Gúta ajándéka Napóleonnak

Üdvözöljük Gútán!
2017. november 18. szombat, Jenő

Gúta ajándéka Napóleonnak

2010.10.14

GÚTA AJÁNDÉKA NAPÓLEONNAK

Mikor József császár uralomra került, megszüntette a kiváltságokat, így Gútának is a vámmentességét. Gúta ugyanis szabad királyi város volt, és nem fizetett sehol sem vámot, s ezt a kalapos király megszüntette...

Revisnyei Reviczky Mihály nótárius ismertette a magisztrátussal a császári rendeletet. A magisztrátus felpattant:

—Semmi köze a császárnak a mi kiváltságainkhoz, föllebbezzük meg! Ki ez? Ki parancsol neki? Hisz még az anyjának se engedelmeskedik!

Dúltak-fúltak, mérgelődtek. Az öregbíró, Símigh Erazmus mondta ki végül:

—Föllebbezzük meg a sógorának, Napóleon császárnak!

A nótárius így szólt:

—Lehet megfellebbezni, de akkor ajándék kell nekije!

—Van aranyunk elég a kasszában, fölajánlunk neki egy szép összeget! - mondta az öregbíró.

Mire a nótárius:

—Ez nem jó, mert Napóleon annyi kincset összeharácsolt, neki nem számít a mi aranyunk!

Ekkor, mintegy végszóra, betoppant a halász-céh elnöke, Símigh Alajos (Aliznak csúfolták):

—Jelentem, a halászok a Császtában fogtak egy hatalmas vizát, és most hozzák bemutatni a városnak!

—Hol vannak most a hallal? - kérdezte az öregbíró.

—A Kövecsesnél hagytam el őket, a Kis-Dunán. Két csónak közé van kötve. Mivel a hal olyan nagy, mint egy borjú, nagyon lassan tudnak csak jönni, mert ellenkezik.

Erre a bíró már ki is adta a parancsot:

—Egy lovas hajdú menjen hozzájuk, ne menjenek sehová, várják a következo intézkedést!

Ekkor ismét a halászmesterhez fordult:

-A Zsitva patakon keresztül el lehet-e menni a Nagy-Dunába? (A Császtával összeköttetésben volt akkoriban a Zsitva).

—Át lehet, tsak két helyütt híd van csinálva, az akadályozza a közlekedést.

Ekkor kiadta a parancsot az öregbíró:

—Fel kell fegyverezni egy csapat hajdút, hogy rombolják széjjel a hidakat, szabad legyen az út!

—Mi a célja magának bíró uram ezzel? - kérdezte csodálkozva a nótárius.

—Most jön Napóleon Bécsből Győrbe, vigyük a nagy halat ajándékba! Ilyet még úgyse látott!

Csakugyan úgy is lett. Nekikészültek, hogy elvigyék a nagy halat Győrbe, s átadják Napóleonnak, de kellett egy francia tolmács is...

A Mária királynő parancsára felépíttetett Békevárban, annak idején állomásozott egy francia dragonyos ezred. Azokból sokan ottmaradtak Gútán és letelepedtek. Ezek a Kondé, Dócza, Borka (valamikor Borgha) nevűek. A Kondék egyenesen a Kondé herceg utódjának vallották magukat. Uzola nevezetű is volt. Nézték, hova valósi? Korzikai volt. Mivel Napóleon is odavaló, Uzolát tartották alkalmasnak a nagy hal átadására.

Behívatták ezért Uzola Jánost, s a nótárius próbára tette őt. A nótárius latinul beszélt, Uzola franciául, és megértették egymást. Felkérte ezért, hogy vállalná-e a tolmács szerepét Napóleonnal szemben? Jutalmul gútai szabad polgárrá választanák őt. Elvállalta.

Felszerelték a hajdúságot, szétrombolták a hidakat, és a nagy halat a terv szerint átadták Napóleonnak a császár elleni panasszal együtt.

Napóleon elfogadta az ajándékot, az élő nagy vizát. Átvette a petíciót is a gútaiaktól, és egy tollvonással megsemmisítette a császár rendeletét.

Ezért volt szólás-mondás, hogy a gútaiak olyan pörösök, hogy a királyt is beperelték, és a pört meg is nyerték!

Uzola bácsit megjutalmazták. Gúta szabad királyi mezőváros polgárává tették, és a templommal szembeni telket adományozták neki jutalmul.

Sokáig úgy is hívták: Uzola-ház.

(Forrás: T. L.)

Toolbox
  • Menu
  • Menu
  • Menu
  • Menu
Legolvasottabb