Borzalmasságában is irtózatos, kimenetelében végzetes veszede­lem sújtotta a községnek amúgy is a sors csapása alatt szenvedő jobb sorsra érdemes lakosságát.

1899.IV.25-röl a késői unokák is könnyezve fognak megemlékezni. Mint a tengeráradat, mint a medréből kicsapott folyó, úgy borította el a tűztenger Gúta községét, az orkánszerű viharban a tűzcsóvák majd az égig csapkodtak föl, majd mint egy tűzfolyó hömpölyögtek az utcákon. A pusztító elem szilajon bőszülve egy­más után villám gyorsasággal borította lángba az épületeket, a kavargó füst mint egy véres felhő messziről mérföldekre megremeg­tette az embereket.

Az első pillanatban az asszonyok szívszaggató sikoltozással, jaj­veszékelve tördelték kezeiket s a legnagyobb kétségbeeséssel te­hetetlenül álltak meg, vagy őrülten futkosva keresték a segélyt a veszedelemmel szemben, de hasztalan. A férfiak csaknem mind a határban voltak munkán, de hiába futottak haza, rémülten, ők is tehetetlenül állottak meg, az óriási tüzet meg sem közelíthették, mert aki menteni akarta volna véres verejtékkel szerzett kis va­gyonát, az a biztos halálba jutott

A bősz elemmel szemben tanácstalanul, jajveszékelve állott a la­kosság, a nádas házak, a melléképületek, a szalma és takarmánynemü mind egyszerre tűzbeborult, úgy hogy a kétségbeesett emberek a mentésre még csak nem is gondolhattak és fejvesztve, kétségbee­setten nézték az irtózatos pusztulást...

Hogy mily nagy volt a rémület és kétségbeesés, azt leírni nem lehet A tűz déltájban a falu alsó végén Kovácsnétól jött ki s az óriási szélviharban villámgyorsan terjedt. Délután 1 órakor már Komárom­ban is tudták, hogy gúta község lángokban áll és az erős szél a községet végveszéllyel fenyegeti... Az önkéntes tűzoltóság ugyan jó későn elment Gútára, magával vitte a fecskendőt is,de ez már nem tudott ott segíteni, mert akkora az egész község lángokban állt. Tany, Keszegfalu, Nemesócsa, Kamocsa, Nagy-Megyer, Megyercs községekből is érkezett segítség, de hasz­talan volt minden emberbaráti jóakaratuk...

Az év folyamán a tűztől megmentett gyerekek és állatok a falun kí­vül a szabad ég alatt együtt szomorú látványt nyújtottak , hiszen nem gondolt már senki semmire a kétségbeesés megfosztotta a szerencsétlen embereket az eszüktől is.

Fájdalom, a katasztrófának 9 emberélet is áldozatul esett. Nagy Márton v. csendőr egy kerítésen átugorva a tűz között lelte ha­lálát. Az egyik cserépzsindelyű házba 7 kis gyermeket vittek be, hogy így megmentsék őket, az ablakhoz támogatott gyúlékony anya­gokba azonban egy üszköt fújt a szél s a ház beégett és a 7 ár­tatlan gyermeknek csak a holttestét hozhatták ki...  448 ház, mintegy 560 gazdasági és melléképület lett hamuvá, az elpusztult házak számát még ma is bajos megállapítani, a romhalmaz miatt a házhelyeket is alig találni meg...

Közel 3000 lélek van hajlék nélkül,  egyenlőre többen a rokonoknál és ismerősöknél húzták meg magukat, egy részük pedig a megmaradt egyik iskolában vonja meg magát. Több nagyobb állat, az apró álla­tok pedig mind elpusztultak a tűzben. A kár csak megközelítőleg 200 000 forint.

A község irattárát Tóth Kálmán jegyző, Hegymeghy Dezső sjegyző és Janik Ilona, a jegyző sógornője, vakmerő önfeláldozással men­tette meg...

Grhyczy Dénes alispán már több kocsi élelmiszert küldött Gútára, a miniszter táviratilag 1500 ft-t küldött egyelőre.

"Komáromi Hírlap" 1899.IV.29.