkal dolgoznak. Interaktív segédeszközök egyediek, bőségesek és ötletesek.”

Kisvároshoz képest gazdag diákélet zajlik és a fiataloknak számos szórakozási lehetőség van a régióban. Meglátogatták Franciaország legnagyobb szabadtéri múzeumát, az Ungersheim-i falumúzeumot, amelynek hatalmas területén körülbelül hetven tipikus elzászi épület áll. A parasztházak mellett középkori pékség, vízimalom, sörfőzde, kovácsműhely, fazekasműhely, konyha várja a látogatókat. A múzeumfaluban sokféle háziállat is él, de érdekessége, hogy szinte minden ház tetején gólyafészek díszelgett. Mint megtudták, Elzászban rengeteg gólya él annak köszönhetően, hogy a régió korábban bekapcsolódott egy gólyavédő programba. A szuvenírboltok kirakatában is mindenütt gólyás emléktárgyakat lát az ember. Kipróbálták a régi idők foglalkozásait: volt, aki szerencseszöget kovácsolt a kovácsműhelyben, illetve halat ábrázoló faliképet faragott, mások pedig agyagfigurákat készítettek, majd a skanzen konyhájában elzászi levest főztek. A leves egyik fő alapanyaga a csalán volt, de szinte mindenféle gyom bekerült a fazékba, ami kezük ügyébe került. Az általuk csak „gyomlevesnek”nevezett ételt az elzásziak általában a karácsony utáni dőzsölés után fogyasztották.

A diákokkal látogatást tettek Párizsban is, de jártak Svájcban is. A távolság nem volt akadály. Az ottani fizetések elég magasak, egy általános iskola pedagógusa mintegy ötezer eurót keres havonta, de általában is a jólét jellemző az ottani életre. Ez megmutatkozik az emberek mentalitásán is, rendkívül barátságosak az idegenekkel és jól érzik magukat a bőrükben. „Velünk is nagyon barátságosak voltak. A család hamar befogadott és igazán jól éreztem magam ott. Hiányoznak, és szívesen visszamennék. Akár dolgozni is. – meséli Madarász Patrik.

A projekt az Európai Únió „Egész életen át tartó tanulás” (Lifelong Learning) program keretében valósul meg, és a teljes anyagi támogatás mintegy tizenötezer euró. Az együttműködés végterméke egy könyv Gyermekkor akkor és most, itt és ott címmel, amely a gyermekélet minden területét érinti. A könyvet kiegészíti egy fotókkal illusztrált album, amely érdekes francia, magyar és szlovák gyereksorsokat dolgoz fel a múltból.

Borka Roland

Fotók: facebook

 

Toolbox
  • Menu
  • Menu
  • Menu
  • Menu
Legolvasottabb