Lapozgatás a magyar történelemben

: III. Ince pápa megfenyegeti András herceget – 1198. május 16.

A középkor folyamán teljesen természetes volt, hogy a pápák beleszóltak az európai országok belügyeibe, főként akkor, ha az ott zajló események sértették, vagy veszélyeztették az egyház és az egyetemes kereszténység érdekeit. III. Ince pápa pedig az általában politizáló római pápák közül is kiemelkedett.

Az erélyes egyházfő a 13.század végén úgy látta, hogy a Magyar Királyság békéjét és stabilitását nagyban aláássa Imre király öccsének, András hercegnek az örökös nyugtalansága. Ez a meglátása nem is volt alaptalan, mert III. Béla király kisebbik fia nehezen nyugodott bele az ősi rendbe, miszerint az elsőszülött fiú követi atyját a trónon. Pedig a primogenitúra hagyománya szerint Imrét illette a királyi korona, és az egyetlen ilyen nevű királyunk alapos felkészültséggel vette át az ország irányítását. A bajok gyökere onnan eredt, hogy III. Béla kisebbik fiára tetemes pénzösszeget hagyott, hogy ebből egy újabb keresztes hadjáratot indítson a Szentföldre, az azóta ismét muszlim kézre került Jeruzsálem visszafoglalására. A herceg ehelyett azonban a pénzen híveket és katonákat toborzott, majd elég erősnek érezve magát testvére ellen fordult. Támogatói bőven akadtak, még a főpapság soraiból is- többek között Boleszló váci püspök – ezért rá tudta kényszeríteni bátyját, hogy átadja neki Dalmácia és Horvátország kormányzását.

III. Ince pápának ekkor fogyott el a türelme, és 1198. május 16-án kelt levelében kiátkozással fenyegette meg az izgága királyfit. Ez azzal is járt volna, hogy sem neki, sem utódai trónöröklési jogát nem fogja az egyház elismerni. Ez súlyos fenyegetést jelentett, de a lázadók valahogy nem vették túl komolyan. Egészen mindaddig, amíg Imre király felül nem kerekedett, és nem csapott le az összeesküvőkre, világiakra és egyháziakra egyaránt. András ekkor már nem találta olyan kalandosnak a történetet, ezért IV. Lipót osztrák herceghez menekült. Küszöbön állt az erős Magyar Királyság szétzilálásának a veszélye, hiszen a szomszédok alig várták az alkalmat, hogy belekóstolhassanak a gazdag tartomány kincseibe és területeket hasíthassanak ki az eddig megtörhetetlen ország testéből. Ekkor azonban megint megszólalt a pápa, és megbékélésre szólította fel a testvéreket. Közbenjárása sikerrel járt és egy időre nyugalom költözött a hét vezér földjére. Végül aztán Imre királynak kellett rendreutasítania öccsét a saját erejéből, de az már egy másik történet.

Szerkeszti: Sárközi János

Fotó: wikipédia