Nagypénteki gondolatok

 A nap, amikor a gyűlölt, megvetett hódító, a Római Birodalom helytartója irgalmasabb az alárendelt nép vezetőinél. Poncius Pilátus nem akar halálos ítéletet, a törvényt nézi... Megfenyegetik, hogy,, nem vagy a császár barátja" Ez nagy szó, bár Róma messze van, Tiberius császárt pedig aligha érdekelné, hogy eggyel több vagy kevesebb kereszt van valahol Júdeában. De a politikában bármi lehet, a hatalmasokkal nem tanácsos rosszban lenni...Aztán a tagadás, Péter tagadása. Ő kapott meg mindent. Az oldás és kötés erejét, a mennyek országának kulcsait, vezetheti a nyájat. De ember, és tudja, hogy nagyon nem előnyös valakihez tartozni, akit a közhangulat bűnösnek kiált ki. Péter tehát tagad. Háromszor is nemet mond, mire megszólal a kakas. Ami ezután következik, a lelkiismeret, a bűnbánat gyönyörű története. Elég az elárult, meggyötört Jézus egy pillantása. És Péter érző ember, érzi gyöngeségének súlyát... Végül a hűség. A kereszt alatt nem sokan maradnak. Az anya, akinek a szíve soha nem szakad el a gyermekétől. Mindegy, hol látja. Egy trónuson vagy a bitófán. Az ő fia mindenhol, minden körülmények között....

Aztán János, a legfiatalabb. Nem az ősz szakállú bölcs öreg, vagy a meglett korú férfi, hanem szinte még gyerek. De tudja, mit kapott. Többet a hatalomnál, többet az elsőségnél. Szeretetet.,, A tanítvány, akit Jézus szeretett ". Ő tudja, hogy ezért nem valamit kell visszaadni, hanem mindent. Hogy nem csak a hozsannás diadalúton kell ott lenni a Mester mellett, hanem a reménytelenség alkonyán is. És végül Mária Magdolna, a prostituált. A lenézett, pénzért használt, megvetett nő. Nem az álomférfit hajszolta, nem a legjobban fizető kliens palotájában vigadott, hanem amellett a férfi mellett, aki a legjobb volt hozzá, aki felemelte,, letörölte könnyeit, és aki már nem adhatott semmit, mert maga is tehetetlen volt már mindennel. Ez a nagypéntek rövid lelkülete. A hűség napja, amely több a tömegpszichózisnál, több az államhatalomnál. Aki nem érti meg, nem érti meg a nagypénteket sem. De minek is értené? Hiszen a feltámadást önmagától reméli... De az idő mást mutat. A tagadó-bűnbánó, az anya, a fiatal tanítvány és a megvetett, hűséges asszony írja az üdvösség történetét. De ehhez hit kell, kegyelem és valami olyan jóság, amit nem lehet tanulni...

Sárközi János

Fotó: pixabay