Elveszett a Privilégium?
Krónika
ELVESZETT A PRIVILÉGIUM?
Az a hír volt elterjedve Gútán, hogy elveszett a privilégium. Ezért kérdőre vonták a városkapitányt, nemes nemzetes Szabó Ferencet.
A házuknál kint az utcaajtónál megállt négy fegyveres hajdú, majd megérkezett a magisztrátus (hatóság) is. Ennek tagjai voltak: a nótárius (jegyző), az öregbíró és a szolgabíró. Két hajdú kíséretében belépek a házba. Az egyik hajdú jelentette: — Itt van a magisztrátus vizsgálatra!
Akkor kijött a házból a dédapám és engedélyt adott arra, hogy kinyissák az ajtót Két hajdú kint maradt, kettő pedig kihúzott karddal megállt az ajtónyílásban, és intetlek a magisztrátusnak, hogy lépjen be.
A hajdúk között dédapám, a városkapitány odalépett a szoba közepén álló díszes vasalt ládához. Elővette a kulcsot és felnyitotta azt. A két hajdú a láda két végéhez állt kihúzott karddal és figyelőállásba helyezkedett.
Ekkor dédapám belenyúlt a ládába, és kiemelte a fehér kutyabőrre írt privilégiumot (privilégium = kiváltság, előjog), melynek összehajtott szájáról arany bojtok lógtak le. Az összehajtások pecsétviasszal voltak lezárva.
Mondta a dédapám:
—Itt van a privilégium! A pecsétek sértetlenek! Csak József császár nem pecsételte le, ő nem akarta elismerni. Nyugodtak lehetnek a magisztrátus tagjai, amíg én élek, a kezemből ki nem adom senkinek!
Úgy is volt. Míg ő életben volt, nem tudta elvenni a hercegprímás Anyalát, Csörgőt és Ógútát...
A halála után új városkapitányt választottak: Gőgh Vincét.
O elvitte a hercegprímásnak bemutatni a privilégiumot. Ott rávették, hogy hagyja ott pár napra. Ott is hagyta.
Mire visszakerült, addigra beleíratták: „Én, szent László király, Gúta mezővárost felruházom a következő jogokkal..." és fel voltak sorolva azok a területek, amelyek hozzá tartoztak.
No, ezután hiába mentek akárhová a privilégiummal, nem ismerték el, nem volt hiteles, mert László király életében nem volt „szent".
Anyala, Csörgő és Ógúta a primaciához tartozott ezután. Pedig ezek voltak a legjobb földjei Gútának (fekete szántóföldek).
Ezért a cselekedetéért Gőgh Vince egy métz ezüstöt kapott, úgy mondták. Kb. 50 literes hordó volt a métz. Ez mértékegység volt. (Lexikonból: 1 bécsi mérő, azaz Metze = 61,4871)
Ezt az árulást bizonyítják a következők is:
A Gúta községtől balra eső terület — mikor megszabadult a belvíztől — Nagyszeg néven szántóföld lett, amit felosztottak az akkori gútai előkelőségek között. A felosztott földből Gőgh Vince is nagy darabot vásárolt a kapott jutalompénzből. Gőgh-birtoknak nevezték sokáig. Még a métz ezüstből arra is futotta, hogy Érsekújvárban emeletes házat csináltatott magának.
Árulása miatt azonban Gútán nem volt becsülete.
Még nóta is született vele kapcsolatban: „Gőgh Vincéné Pestre küldte az urát..."
