Krumpli Ferkó
Krónika
A XX. század elején éltek Gútán nagyétkű emberek, ezek közé tartozott Hollósi Szabó Ferenc is, akit a községben csak Krumpli Ferkónak hívtak.
Maga dicsekedte, hogy egy cseréptál bablevest vagy gancit megeszik egy evésre! Fogadásból képes volt megenni 5 kg kolbászt, vagy 60 darab tojást is.
Valamikor szénakereskedő volt, gazdag ember. A pénzt azonban nem nagyon becsülte, nagykönnyen túladott rajta. Egy alkalommal Kis-Sziget földjeiből nagy darabot kibérelt, és az egészet beültette krumplival. Az előző években nagy ára volt neki, a következőn viszont nem kellett senkinek, még fillérekért sem tudta értékesíteni. Ott maradt a nyakán mind.
Ettől az időtől fogva tisztelték meg őt a „Krumpli Ferkó" névvel, ami a megkülönböztető neve lett.
Vele történt meg a következő eset is röviddel a nősülése után.
Fiatal házasok voltak, mikor az apósa disznót vágott. Azt mondja a feleségének:
-Hallod-é, én elmegyek a papáékhoz segíteni.
-Jól van, csak menj! - mondta neki a menyecske.
Mikor odaért, már az ölési munkák végén jártak. Készen volt a hurka, kisült a zsír, sütötték a pecsenyét. Megérkezésekor apósa szólt az asszonyoknak, hogy melegítsenek valamit a Ferkónak. Tettek is neki egy tepsibe meglangyítani hurkát, abákását.
Míg az melegedett, addig ő odasomfordált a sarokban álló asztalhoz, és leült rá. Az asztal sarkán volt egy vajling kisütött töpörtyű. Amíg az apósával beszélgetett, lassan, kenyér nélkül mind magába dobálta a töpörtyűt.
Mikor aztán rövidesen megehette a tepsi aprólékost, így szólt apósához:
-Papa! A préssajtot még nem lehet megkóstolni, hogy milyen ízű?
Felhördült erre az após:
-Ejnye, a gyomrod krisztusát, hát nem ettél még öleget?
-Ha még disznóöléskor sem lakhatik jól az ember, hát megyék a kocsmába, ott még adnak ennyi valamit! - mondta duzzogva.
Meg is tette. Ott még nyugodtan bekebelezett egy nagy tányér kocsonnyát...
Később ez az ember teljesen tönkrement, elárverezték az összes birtokát, több mint 42 hold földjét. Még adóssága is maradt!
Utána, hogy valamiként megélhessen, ismét szénakereskedéssel kezdett foglalkozni. A községi vezetőség mezőterületéből vállalt egy nyilast. Azt használta és értékesítette.
Ebben az időben történt, hogy a komáromi Otthon Kávéház törzsvendégeinek a pincérek büszkén mutogatták az aznapi halászat díszét, egy 5 kg-os pontyot. A törzsvendégek itt főleg bankárok, földbirtokosok, gazdag emberek voltak. A pincérek közt volt egy gútai is, aki ismerte Krumpli Szabó Ferenc hatalmas étvágyát. Eldicsekedte, hogy ő ismer olyan embert, aki ezt egyszerre megeszi. Ezt lehetetlennek tartották, ezért fogadtak kettőezer koronában. Fogadás után fogták magukat, autóba ültek, hogy bevigyék Szabó Ferencet Komáromba.
Az éppen kint kaszált a vállalt legelőn. Mikor elmondták neki, hogy is áll a dolog a fogadással, azt felelte:
-Nyugodtak lehetnek, az a píz már még is van nyerve!
A kaszálóról hazavitték őt, hogy felkészülhessen a komáromi útra. Mikor otthon a feleségéhez belépett, nem azzal kezdte, hogy adjon neki tiszta inget, mert Komáromba megy, hanem így kezdte a mondókáját:
-Anyukám, ággyá ennyi valamit, mer megyék Komáromba!
A felesége térült-fordult, és eléje tett egy nagy fazék káposztát, amiben csülök is volt. Szabó ezt nyugodtan elfogyasztotta.
Útközben mondták is neki:
-Öt kilós halról van szó! Most mi lesz azzal, ha olyan jóllakott már itthon?
-Né féljenek, amit mondtam, az biztos! - szólt kissé sértődötten kísérőihez, akik már azt hitték, hegedültek a fogadásnak!
Mikor beértek, mondta is Gabovszky pincér:
-Nem tudom mi lesz, hiszen otthon Hollósi Szabó Ferenc nyakig ette már magát káposztával!
No, a fogadás ellenlábasai kaptak a híren, és kezdték Szabót biztatgatni, hogy amíg a hal elkészül, egyen még valamit! Az öreg nem kérette magát, hanem bevágott két nagy pörköltet zsemlékkel.
Ezután jött a hal. Szabó, mintha mi sem történt volna, elfogyasztotta azt is. Meg sem kottyant neki!
Az egyik nagykereskedő, az öreg Peszler, látva, hogy a fogadást már elveszítették, kíváncsiságból még megkérdezte:
-Hallja, Szabó úr! Nem enne még valamit?
-Hát idehallgassanak! - hangzott a válasz. Még legföllebb égy pörköltet és két nagy fröccsöt elfogyasztok, de utána sietek haza, mert én munkából gyüttem ám!
A törzsvendégek a végén jót mulattak Szabó Ferenc feneketlen gyomrán!
