140 éve született a Lila ákác szerzője

Schön Sámuel és Lőwenstein Matild varrónő fiaként, a Máramaros vármegyei Huszton született.[1] Apja 1888-tól néptanító volt Hajdúszoboszlón, az izraelita iskolában, ahol elemi osztályait Ernő is járta. Középiskolai tanulmányait is abban a városban kezdte (1894–1896), majd Debrecenbe költözésük után az ottani Kossuth utcai algimnáziumban folytatta (1896–1899), és a mezőtúri Tisza István Református Gimnáziumban fejezte be (1899–1902). Az utolsó évben magántanuló volt, érettségi vizsgát nem tett. 1902-ben megjelent Első csokor című verseskötete. Budapestre költözése után csak írásaiból élt A Hét, a Budapesti Napló (1903–1910), majd Az Est (1910–1925) munkatársaként. 1907-től a fővárosi Cabaret Bonbonnière állandó szerzője volt. 1908-tól rendszeresen publikált a Nyugatban. A hazai kabaréirodalom úttörőjeként behatóan foglalkozott a sanzon műfajával (Kabaret-dalok, 1909). Medgyaszay Vilmát (1885–1972) a neki írt dalai tették országosan ismert színésznővé.

Eleinte a festészet, a rajzolás és a művészettörténet iránt is érdeklődött, néhány képzőművészeti kritikát is írt, leginkább Szinyei Merse Pál munkáiról. Babits Mihály és a Nyugat költői 1912-ben megjelent, Énekeskönyv című verseskötete nyomán fogadták maguk közé. 1914-ben az első világháborúba önkéntesnek jelentkezett. Jó kapcsolatban volt Ady Endrével is. Bohém agglegényéletet élt, ami pénze volt, azt elutazgatta, elszórakozta. A nagyvárosi lét magányát, elidegenedését rajzolta meg írásaiban. Sikeres színdarabjainak tapsolhattak a Monarchia egykori városaiban. A Patika című darabjának 1920-as bemutatóján megnyilvánult antiszemita hecckampány után egy évre Bécsbe emigrált. 1925-től Az Újság szerkesztőjeként a polgári liberális eszmék szószólója volt. 1944 augusztusában az egyik csillagos házba internálták, ahonnan a svéd követség mentelmi útlevelével rövid időre kiszabadult. Az év október 20. és november eleje között munkaszolgálatra hívták be. 1948 után szegénységben élt; a Petőfi Társaság tagjai közé választotta. 1953 októberében, gyomorrákban hunyt el.[1] Holttestét a Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra; sírkövén a „de gyönyörű, de boldog ünnepre voltam híva” saját maga költötte mottó áll.

Forrás és fotó: wikipédia