Megrendezték a II. Kézi Aratás Versenyt Naszvadon

A II. Kézi Aratás Versenyt a Csemadok Naszvadi Alapszervezete rendezte meg gazdag kultúrműsor kíséretében. Az arató csoportok, vagy ahogy errefelé mondták, az aratóbandák az egész Kárpát-medencét képviselték, hiszen a Somogy megyei Szulok községtől egészen az erdélyi Bálványosváraljáig érkeztek, és itt voltak a Csallóköz vállalkozó szellemű csapatai is, természetesen a helyiekkel együtt. Miközben folytak az előkészületek, megkérdeztem Hengerics Józsefet, Szulok község polgármesterét, akinek a családját Naszvadról telepítették át a jogfosztottság éveiben Magyarországra.

Polgármester úr, hogyan maradt életben ez a hagyomány, hiszen ma már csak legöregebbek között találni olyanokat, akik a hagyományos módon arattak?

Először is hadd mondjam el, hogy nagyon örülök, hogy itt lehetek, mert a szüleim, nagyszüleim naszvadi származásúak, és nagyon jó érzés találkozni a régi rokonsággal. A hagyomány úgy maradt meg, hogy mindig van néhány fiatal, aki kíváncsi rá, hogyan kell kaszálni, kaszával aratni. Akiket elhoztam, főleg a fűkaszálásban gyakorlottak, de az állattartó gazdák között akad, akik a gabona egy kis részét kézzel aratták le, így a tudás megmaradt.

A többi munka, mint a marokszedés, kévekötés, ezeket kiktől tanulták?

Mint minden hagyománynál, természetesen igénybe vesszük az őseink tudását, és mielőtt útnak indultunk, beszélgettünk a szülőkkel, nagyszülőkkel, akik annakidején az 50-es években még kézzel arattak. Ők mutatták meg, hogyan kell kötelet készíteni, markot szedni, és hogyan zajlik az egész folyamat. Természetesen nem tudjuk úgy kigyakorolni, mint amikor ez a mindennapok része volt, de megpróbáljuk visszaidézni, hogy milyen volt ez, mennyi fáradtsággal járt.

Az aratás megkezdése előtt a régi hagyományokhoz híven elmondták a Miatyánkot, majd megkezdődött az alkudozás a gazda és az aratóbandák vezetői között. Ahogy megalkudtak-harmadában, negyedében- suhant a kasza, és dőltek a kalászok, amit a szorgos kezű asszonyok a maguk készítette szalmakötéllel kötöttek kévébe.

Szerző és fotó: Sárközi János