Ötven éve volt a nagy árvíz Gútán

Üdvözöljük Gútán!
2017. október 18. szerda, Lukács

Ötven éve volt a nagy árvíz Gútán

2015.06.25 / 01:25
Fél évszázaddal ezelőtt hatalmas mennyiségű áradat zúdult Gútára, amely a település mintegy kilencvenöt százalékát hullámsírba temette.

Előzménye az Alpokban bekövetkezett gyors olvadás, valamint a csapadékos idő volt. A tragikus napot megelőzve már másodfokú árvízvédelmi készültség volt a község körüli folyók mentén, valamint távolabb, a Duna mentén. Éppen az a hatalmas, lomha folyó oly hatalmasra duzzadt, hogy a víz nem maradt a mederben és június 12-én Csicsónál átszakította a gátat. Onnantól kezdve felgyorsultak a védekezési munkálatok, hiszen a hatalmas mennyiségű víz kérlelhetetlenül hömpölygött, elsodorva mindent, amit az útjába került. Néhány napjára rá a Gúta melletti Vág folyó vízszintje rohamosan emelkedni kezdett, a part menti házaknál feljött a talajvíz, lakhatatlanná téve a hajlékokat, illetve buzgárok is megjelentek. Két nap múlva megkezdődött a lakosság és az ingóságok mentése.

Június 17-én bezártak az iskolák. A három alapiskola tanulói kihelyezett iskolákban tanult morva és szlovák településeken. Tizenkilencedikén a csörgői szivattyúteleptől kora reggeltől négy földgyalu bevonásával megkezdték az első védelmi, ún.: nyúlgát megépítését, egyelőre a település déli részének megóvására, később folytatták és mintegy tizenkét kilométer hosszú védőgátat építettek, valamint egy kisebb, belső körgátat is létrehoztak. A gátakon több mint ezer gútai dolgozott, akikhez hétszázhatvan közkatona csatlakozott, akik ötvenegy földgyaluval, huszonhárom baggerrel és ötvenegy tehergépkocsival szorgoskodtak. Nem sokkal ezután megkezdték a gyermekek és betegek áttelepítését biztonságosabb helyekre, főleg a környező falvakba. Itt mintegy ezernyolcszáz embernek találtak szállást, a több mint kilencezernek pedig hatvan kilométernél is messzebbi területeken, a galántai valamint a nyitrai járásban, illetve Észak-Szlovákia valamint Csehország településein kaptak átmeneti menedéket.

A gútai mezőgazdasági szövetkezet is gondoskodott az állatállományról, huszonnégy óra leforgása alatt a császtai részlegükről valamint a fő gazdasági udvarról ötszázötven sertést, mintegy nyolcszáz szarvasmarhát telepítettek át, aminél negyvennyolc traktor és tíz tehergépkocsi segédkezett. Összesen több mint huszonnégyezer baromfit is átköltöztettek. Bár a vezetőség tisztában volt azzal, Gúta menthetetlen, mégis mindent megtett annak érdekében, hogy megóvják a település vagyonát.

Ján Jány, az akkori Helyi Nemzeti Bizottság vezetője elmondta, tisztában voltak vele, hogy bármi lesz is a katasztrófa vége, Gúta már soha nem lesz olyan, amint amilyen azelőtt volt. Amikor már látszott, hogy a helyzet súlyosabb, mint gondolták, a községben megjelentek az állami vezetők is, Michal Chudík, az akkori Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, valamint Alexander Dubček, az akkori Szlovák Kommunista Párt volt első titkára. Azon dolgoztak, hogy meggyorsítsák a mentési munkálatokat, ugyanis már Gúta határában volt a hatalmas víztömeg és egyre jobban veszélyeztette a települést. Majd elérkezett a feledhetetlen nap a gútaiak életében, ami szó szerint vízválasztó lett, s ami után semmi sem maradt úgy, mint azelőtt volt.

A folyó vize 1965. június 25-én éjjel 1 óra 15 perckor átszakította a gátat, aminek következtében az ár 876 házat rombolt le, és ezernégyszázat pedig megrongált. Nem hangos robajjal, hanem csendben, észrevétlenül folyt a víz, magába véve mindent, ami az útjába került: házakat, kerteket, lakó- és gazdasági épületeket. A kiérkező magyar és szovjet katonai mentősereg a városban maradt 524 gútaival, Ján Jányval az élen folyamatosan járták a község utcáit, ahol több mint két méteres víz volt. A szürkésen koszos vízben tüzifa hasábjai, fatörzsek, deszkák, rőzsekévék, lécdarabok forogtak a víz felszínén. Nem egész huszonnégy óra leforgása alatt a község kilencvenöt százaléka veszett oda. A víz két hónapig volt az úr, azalatt 876 házat rombolt le, és további ezret ért tetemes kár, a lakásberendezések több mint a fele ment tönkre.

Gyors ütemben érkezett a segítség: magyar és szovjet katonák részvételével, kétéltű járművekkel azonnal megkezdték a lakosok mentését. Mintegy kilencezren kényszerültek elhagyni otthonaikat és különböző üdülőhelyeken és pionírtáborokban szállásolták el őket. Gútaiak megsegítésére az egész ország összefogott, anyagi és eszközi, valamint emberi erőforrási felajánlások érkeztek nemzeti és nemzetiségi hovatartozás nélkül. Mind egy ügyért élve: újjáépíteni Gútát.

Új arculat kialakítására volt szükség, sürgősen kidolgoztak egy felújítási tervet, s egy év leforgása alatt hétszáztizenöt családi otthon, szövetkezeti épület alapozó munkáit kezdték meg, s a Szovjetunióból ajándékként kapott kilencven faházból külön negyed épült fel. A lakosok kártérítése fejenként átlagosan hatvanötezer csehszlovák korona volt. Az állami költségvetésből Gúta felújítását több mint százezer csehszlovák koronával támogatta a hatalom.

A páratlan összefogásnak köszönhetően Gúta nemcsak teljesen megújult, de 1967. október 14-én, egy szombati napon a település első írásos említése alapján fennállásának hétszáz éves évfordulóján várossá nyilvánították.



Mivel számtalan fotó áll rendelkezésünkre, napi szinten frissítjük a képtárat. Kérjük, térjen vissza minden nap, biztosan talál új felvételeket az árvízről. Egyúttal kéréssel fordulunk Önökhöz, ha birtokában van családi fotóalbumában valamilyen felvétel abból az időből (lehet megsárgult lapvégű, gyűrött, vagy bármilyen módon rongálódott, ám mégis kivehető életeseményt ábrázoló fotója) és szeretné másoknak is megmutatni, küldje el nekünk, közzétesszük másokéval együtt. Szerkesszük közösen és emlékezzünk ihletett megilletődéssel. Hálásan köszönjük!

Borka Roland

Képarchívum

Forrás: Dr. Juhász Árpád: Jön az árvíz, jön az árvíz! (Árvizek Gútán) A víz krónikája című 2005-ben megjelent helytörténeti könyvsorozat kötete

Toolbox
  • Menu
  • Menu
  • Menu
  • Menu
Legolvasottabb