Gúta, örökség, otthon” – Gútán járt a Kossuth Rádió Országjáró című műsora

A szerkesztők meglátogatták a híres gútai hajómalmot, amely nemcsak egy helyi különlegesség, de a város egyik ikonikus jelképe is. A tájházban a helyi paraszti múlt elevenedett meg, ahol a hallgatók betekintést nyerhettek a régi idők mindennapjaiba. A műsorban bemutatkoztak a gútai, szímői és kamocsai hagyományőrző csoportok is, akik meséltek népszokásaikról, viseleteikről, és élő népzenével színesítették a műsort.

A délutáni program részeként az Országjáró vándorbotjára Halász Béla gútai polgármester és Peczár Károly hivatalvezető-helyettes mellett a város legidősebb embere, 100. életévehez közeledő Tóth Tibor kötötte fel a város kék szalgját. Most egy részletet közlünk a műsorban elhanzottakról, a teljes adást a Kossuth Rádió oldalán hallgathatják vissza

A vándorbotot magunkkal visszük, és leszúrjuk, mert mindig ott van a világ közepe. Az ittenieknek persze Gúta a világ közepe – a hétköznapokban is. Mit jelent ez pontosan a város közössége számára?

Halász Béla, polgármester:
Igen, Gúta számunkra valóban a világ közepe. Ma egy szimbolikus kék szalagot helyezünk el, amelyre egy olyan felirat került, amit a lakosokkal együtt választottunk. Azt kértük, mondják el, mi jellemzi legjobban a várost, mit éreznek igazán magukénak. A szalagon ez áll:
„Gúta, örökség, otthon, egy szív, egy lélek.” Ez az idézet a múlt megbecsüléséről, az összetartozásról szól. Ez a mi otthonunk. Szívünkben magyarok vagyunk, és lélekben is együtt érzünk mindenkivel, a Kárpát-medencében.

Számokban ez hogyan jelenik meg? Mekkora Gúta lakossága, és milyen arányban vallják magukat magyarnak?

Jelenleg tíz és fél ezren élnek a városban, és ebből körülbelül 8800 ember – tehát a lakosság 85%-a – magyar nemzetiségűnek vallja magát. Gúta a Felvidék egyik legmagyarabb városa.

A kulturális élet is ennyire pezsgő?

Igen, valóban. Az Adamis Anna Városi Művelődési Központban szinte minden nap történik valami: színházi előadások, kiállítások, különféle kulturális rendezvények. Az egyik legismertebb eseményünk a Gútai Vásár, amelyre nemcsak a régióból, de a határon túlról is érkeznek látogatók.

És élnek szép kort megért emberek is a városban, mint például Tóth Tibor, akit az itteniek csak Tibi bácsinak hívnak. Köszöntöm Önt is! Tibi bácsi, már 99 esztendős. Milyen érzés?

Tóth Tibor:
Hát… a százeztendő, az azért szép idő, akárhogy is nézzük. Ha az Isten is úgy akarja, remélem, október 23-án betöltöm.

És ebben a hosszú életben mi volt a legszebb?
Hát... nagyon szép nem sok volt. Volt benne ilyen is, meg olyan is. Az ember inkább a jóra emlékszik. A rosszat el kell felejteni. Ami megmarad, az a szeretetteljes emlék. A jó az, amire az ember szívesen gondol vissza.

Egy másik érdekes téma a Felvidéki Vándorbölcső, ami szintén a hagyományőrzés és a jövő összekapcsolását szolgálja. Halász Anitát, a Városi Művelődési Központ programfelelősét kérdezem.

Hány családnál járt már ez a bölcső?

Jelenleg az 55. családnál van az egyik bölcsőnk. Összesen öt vándorbölcsőt adunk körbe a Gutai Polgári Társulás szervezésében, 2016 óta. Gútán, Párkányban, Nagymegyeren is ringott már magyar gyermek benne. Jelentkezni lehet rá, családok sora várja, hogy továbbvigye ezt a szép hagyományt – ez tulajdonképpen a magyar szóval ringatott jövőnk.

Köszönöm a beszélgetést mindannyiuknak. Gúta valóban példaértékű közösség – múlt, jelen és jövő egységeként. A bölcsőtől a százévesekig: minden generáció értéket ad hozzá.

(sj)

Fotó: Kürti Emese