Vasárnapi útravaló- Megértés és elfogadás

Jézus igazi tanítványa az, aki már alkalmazza az ajándékba kapott agapét, ha találkozik valakivel, azt elfogadja olyannak, amilyen. „Szeretlek úgy, amilyen vagy, mert téged adott az Isten szeretni. Azután úgy szereti – mert ez az egyetlen kiindulópontja –, amilyen bűnben éppen találja.” Itt kezdődik az empátia. A csak vallásos ember a maga szemével nézi a másikat, a maga eszével mérlegeli, a maga fülével hallja a másikat. Az empátiával szerető tanítvány annak szemével nézi azt az embert, akire néz, annak a szívével érez, aki előtte ül, annak az eszével kísérel meg gondolkozni, akivel beszél. „Ez az empátia. Megpróbálok én lenni.” A vallásos ember, amikor végighallgatja a másik vallomását, esetleg felkiált: „De drága testvérem, hát hogy tehettél ilyet?” Aki viszont empátiával hallgatja, tudja, hogy a másik helyében valószínűleg ő is körülbelül azt tette volna. „Hogyha én vagyok ő! De ehhez agapé kell! Gyakorolt agapé, beleérzés, beleértés, benne élés, empátia. Értelek, jól értelek, s ha én ezt még nem is tettem meg – gondolja a csöndes tanítvány –, de álmodtam róla, gondoltam rá, csak Isten kegyelme őrzött meg tőle.”

Fotó: pixabay