Hogyan került Pestre Dócza Gergu?
Krónika
HOGYAN KERÜLT PESTRE DÓCZA GERGU?
A rígi öregjeink mesétík a okos Símigh Ignácrú, hogy ha elovette a pihent eszit, milyen talpraesetten tutta a dógokat intéznyi.
Többek között vót Gútán egy Dócza Gergu nevezetu ember, olyan csöndes elmezavarodott vót — csöndes bolond — paraszti nyelven mondva.
Aztán, hogyha rágyütt a rapli,hát akkor ütött, vert. Nem szívét még maga köru senkit sé. Aztán ezt jelentették a bírónak.
A bíró továbbította Pestre a oruttek házáhó, vagy nem tudom hova, hogy van itt olyan közveszílyes ember, hogy aztot e köllene helyeznyi. Onnan visszagyütt a értesíttís, hogy majd nígy-öt hónap múva értesíttik, mikor lesz hely nékije — hogy akkor vihetik.
Aztán közbe a oruttön mégin csak kitört a gyalázat.
Aztán mit csinájjon a bíró — kigondúta, hogy befogatta a lovakat hajnába, á Dócza Gergut fotéttík a kocsira, két eros hajdú mént vele. Összekötöttík a kézit. Nos, a bírótú nagyon fit ez az orut — aztán ha a úton feszengett, hát megfenyegette ütet.
Nos, hát elvittík Pestre.
Oszt, ahol a legnagyobb forgalom vót, vót ott égy vendíglo, nos, ott a bíró megmondta a hajdúknak, hogy mikor int nékik, engedjík szabadon, azt ménjenek utána!
Bementek utána a vendíglobe, nos, akkorra a Dócza Gergu ékezte a pestiekét ütnyi-vernyi. Futkoztak, sikongattak. Mentek a rendorök, mégfogták, elvittík a bolondok házába. Ezek még hazagyüttek.
Aztán rá pár hónapjára gyütt a írtesítés Budapestru, hogy má van hely a oruttnek a számára, hogy vihetik.
Erre visszaírta a okos bíró, hogy nagyon köszöni a mégemlíkezíst, de már három hónapja ott van, onáluk vendig a Dócza Gergu.
