András bácsi nyulat lő
Krónika
ANDRÁS BÁCSI NYULAT LŐ
Régebben vadászgazdák is voltak Gútán. De bizony volt közöttük olyan, aki nem sok nyulat vitt haza, se foglyot, se fácánt, mert elszaladtak előle, sőt néha még vissza is köszöntek neki!
Ilyen volt Paszmár András bácsi is. Idősebb ember volt már, hatvanon felül, de gazdaember volt, hát vadászpuskát tartott. Jobban azért tartotta a puskát, hogy a gyerekek a kertjébe' le ne szedjék az almát. Ijesztgetésből.
De néha vadászni is szokott. Hogy nem lűtt vadat, hát a többi vadásztársai mindig csúfúták ütet, hogy hát András bácsi maga soha nem lű se nyúlat, se foglyot. Azt mondta:
— Majd lövök én nektek, várjatok csak, úgy, hogy még meg se bírjátok ennyi!
De bizony hiába ment vadásznyi, nem igen akadt elejbe olyan, amit le tudott volna teríttenyi.
No, aztán egyszer a vadásztársai azt mondták:
— Megviccőjük az András bácsit!
Kitömtek egy lelőtt nyulat szalmával. Letették a határba egy fűzfa alá. Egyes fűzfa volt. Úgy rakták a nyulat, olyan helyzetbe, mintha állt vóna, mintha lesett vóna!
Megy arra András bácsi, nízi a nyulat, nem mozog a nyúl!
— No, ezt a nyulat lelövöm!
Rácélzott, közelebb ment, rázúdított: bumm egy, bumm kettő! Mind a két csőbű kilőtte a golyót. A nyúl eldűt.
— No - aszongya -, most az egyszer viszek haza a konyhára! Biztos az asszony is meg fog örűnyi!
Odament, akkor lássa, hogy ez egy kitömött nyúl vót, amit a vadásztársai odatettek. Körülrúzett, de akkor már a cserjékbül előgyüttek a vadásztársai és nevették:
— András bácsi, sikerült a nyúl?
—A fene egyen meg benneteket, sikerült!
Otthagyta iket.
