Hencz János disznót vág
Krónika
Hencz János igen szegény asztalos mesterember volt. Ez abban is megmutatkozott, hogy télidőben sohasem vágott disznót.
Sokan beszélték, hogy Hencz János sohasem vág disznót, meg így Hencz János, úgy Hencz János...
Egyszer megelégelte ezt János mester:
- No, megviccelem ezeket az embereket!
Akkoriban Őszi Vendel volt a tűzoltóparancsnok, és Hencz is tagja volt a tűzoltó egyesületnek. Egy napon megkérte, hogy jöjjön el hozzá disznót vágni. Őszi Vendel ugyanis ügyesen tudott pörzsölni meg sonkát kanyarítani.
Hencz el is készítette a „disznót" a háza előtti hídon, és letakarta szalmával. Akkoriban a hídon szoktak perzselni, mert sok volt a nádtetős ház és a szalmakazal az udvaron. Kint biztonságosabb volt, távolabb a tűzveszélyes helytől. Aztán meg télen ilyenkor sok nép járt hajnali misére.
Rendszerint akkor lobbant fel a láng, ha özönlött a nép a templomból, így mindenki látta, ki ölt disznót, s ez büszkeséggel tölthette el az illetőt.
Hencz is erre az időre időzítette az esetet. Jöttek éppen a hajnali miséről, mikor a hídon fellobbant a láng.
- Lám, Hencz disznót vágott! - mondogatták csodálkozva a hazatartó templomozók.
Nagyot nézett azonban Őszi Vendel, mikor elégett a szalma, s a disznó helyett csak egy megpörkölt nyulat talált ott.
- Hát ez mi, János? - kérdezte a megrökönyödött tűzoltóparancsnok.
- Semmi, hé! De látta mindenki, hogy én is őtem disznót! E' vót a célom! - mondta a saját nyomorúságán mosolygó Hencz János.
