Lélekfrissítő muzsikát szolgáltattak az ifjú zenészek

A háromnegyedórás, azaz egy tanítási órás koncerten a világklasszis zenei skálából válogattak a tanintézmény látogatói, hogy azokat saját interpretálásukban tárják az érdeklődő közönség elé. S azt kell mondani, tették mindezt olyan művészi alázattal, amiből több a régiónkban lévő előadóművész vehetne példát.

Paszmár János intézményigazgató minimális szövegi kalauzolása köszönhetően kiválóan adott teret az est főszereplőjének, a korlátok nélküli zenének, amely az ódon falak között ez által szabad utat talált a hallgatóság szívéhez. Volt abban valami szakrálisan meghitt, ahogyan Tóth Erika orgonajátékával a Bach Preludium C-dur szerzemény megadta a hangulatot. Ide lépett Varga Emília Mendelssohn Vasárnapi dalával, előadására rányomta bélyegét az izgulás, de ettől még szépen elénekelte. És bizony itt is kiviláglik a zenei igényesség, ugyanis talán kevesen tudják, de a Lipcsében született művész éppen vasárnapi hangversenyeken ismerkedett meg Bach muzsikáival és elandalító kényelemben hajolt meg nagysága előtt. Akárcsak a vízen tovasikló, búcsúdalát éneklő hattyú, amit Decsi Dóra a furulya regiszterének sajátos hangszínével elbűvölő melódiát zengetve idézett meg Camille Saint-Saëns szerzeményi hagyatékából.

Az est megkapó hangulatába remekül illeszkedett a változatos harmóniákkal játszó „kékruhás” Nagy Klaudia, aki zongorán az angyalok légiességével mutatta be Chopin g-mol Polonézaját. S mintha csak közösségi hangulatjellemzést adott volna Patrik Čerňanský, amikor Giacomo Carissimi: Vittoria avagy Ó, örvendj én szívem című számot énekelte. Kimondatlanul is megfogalmazódhatott többekben, hogy a tehetség bizony a családban maradt, megidézve édesapját. Ezen a vonalon haladva Nagy Viktória zongorajátékával a német zeneszerző, Gustav Lange Virágénekét dicsőítette. Majd elérkezünk az igényesen előadott Leenhoults: Tango für Elise előadásához, amit fuvola-kvartett (Žibrita Rebeka, Szépe Anilla, Nikoletta Vargová és Kandik Réka) keltett életre és andalította el a közönséget. Majd ismét Tóth Erika ült a zongorához, hogy eljátssza Glier Romanca c. szerzeményét. Utána színre lépett Lázók Richárd, aki Vivaldi-t hegedült. Méghozzá milyen jól! Láthatóan-tapasztalhatóan a Lázók családban lehet a legmagasabb koncentrációja az egy főre jutó zenei tehetséget illetően. Patrik Čerňanský ezúttal Gerschwin Porgy and Bess egyik áriáját idézte fel. S ha az elején finom művészi érzékkel összeválogatott hangversenyről beszéltem, akkor ki kell emelnem az egész este legnagyobb durranását, amit biztos kézzel a koncert vége felé tartogatták.

Szó szerint ódákat lehetne zengeni Peter Rukovanský virtuozitásáról, zongorajátéka mennyei magasságokba emelte az est zenei színvonalát és valódi ízletes csemegével kínálta a vájt fülűeket is. Kifejezhetetlenül remekbeszabott, zseniálisan egymásba oltott hangok kerültek ki a kezei közül. Mikuláš Schneider – Trnavský legismertebb zenei alkotása, a Slovenská sonatína: pre klavír című mű Rukovanský előadását tankönyvbe lehetne fogalmazni. Végtére is a szerző gyakorlott pedagógusként ezért a célért küzdött.

Könnyed, ám annál emelkedett záróakkordot jelentett Dombi Gergely és Balázs Béla hegedű-duettje. Harmonikus és összeszedett volt. Ami természetesen az egész hangversenyre egyaránt érvényes, ahol Nagy István kifejező zongorajátékával kísérte a tanulókat, elég teret adva kibontakozásukra.

Repes a szív és egyszeriben meggyógyul és felfrissül a heti praktikus dolgokban megfáradt lélek, amikor hallja a tehetséges, ugyan néhol még kiforratlan, ám megkérdőjelezhetetlen előadóművészek játékát.

Borka Roland

A szerző felvételei