Kamionos meglepetést kapott a hatvanéves Plavec István

Rendhagyó születésnapi ajándékkal kedveskedett családja Plavec Istvánnak. Hatvanadik életjubileuma alkalmából az elmúlt szombaton mintegy húsz darab kamionból álló felvonulást szerveztek a gútai Győr utcán. A család több héten át szervezte a születésnapi meglepetést. Nemcsak szlovákiai, hanem magyarországi kollégák is érkeztek a jeles eseményre.

Jöttek és dudáltak. Csak úgy, hogy köszöntsék egykori kollégájukat.

Díszes társaság jött össze, nem halt ki az emberekből az emberség és mindent félretéve létrehozták ezt a nem mindennapi eseményt, ami egy életre szóló élmény lett az ünnepeltnek. Plavec Istvánt sokan ismerhetik személyesen, de akár csak úgy is, hogy ült a gépjárművében és elhaladt a közúton.

István 1953 december 27-én Gútán született, édesapja mezőberényi, édesanyja medgyesegyházi. Ők aktívan részt vettek Ifjúságfalva építésében, István is ott töltötte a gyermekkorát, az ottani, majd a gútai alapiskola elvégzése után Vágbesztercén folytatta tanulmányait.

A gútai „babetta-gyárban” fémmegmunkálóként, később gépbeállítóként dolgozott. Házasságkötését követően két fiúgyermek édesapja lett. A hetényi agrokémiai cégnél gépjárművezetőként majd a telephely vezetőjének helyetteseként dolgozott.

Az 1989-es események változásokat hoztak István életébe is, kamionsofőrként helyezkedett el. Európa valamennyi útját ismeri, mint a tenyerét, hiszen Csehország, Lengyelország, Magyarország, Skandinávia mintha második otthona lenne. Bekerült a kamionosok nagy családjába. Megjárta Oroszországot és a balkáni országokat is. Teljesen megbabonázta ez a fajta élet, folyamatosan rótta a kilométereket, becsülettel, szeretettel és odaadással.

Fiainak sokat mesélt az útjairól, a világban látottakról. Ők pedig áhítattal hallgatták minden egyes szavát. Bölcsen, férfiasan és kellő érzékkel adta át a több évtizedes tapasztalatokat. Akár, ha kirándulásra vitte őket Balatonra, vagy éppen úszni, búvárkodni, kerékpározni, de korcsolyázni és jégkorongozni is. Örültek valahányszor meghallották a kamion dudáját, azt jelentette, hazaérkezett. Eléje rohant a család apraja-nagyja. Ajándékként önmagát és a srácoknak sültős sapkát és válogatott édességet, csokoládét. Ezekért a pillanatokért élt.

Az élet azonban nem várt nehézséggel sújtotta őt és családját. Kilenc évvel ezelőtt súlyos agyvérzést kapott, aminek következtében tolókocsira kényszerült. Harcolt és győzött. Ma már a fiait várja haza, most ők járják a világot, személyesen is megismerik azt, amiről korábban tőle hallottak. Most ők viszik a családi hagyományt tovább.

A mindenkori szeretet és törődést próbálták meghálálni a hatvanadik születésnapjára készített meglepetés ünnepséggel és a kamionos felvonulással. Minden eszközt és követ megmozgatva létrehozták, István pedig nem bírt felocsúdni. Szemei boldogságtól csillogtak. Este pedig mindezt megkoronázandó kitolták őt az egyik presszó előtti parkolóhoz, ahonnét kényelmesen, szerettei körében nézhettek a kollégák, a kamionos család tagjainak felvonulását és dudálását, amivel köszöntötték valamikori aktív tagjukat. István pedig felemelt kézzel visszaintett nekik. Még egyszer átélve a dicső napokat, amikor ő maga dudált fiainak hazaérkezésekor.

Most ott ült, meghatódva, könnyes szemmel és boldog volt. A család, rokonok, barátok, ismerősök, de idegenek közösen ünnepelték Plavec Istvánnal életének hatvanadik születésnapját. Ehhez a kerek életjubileumhoz e cikk szerzője valamint szerkesztőségünk is kíván erőt, kitartást és további sok szép évet a szeretett családja körében. Isten éltesse, István bácsi! Ő pedig általunk és ezúttal szeretné megköszönni családjának, rokonainak, barátainak, ismerőseinek és mindenkinek, aki hozzájárult a csodálatos születésnap létrehozásához.

Borka Roland

fotók: Fűri Gábor felvételei

videó: Tóth Tamás / YouTube