570 éve mentették meg a magyarok Európát

A nagy sikerű Hunyadi sorozat óta vélhetően többen ismerik a Nándorfehérvári diadal történetét és a Törökverő Hunyadi legendáját, aki legalább olyan jelentőségű történelmi személyiség mint Hannibál, vagy Julius Cesar, esetleg Dzsingisz Kán. A magyar történelemben senkinek nem volt annyi földje és akkora hatalma az országban, mint neki, emellett nemzetközileg elismert katona és politikai személy volt. Azonban ebben a csatában nem szabad megfeledkezni Szilágyi Mihályról, aki nem mellesleg Hunyadi sógora volt és az Ő vezetésével védték magát a várat, míg a Törökverő seregei azon kívül állomásoztak. A harmadik és igen jelentős személyiség az itáliai ferences szerzetes Kapisztrán Szent János (Giovanni da Capestrano), aki a pogányok ellen sereget toborzott, ami később döntő jelentőségűnek bizonyult a csatában. 

Na de nézzük az erőviszonyokat, Szilágyi hétezer, Hunyadi tizenkétezer, míg Kapisztrán harminc-harmincöt ezer katonával érkezett a várhoz, velük szemben II. Mehmed tízezer janicsárral (válogatott zsoldos gyalogság), negyvenötezer szpáhival (oszmán-török lovasság) és az újonnan megszervezett tüzérséggel vonult fel, ami a 15. század közepén szervezettségét és harcértékét tekintve még a kor európai hadseregei fölött állt. A harcok 1456. július 2-től egészen 22-ig tartottak. 

Az egyesült magyar sereg július 21-én visszaverte II. Mehmed támadását, majd július 22-én kitört a várból, és az akkor már 70 éves, Kapisztrán János irányítása alatt álló keresztesek segítségével vereséget mért a török hadseregre, melyet időközben pestis és ellátási nehézségek is sújtottak. Az eseményt a magyar hadtörténelem, tekintettel kivívásának körülményeire és hosszú távú következményeire, illetve nemzetközi jelentőségére az egyik legjelentősebb magyar győzelemként tartja számon. A győzelem mintegy hetven évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és Magyarország meghódítására irányuló próbálkozását. 

Ha ma meghallod a déli a harangszót állj meg egy pillanatra és mondj hálát a hősöknek, akik önfeláldozása nélkül lehet ma már nem is létezne nemzetünk, az ismert életformánk.