Gúta - május 2.

Palkovich Viktor vasárnap, május elsején búcsúzott a gútai temp­lomban híveitől . Nehéz napja volt ez a hatalmas község ősz lelké­szének, akí munkáséletének negyven esztendejét töltötte be gútai hívei körében. Az istentisztelettel kapcsolatos szent beszédben vett meleg búcsút híveitől és a templomot zsúfolásig megtöltő hívek szemei közül egy sem maradt szárazon. Az áldás után, amelyet utoljára osztott híveinek, a padokban csendes zokogás moraja hang­zott végig…

Távozásakor százak és százak csókolták meg az áldott kezeket, amelyek oly sokat fáradoztak és annyit tettek ennek a községnek felvirágoztatásáért úgy lelkii téren mint a mezőváros fejlesztése körül.

Majd megindult a búcsúzók áradata a paplak felé. Megjelent a búcsú­zásnál a község tanácsa és elöljárósága, amelyhez sokan csatlakoz­tak a képviselőtestület tagjai közül is eljöttek búcsúztatására hű munkatársai a tanítói és tanítónői testületek, a község minden egyes testülete, egyesülete és számosan a község lakosai közül is. Melegen búcsúzott a komáromi alesperesi kerület papsága is Palko­vich Viktortól...

Délután a szövetkezet tágas helyiségébenaz iskolás gyerekek és a hitbuzgalmi egyesületek rendeztek búcsúünnepélyt a távozó lel­kész tiszteletére. Az ünnepen Sinkó János káplán vázolta magas szárnyalatú beszédében a jó pásztor működését, amelyből a követke­ző részeket közöljük: "... A gyászbaborult magyar égen vigasztalásunkra az isteni irgalom meghagyott néhány fényes csillagot, hogy őrködjék felettük és a reménynek biztató sugarát löveljék a szívünkbe. E fényes csillagoknak egyike Te voltál távozó vezérünk. Te mutattad elsőnek az utat, mely a megbántott Isten kiengeszte­léséhez és nemzetünknek visszatérő boldogságához vezet, s midőn nyomorúságunkból, mint a tékozló fiú, feleszmélni kezdtünk, Reád tekintettünk bizalommal...

Jó pásztora voltál mindig nyájadnak, soha nem ijedtél meg a farkasok üvöltésétől, apostola voltál népednek, áldozatokat mu­tattál be a hitnek oltárán, áldozatot hoztál a haza oltárára Krisztusnak mindig igaz papja voltál, mindig azt hirdetted amit tettél és azt tetted, amit hirdettél, balzsam voltál a fájó se­bekre, jótékonyságoddal gyökeret vertél a szenvedők szívében: de ki tudná elsorolni, csak az ég van hivatva felmérni érdemeidet és jutalmazni érte mi pedig fogadjuk, hogy áldott emlékedet örökké őrizni fogjuk!"

A távozás

V.5-én következett a távozás, amelyről a gútai lakosság tudomást szerzett és örökre emlékezetessé tette azt távozó papjának. Már a kora reggeli órákban a vonat indulása előtt, százak és százak gyülekeztek a hívek közül a parochia és a templom előtt. Felvonult a tűzoltóság is a rend fenntartására, a hívek diadal­kaput állítottak a távozó szeretett lelkész tiszteletére. Ami­kor kocsija megindult, a nép annyira megszaporodott, hogy leg­alább 2000 főnyi lehetett, amely a lépesben haladó kocsit kísérte… Itt (vasútállomáson) Kis Balázs üdvözölte a távozó lelkészt keresetlen, de igen szép szavak kíséretében és tolmácsolta a nép el nem múló háláját.

Száz és száz kendő lobogott a vonat indulásakor és ezernyi ajak köszöntése mellett indult el az állomásról a vonat Komárom felé.

"Komáromi Lapok" 1927.V.5.,7.