Mikor a dob is zálogba kerül.

Érdekes alakja a régi falusi közigazgatásnak a kisbiró, akit egyik faluban kisbirónak, a másikban tizedesnek, — Gútán a nemzet szent városában — hajdúnak titulálnak. A régi falusi élet ismert alakja a kisbiró csaknem minden falusi tárgyú regényben, népszínműben előfordul, de azt még senki sem sütötte ki rájuk, hogy a pityókát nem szeretik. A régi jó világ elmúlt, kihaltak azok az emberek, akik annak a szebb kornak, ugyan volt borús napja, vidámságot, kedélyességet tudtak kölcsönözni, megtudták eleveníteni. Tipikusabb alakját keresve se lehet találni a régi jó világnak, mint a gútai öreg Gőgh Laci, aki a nemzet szent városát közel ötven éve szolgálja mint kisbiró. Hetvenkét évvel a vállán, olyan akkuratosan olyan magyarán még nem tud Gután kisbiró dobolni, mint az öreg Gőgh Laci.

Az igaz, hogy a dobolási helyek mind a kocsmák előtt vannak, de hát istenem, egy két stampedlivel az olyan embernek már igen jól esik. Az is igaz, hogy néha több kerül a garatra, mint kéne, s akkor nem azt dobolja, amit kell, de hát nem olyan nagy baj az. Megtörtént egyszer, hogy egy kereskedő villanylámpákat doboltatott az öreggel. Az öreg egy pár deci után ki is dobolta a villanylámpákat is, de azt is utána tette, hogy bolond aki villanylámpát vesz, mert gyertyával sokkal jobban lehet világítani. Hát ilyen az öreg Gőgh Laci. A gútai vásár napján történt meg vele az a hihetetlen eset, hogy a dobot elhagyta a vásárban. Egész nap kereste, mert mást is akart dobolni, három-négy megbízása is volt, de csak nincs meg a dob, Este került meg a dob, — zálogban volt.

(Gyenes Vince)

Komáromi Lapok, 1922.szeptember 30.

Fotó: DKA (illusztráció, nem a gútai kisbírót ábrázolja)

Szerkeszti: Sárközi János