Ünneplőbe öltöztetett madártojások

A gútai Mészáros család érdekes és különleges hobbija

A tíz évvel ezelőtt indult hobbi ma is az eredeti célt szolgálja: a belső, lelki kielégülés és öröm. Ezt látni is a tojásokon. Mindegyiknek lelke van!

„Sok-sok évvel ezelőtt, immáron tíz éve, hogy elkezdtem a tojásokat díszíteni. Az eredet egészen a középiskolás tanulmányaimhoz köthető. Ott a tanárnő-nevelőnő a húsvét előtti időszakban megmutatta a klasszikusnak számító, mártogatós módszerrel készülő hímes tojások elkészítési módját. Az azonban csak egy szűk kereteket szabott, s nem engedte szárnyalni a képzeletet, mivel csak néhány alapszínnel lehetett gazdálkodni.” – meséli Veronika.

A nappaliban ülve aztán szép sorjában előkerülnek a „hímes” és értékes tyúk-, liba-, kacsa-, emu- és strucctojások, amik egyszeriben ünnepivé varázsolják a szombat délutánt. Kollégám-barátom csak úgy ámult a sok csodaszép és különleges madártojás látván. A tisztelet és csodálat kijár a készítőnek is, aki órákat tölt el a saját szórakozására, míg végül elkészülnek a remekműveknek is nevezhető tojások díszítésével, vagy ahogyan ő fogalmaz: „felöltöztetésével.” Ezek az egyszerűen káprázatos alkotások egyszeriben a lakás állandó díszeivé válhatnak, hiszen nemcsak húsvétra, más alkalmakra is készülhetnek.

„Eltartott egy darabig, amíg kikísérleteztük azt a technikát, amivel aztán még inkább díszíthetjük a tojásokat. Az egyik képeslapon láttam meg a mintákat, amiket próbáltam felvinni a tojásra, ám leginkább nem is a festett, hanem az ún.: lyukasztott tojások nyerték el a tetszésemet, s aztán arra gondoltam, kipróbálom. Köszörűt vettünk, s azzal készítettük a mintákat. Mégpedig úgy, hogy grafitceruzával illetve filctollal előzetesen rárajzoltam a mintákat, a férjem pedig kiköszörülte. Majd következett az alapos és gondosan aprólékos díszítés olvasztott zsírkrétával.” S Veronika már mutatja is az érdekes és látványos technikát. Egy grafitceruza végébe erősített gombostűt az öröklángon felhevít, ezt követően pedig belémártja a zsírkrétába és azt pettyenként a tojásra viszi. A szöszmötölésnek tűnő munkának káprázatos végeredménye születik: a tojás megkapja megérdemelt díszét.

„Leginkább este és éjszaka szeretek dolgozni. Amikor már mindenki alszik, s az utcai zajok is elcsitulnak, a szobában lágy zene szól. Ilyenkor a legalkalmasabb az idő, hogy az éj leple alatt reggelre elkészüljenek a díszítések a tojásokra.” A népi motívumok mellett, virág- és növényminták is megtalálhatóak. Amennyire törékenyek ezek a tojások, Veronika keze alatt azonban kevés törik el. Úgy vigyáz rájuk, mint a hímes tojásra. Leginkább tyúktojás szerepel a felhozatalban, de van liba- és galambtojás is, ám Veronika kedvence a strucctojás.

„Nagyon szép a strucctojás. És valóban nagyszerű vele dolgozni. A nagyölvedi struccfarmról hoztuk a kivált tojásokat. Ezeket másra nem lehet használni, nem lehet elfogyasztani, lényegében hulladék. Ám úgy gondolom, megérdemlik, hogy méltó öltözéket kapjanak, hogy ne vesszenek el. Ezáltal a szoba állandó díszévé válhatnak. Míg a kisebb tojásokat húsvétra, avagy karácsonyra készíthetjük, de a nagyobb, emu- vagy strucctojások más alkalmakra is kiválóan alkalmasak. Akár családi ünnepségek, különféle évfordulók, életjubileumok, promóciók, vagy jelentős eseményekre is készülhetnek. Az ötletek skálája végtelen.” Ötletekből pedig nincs hiány. Veronika mindig valami újdonságon töri a fejét. Lehet, hogy egy nap díszített krokodil- vagy éppen teknőstojást mutat majd az érdeklődőknek.

Az egyik jelentős sporteseményen Rudolf Schuster ex-államelnök, Robert Fico ex-kormányfő is kapott, de az orosz nagykövet polcát is díszíti egy-egy mintázott strucctojás. Egy évben több mint ezer tojást díszítenek.

Megrendeléseket is felvesznek, az egyetlen kikötés, hogy az ez irányú igényt időben jelezni kell, hiszen eltart egy darabig, míg elkészül a kész és ünneplőbe öltöztetett tojás. Veronika tehetségére nemcsak Gúta, hanem más szlovákiai, magyarországi, de európai városokban is felfigyeltek. Gútán „felöltöztetett” tojásokat találunk Európában (Magyarországon, Dániában, Nagy Britanniában) és a tengerentúlon is, Denverben.

Legnagyobb elismerésnek a Kitelepítettek és deportáltak évfordulója kapcsán a dél-komáromi Monostori erődben megtartott kiállítást tartja, ahol a Gútát bemutató standon kaptak helyet. Veronika szívesen megmutatja hobbiját a szélesebb nagyközönségnek is. Gyakori vendég a gútai rendezvényeken, de ellátogat a helyi iskolákba is, ahol a gyermekek érdeklődve figyelik Veronika „tojásöltöztetését”.

„Elsősorban a magam szórakoztatására csinálom, s ha ez másoknak is tetszik, az külön öröm. Ezek a díszített tojások addig szépek, amíg nem szériagyártmányok, hiszen akkor a mennyiségben elveszik a minőség, a valóban érzelemből fakadó „maszatolás”. A tojás mindig is a tökéletességet, a születést jelképezte. Meg kell csak nézni, a természet egyik csodája. Önmagában is értékes, hiszen életet ad. Ezért szerintem minden tojás megérdemli, hogy „holtában” a legjobbat kapja. Szívből és szeretetből csinálom. Jómagam szerény eszközeivel tisztelgek a tojásdíszítés művészete előtt.”

Szinte nem akaródzik eljönni a meseszép tojásokkal díszített házból, ahol a tojásból lesz a maga a csoda. Távozóban Veronika megjegyzi, szeretné, ha más is elsajátíthatná ezt a technikát, hogy legyen, aki hobbiját továbbviszi, s hagyományát valaki tovább ápolná.

video

<object classid="clsid:d27cdb6e-ae6d-11cf-96b8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#versi height="350" width="425"><param name="src" value="http://www.youtube.com/v/QWyx5jZP2Zk" /><embed height="350" src="http://www.youtube.com/v/QWyx5jZP2Zk" type="application/x-shockwave-flash" width="425"></embed> </object></p>

Borka Roland

Képarchívum + KA felvételei