Kuruc világ, labanc világ

Üdvözöljük Gútán!
2017. augusztus 20. vasárnap, István

Kuruc világ, labanc világ

1711.04.01

Az oszmán-török hódoltság idején a Porta támogatásával Erdély törekedett önállóságra. Magyarország nyugati része viszont fokozatosan a Habsburg Birodalom része lett. A bécsi kormányszervek csökkentették az alkotmány, a magyar rendiség szerepét, s ezzel növelték Magyarország alárendeltségét. Az ország a Habsburg abszolutizmus erősödésével elvesztette önállóságát.

A bécsi udvar igyekezett német csapatokat, nyugati zsoldos katonákat beültetni a magyar végvárakba, hogy megbízható erők álljanak rendelkezé­sére. A magyar végvári vitézek nagy részét elbocsájtották a törökkei, az er­délyi fejedelmek hadaival való „paktálás" címén. Többen bujdosóként Er­délyben húzódtak meg. Mint már említettük, a gútai várba is idegen zsoldo­sok kerültek.

Zrínyi Miklós felismerte a császáriak törekvéseit, ezért a törökellenes po­litikája mellett egyre bizalmatlanabb a Habsburgokkal szemben. „A török áfium ellen való orvosság" című munkájában arról ír, hogy a császári hadve­zetés halogatja a török kiűzését. Véleménye szerint egyébként is ez csak jól kiképzett nemzeti hadsereggel lehetséges. „Mátyás király életéről való el­mélkedések" tanulmányában azt olvashatjuk: ne váljunk német segítségre, mert ha a német szabadít fel bennünket „akkor jobban felfuvalkodván éppen eltaposná nemzetünket." Mint horvát bán és gazdag földbirtokos egész va­gyonát feláldozta a török elleni harc céljaira. Váratlan halála —egy vadásza­ton vadkan ölte meg - meggátolta igyekezetét: a magyar egység kialakítását.

Az elégedetlenkedő magyar főurak Wesselényi Ferenc nádor vezetésével szervezkedni kezdtek a Habsburgok ellen. Wesselényi halála után azonban Bécs tudomást szerzett az összeesküvésről. Zrínyi Péter horvát bánt, Nú- dasdy Ferenc országbírót és Frangepán Ferenc /Tnstó/nagybirtokos nemest I. Lipót Bécsújhelyen kivégeztette. A kivégzés után a gyanúba fogható felső­magyarországi közép- és kisbirtokos nemeseket elfogatta, birtokukat elko­bozta.

A végvárakba a magyar vitézek helyett gyakran fosztogató, császári zsol­dosok kerültek. Bevezették a porciórendszert. A porció a katonák havi élel­miszer- és pénzellátását biztosította. Ennek jobbágyoktól való behajtását a katonai parancsnokokra és a vármegyékre bízták. A húsra, borra és más cik­kekre fogyasztási adót vetettek ki. Ez roppant terhet jelentett a lakosságra.

Pl. téli beszállásolások címén a katonaság élelmezésére Komárom vármegye ezeket az összegeket fizette az egyes éveken:

1687/88 14 455 forint 41 dénár 1688/89 14 898 forint 78 dénár 1689/90 7 401 forint 96 dénár 1690/91 5 402 forint 18 dénár

Az adófizetés terheit - az országgyűlés jóváhagyása nélkül - részben a nemesség is viselte. A XVII. század nyolcvanas éveiben Gután két kisnemes fizetett porciót. Berkessy András és Lantos Pál. Az 1664-es török defterben Nagy-Gútán szerepel Lantos Ferenc nevű és Kis-Gútán Berkesi András ne­vű adófizető, de hogy ezek-e azok a nemesi családok, nem tudjuk.

A jobbágyházakra átlagosan 20 forint hadiadó volt kivetve, amit szinte lehetetlen volt teljesíteni. „Az adó behajtása kíméletlen katonai segédlettel történt. Pl. a vármegyében 1688/89 telén öt falu népe az erdőben keresett menedéket az adóbehajtásra kiküldött katonaság elől, kilenc gyermeket hagyva a menekülés útján, ezeket megfagyva találták."

A falu bírájának feladatához tartozott a kirótt adó behajtása és a katonák beszállásolása szükség szerint.

A császári hadsereg katonáinak havi zsoldja 2 fr. 30 dénár-2 fr. 80 dénár között mozgott. A katona számára a „szájadagot" (orális portio) havi egy bi­rodalmi tallér ellenében biztosította a szállásadó jobbágy. Lovas katona ese­tében az élelem és lóabrak (orális et equilis porcio) ellenértéke azonban jó­val a piaci ár alatt volt meghatározva.

Téli beszállásolásnál a katonának hetenként 5 fon húst, 14 font kenyér járt a szállásadótól, valamint egy ágy, gyertya és fűtés.82

Gután 1690-ben 88 jobbágy és nemesember volt jegyezve hadiadó fizeté­sére. 3

Az ilyen állapotok természetszerűen kiváltották a parasztság ellenállását. A Wesselényi-összeesküvés a birtokaiktól megfosztott közép- és kisneme- sek, elűzött magyar végvári katonák, s az újra kiújult protestánsüldözés el­kergetett prédikátorai - közös nevükön a bujdosók - Erdélyben megindítot­ták a harcukat. Eletükre az elmenekült felvidéki birtokos, Thököly Imre állt. A bujdosók - kurucok - Thököly vezetésével felkelést lobbantottak lángra. 7678-ban indult meg támadásuk és két évre rá elfoglalták a bányavárosokat. Erdélytől a Garamig megszervezték afelső-magyarországi Thököly-félefeje­

delemséget. A Porta ezt saját érdekében is támogatta. Ebben az időben egyébként a Habsburgok katonai erőit lekötötték a franciákkal vívott har­cok.84

A Thököly-felkelés hullámai átcsaptak Komárom vármegyére. Komá­rom várában a várőrség 600-as létszámú volt. Maga a város akkor Thököly­hez pártolt. Hogy megkönnyítsék a vár bevételét - a XVII. század végén ott tartózkodó Tollius tudósítása szerint -, felgyújtották a várost.85

Ebben az évben szenvedett Kara Musztafa Bécs alatt vereséget. Rövide­sen elűzték a törököt Esztergomból, sőt Érsekújvárból, így azok segítsége nélkül Thököly fejedelemsége is összeomlott, hívei átpártoltak a törököt ül­döző császári hadak táborába.

A török kiűzése után - Zrínyi Miklós előrelátása alapján - a Habsburgok önkényeskedése az országban nem ismert határokat. Bécs erősen támogatta a kiújult ellenreformációt, abban reménykedve, hogy az egyvallású ország könnyebben kormányozható. A töröktől felszabadított területeken az ural­kodó tiltotta a protestánsok vallásgyakorlatát. Megismétlődött az az állapot, amiért az előző kor erdélyi fejedelmei küzdöttek.

A bécsi udvar Magyarországot fegyverrel meghódított tartományként ke­zelte. A visszafoglalt területek nagy részét nem adták vissza volt tulajdono­saiknak, kincstári birtoknak tekintették. Az udvari kancellária, a császár odaajándékozta a hozzá hű földesuraknak, hadseregszállítóknak, betelepült idegeneknek. Ritkább esetben visszavásárolhatták régi gazdáik.

Kollonich Lipót gróf, esztergomi érsek kidolgozta az ország gyarmatosí­tásának tervét. Szándéka az, írja a tervezetben, hogy... „a királyság lassan­ként németesítessék és a forradalomra és a nyugtalanságra hajló magyar vér a némettel megszelídítessék természetes ura és örökös királya iránti hűségre és szeretetre."

A nehéz adóktól, hadak kényétől rettegő parasztság, a Habsburg önkény­től szenvedő polgárok megint fegyvert ragadtak, amikor Rákóczi Ferenc ki­bontotta a szabadság lobogóit.

Rákóczi Ferenc az „Emlékirataim"-ban így ír az akkori állapotokról: „Szegény alattvalóimat a telelő német katonaság tönkretette. A katonaság el­járása a pogány zsarnokságra hasonlított. Fizetésképtelen férfiak asszonyain érőszakot követtek el, a gyalázatot a férjek jelenlétében hajtván végre. Má­sokat megkorbácsoltak, sokan belehaltak az ütlegekbe. A katonai elöljárók

maguknak tulajdonították a földbirtokosok földjeinek haszonélvezetét, ha­csak pénzösszegekkel vissza nem vásárolták saját tulajdonukat."

A sokat szenvedett parasztság, a városok lakói megváltójukként fogadták Rákóczi Ferencet szegényes felszerelésű csapataival. Semmi szónoki túlzás nincs abban, amit a megnevezett munkájában ír róluk: „Puskák hiányában kardokkal, vasvillákkal és kaszákkal fegyverkeztek fel és kijelentették, hogy velem akarnak élni-halni."86

Mivel a gyengén felszerelt hadak több alkalommal sikeresen megütköz­tek a császáriakkal, fegyvert is zsákmányoltak tőlük. I. Lipót sürgős leiratá­val óva inti a vármegyét, hogy a szabadság visszaszerzésének „ürügye alatt" a lázadókhoz ne csatlakozzék.

Rövidesen új rendelet érkezik, hogy az ősz folyamán Komárom várme­gye 102 gyalogost és lovast állítson ki a császári hadak erősítésére a lázadó kurucok ellen.87

A komáromi vár főparancsnoka futárral értesíti az érseket, Fischer mér­nök Gútára ment megállapítani Komárom és Gúta között a pontos távolsá­got, valamint a vár javítására szükséges kiadások összegét. A kiküldött ha­dászati szakember felmérte a vár nagyságát is, maximális létszámú katona­ság elhelyezésére.

1707 elején Stahrenberg Guidó gróf megerősíti a várfalakat, röviddel ezután a vár közelében és a város szélén lövészárkok és sáncok építését ren­deli el. A várőrség számát megkétszerezi. Ezek az építkezések és módosítá­sok 6090 forintják emésztették fel a vármegyének.

Szükség volt a vár korszerűsítésére, a folyók összefolyásánál fekvő hadá­szati rév óvására, hiszen a kurucok erősen befészkelték magukat Érsekúj­váron.

A város területén és a várban állomásozó császári katonaság sok kelle­metlenséget és kárt okozott Gúta népének. Főként a Gútához közel zajló négyéves kuruc-labanc csatározások szaporították a vezetőség gondjait. Er­ről az 1707. március 26-án a vármegyéhez küldött panaszlevelük szól meggyőzően. Idézzük: „négy év alatt a császári hadakra mit költöttünk fo­rintban, mitsoda károkat és excessusokat (kihágás, rendzavarás, kicsapon­gás) tettek azok! Heisternek Komáromba érkezésekor 164 fr. árú zabot ad­tunk, a Kronesfeldregiment Kroyn Ferenc óbester alatt négy hónapig rajtunk lakván, igen sok élelmet szolgállottak. Az akkori Ober-Vayda Horváth Ger-

gely sajkás hajdúkkal 21 ökröt elhajtott, amelynek az árát a mostani üdőkhöz alkalmaztatván, nem többet, hanem csak 245 fr-ot calculáltak. Házat 44-et földig lerontották a németek, 15-öt pedig összeégettek."87 b

A levél végén összesen 4150 forint kártérítést kérnek. A levelet Kiirthy Gergely bíró és hat esküdt írta alá.

Bottyán János a császári hadsereg tisztjeként hősiesen küzdött a végvári vitézek között. 1685-ben sikeresen megvédte Esztergom várát az ostromló törökkel szemben. A török elleni harcok folyamán fél szemét elvesztette. (Vak Bottyánnak nevezték el.) A császáriak ezredesi rangra emelték, majd a XVm. század első éveiben a Habsburgok mellett küzd a spanyol örökösödé­si háborúban. 1704-ben hazarendelik, hogy hasznosítsa katonai ismereteit Rákóczi kurucai ellen. O azonban csatlakozik hozzájuk, és az év végén be­veszi „talpasaival" Érsekújvárt, elűzve onnét a császári helyőrséget. Mint kuruc tábornok átvette Érsekújvár és környékének védelmét. A Vág melléke kuruc kézen volt, de a Csallóközben, Szeredtől Komáromig császári haderők tanyáztak. A császári haderő több ezrede Gutánál és Szerednél erősen elsán­colta mag®. A Duna bal partján akarvai révnélés Csenkevárnál Berthóty Ist­ván kuruc ezredei tartózkodtak. Bottyán 1707 májusában megerősíti a karvai sáncokat, azzal a céllal, hogy elvágja a császáriak kapcsolatát Komárom és Esztergom között.

Tavasszal Bottyán generális - ahogy az őt imádó katonái nevezték - Far­kasánál gyalogezredet és lovas dandárokat táboroztat, állandóan háborgatva az osztrák hadakat. Ezzel azt a stratégiát követi, hogy Gúta és Vágsellye kö­zött a császáriak összeköttetését lehetetlenné tegye.

1708. július 12-én több gyalogezreddel és egy század könnyű lovassággal Gutára indul kémszeml&e. Újvárból réstörő ágyúkat hoz magával, kocsik­kal pedig a Vágra szállíttatja hajóit. Lovas csapata őrzi a Komárom felőli utat, kizárva vele a segítség lehetőségét Komárom irányából a vár helyőrsé­gének. (A szájhagyomány szerint már az előző napokon koldusként bejutott a városba, valamint a várba, és felmérte annak védelmi lehetőségeit. Egy kü­lönleges „haditettéről" szintén regélnek. Belopakodott a török által meg­szállt érsekújvári várba, és a mecset tornyából ledobta a törökök közé az éneklő müzzeint, aztán a nagy zűrzavarban kiosont.)88

Bottyán 4000 emberével ostromolta a várat, heves rohamok után sikerült az erősséget bevennie. A zsoldos várőrség egy része kardélre került, a többit

fogolyként kísérték Érsekújvárba. Megkezdték a vízivár lebontását. A város férfiait is a sáncokra parancsolták. A vár nagy részének a tönkretétele után a kurucok gúnyosan békák tanyájának, „békavárnak" nevezték a maradvá­nyokat. Abban bíztak, hogy többé a császáriak sem használhatják erődít­ményként. A leszerelt védőágyúkat a többi hadizsákmánnyal együtt augusz­tus 2-án Érsekújvárba szállították.

„Vak Bottyán sikereire mint égből a villám úgy hatott a trencséni végze­tes vereség. Ez nagy fordulópont a kuruc szabadságharc történetében" - írja róla Jászai A kuruc kor hősei című munkájában. A kurucok, a szabadság ki­vívásában reménykedők gyásznapja 1708. augusztus 3-a. Rákóczi egyesített seregét Siegbert Heister tábornagy Trencsén közelében megverte. Maga Rá­kóczi is megsebesült.

Külföldi segítség hiányában a nélkülözések következtében egyre apadt a kurucok hadereje. 1709-1710 között pestisjárvány tizedelte őket. Ocskay László brigadéros lovasezredével együtt átállt a császári sereghez. (Később kuruc fogságba került, árulásáért 1710. január 3-án Érsekújvár piacterén le­fejezték.)

1708-ban két kuruc század „hajbakap", s ennél a meggondolatlan csetepa­ténál Esze Tamás, a jobbágy sorból lett brigadéros halálos sebet kap. Az év vé­gén Bezerédi Imre brigadérost és Bottka Adám brigadérost végezteti ki a kuruc hadbíróság árulás vádjával. Nincs egyetértés, gyengül a kurucok ereje.89

A győzelmeket felváltották az egyre szaporodó vereségek. Rákóczi „csil­laga" gyorsan hanyatlik. A császáriak fokozatosan felszabadulnak a nyugati hadszínterekről, megnő a Magyarországra küldött haderő. 1708-ban az egész Vág-vidék ismét a labancok, a császári hadak kezébe kerül. S. Heister tábornagy augusztus közepéig helyreállíttatja a lerombolt gútai vársáncokat, erődítéseket, és azokban dán várőrséget helyez el. Erős császári hadak cso­portosulnak át a vármegye Duna-balparti részére. Augusztus 18-án 4000 dán gyalogos indul Gutára, hasonló nagyságú császári lovasság vonul a város mellett Királyfalva felé. Szeptember folyamán a karvai révvédő sáncokat ha­talmukba veszik, és elűzik a kuruc védőket.

S. Heister szeptember elején a Dunántúlról visszahozza hadait a Csalló­közbe. Két napra tábort üt a gútai sáncoknál, és a vár ágyúival megerősödve átkel a Vág-Dunán. Az érsekújvári vár ostromát 1708. szeptember 18-án kezdi meg. A vár megközelítése sok nehézségbe ütközik, mivel Vak Bottyán

a nyár kezdetén kinyittatta a zsilipeket. A várhoz vezető utak eliszaposodtak. Ágyúk segítségével sikerült S. Heistemek a malomerődöt elfoglalnia. A vár­falakat azonban nem sikerül bevennie. Október 19-én leállítja a támadást.

Megerősített ostromgyűrűvel a kiéheztetést próbálja. Közhírré teszi, hogy azok, akik a várba élelmet próbálnak juttatni, becsempészni, hadbíró­ság döntésé alapján karóba húzatnak. Bottyán azonban időben gondoskodott tartalékokról: Volt bőven élelem, volt elég lőszer, puskapor.

A kurucok, kissé erőre kapva, a nyár második felétől állandóan nyugtala­nították a vármegye területén táborozó császári egységeket, sőt rövidebb időre újra birtokukba vették a vármegye nagyobb részét. A Dunán leúszó császári hajókat, amik lőszert és élelmet szállítottak a hadseregnek, a kuru­coknak időnként sikerült birtokba venniük. Az így szerzett zsákmány egy ré­szét bejuttatták a körülzárt érsekújvári várba.

Egy októberi kitörésük alkalmával a védők teljesen szétverték a Savoyai Eugén-féle dragonyezredet. Gúta közelében egy sikeres kuruc portya alkal­mával elfogták Zichy György grófot, császári alezredest, Komárom helyettes várparancsnokát.

Ám a császári haderő számszerű fölénye egyre jobban kiütközik, ismét az egész vármegye a kezükbe kerül. Sok kegyetlenséget vittek véghez, hogy megtorolják a kurucoktól elszenvedett vereségeket. Büntették az azok pártján levő vagy nekik segítő embereket. Jászfalun a község terén lefejezték a bírót, Köbölkúton az ifjabb Bottyánt elfogták és felkötötték. Füssön felégették Balog István teljes gazdaságát, mert ezredesként harcolt a kurucok soraiban.

A gútai nádasokban sebesült kurucok, üldözött hazafiak húzódtak meg, a halászok és pásztorok látták el őket élelemmel. A gútai bíró családja is rejte­getett egy kuruc sebesültet.

A császáriak hatalma egyre nőtt. Az egész vármegye - most már véglege­sen m az ellenőrzésük alá került. A közelben egyedül Érsekújvár állta még a sarat, de 1710 augusztusában S. Heister ismét ostromolni kezdte. A várőrség parancsnoka a védekezés reménytelenségét látva 1910. szeptember 24-én megnyittatta a vár kapuit az ostromló császáriak előtt.

Véget ért a kuruc világ városunk környékén. Vármegyénk népe most már csak „tétlen szemlélője" lehetett azoknak a reménytelen, meg-megújuló küzdelmeknek, amelyek amajtényi síkon 1711. május l-jén fegyverletétellel értek véget.

A kurucok ismét bujdosókká váltak. Az erdők mélyén, nádasok pásztor- tüzeinél sokáig hallani lehetett még a kesergő dalt, ami néha felhangzik ma is a kései unokák ajakán:

A majtényi síkon eltörött a zászló, Rászállt a nyelére egy fekete holló. Suhog a szél Késmárk felett, Édes hazám isten veled...

Toolbox
  • Menu
  • Menu
  • Menu
  • Menu
Legolvasottabb