A város történelmének egyik legtragikusabb éve 1715, amikor is oly hatalmas tűzvész pusztított, hogy csaknem az egész település a községházával és templomával együtt elpusztult

A leégett gótikus templom helyére építették 1724-25-ben barokk stílusban, az 1721-ben elhunyt Keresztély Ágost szász herceg, bíbornok és esztergomi érsek hagyatékának terhére, a kincstár gondozása mellett. 1755-ben ugyancsak a kincstár rendelete alapján javítják is. Mária Terézia uralko­dása alatt 1772-ben az esztergomi érsekség költségén megnagyobbították. Erről 1924-ig a templom homlokzatán befalazott kőtábla tanúskodott. A megnagyobbítás idején a templomhoz a presbitérium északi oldalán sekres­tye épült, a déli oldalon pedig előcsarnok. A templom boltozata késő barokk. A XVII. században sarokbástyás, lőréses erődfal épült a templom körül.

A klasszicista főoltáron Lütgerdorf Ferdinánd festményén Mária mennybe­menetele látható. 1832-ben készült. A templom főbejárata mellett befalazott fémlap jelzi az 1895-ös árvíz szintjét. Az első világháború éveiben a templom két alkalommal hosszabb időre zárva volt. 1914-ben a falakat és a mennyezetet vasrudakkal erősítették meg. 1918 nyarán a mennyezeten keletkezett repedé­sek miatt - több hónapra - a vármegye alispánja ismét bezáratja.

A 17. századtól a templomot egy kőfal védte, de azt a 20. század 50-es éveiben lebontották. 1996-ban belső falak új freskókkal gazdagodtak, ekkor a templomot újra fel is szentelték.

A Nagyboldogasszony plébániatemplom a város legrégibb épülete, ami egyben műemlék is.