A hősök nem mások, hanem mi magunk lehetünk

A rendezvény első részében a Gútai Magyar Alapiskolák diákjai léptek színpadra, akik megható műsorral idézték fel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeit, valamint az aradi vértanúk bátor kiállását a nemzeti függetlenség mellett. A fiatalok előadása nemcsak a múlt felidézését szolgálta, hanem üzenetet is hordozott: a haza szeretete és a hűség időtlen érték.

Ezt követően a város polgármestere, Halász Béla osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. ,, Vannak napok, amelyek nem múlnak el soha. Olyan napok, amikor nemcsak a történelem lapjai rezdülnek meg, hanem a lelkünk is. Október 6. ilyen nap. A gyász, a fájdalom és a büszkeség napja. A nap, amikor tizenhárom magyar hős neve eggyé vált a hűség, a bátorság és az önfeláldozás fogalmával. Aradon nem egyszerűen katonákat végeztek ki. Ott a reményt próbálták meg elfojtani.

Azt hitték, ha elnémítják a szabadság szavait, ha eltörlik a hősöket, akkor eltűnik a nemzet ereje is. De tévedtek. Mert az a nemzet, amelynek fiai a bitófa alatt is azt mondják: “Hazámért halok”, az nem elbukik, hanem felemelkedik. Ma, 2025-ben, amikor annyiféle harcot vívunk szavakkal, képernyőkön, megosztott társadalmakban, talán éppen az ő példájuk segít visszatalálni ahhoz, ami igazán fontos. A hűséghez. Az elvekhez. Az egymás iránti felelősséghez. Mert a szabadság ma sem magától értetődő. Mert ma sem könnyű hűnek maradni ahhoz, amit hiszünk, amit szeretünk, amit építünk.

Az aradi vértanúk nemcsak a múlt hősei. Ők a jelen tükrei is. Amikor kiállunk az igazság mellett, amikor megvédjük a közösségünket, amikor nem hallgatunk, ha valamit igazságtalannak érzünk, akkor bennünk élnek tovább. Nem karddal, nem vérrel, hanem szóval, cselekedettel, emberséggel. Ők megmutatták, hogy lehet veszíteni úgy is, hogy közben örökre győzünk. Mert a halálukból élet lett a hit, a nyelv, a nemzet élete. Mert minden nemzedék újra és újra rájuk tekint, amikor elbizonytalanodik.

És mert minden korban kell valaki, aki kimondja: a haza nem alku tárgya, a becsület nem eladó, a múlt nem teher, hanem iránytű. Ezen a napon hajtsunk fejet mindazok előtt, akik hűek maradtak a magyar szóhoz, a magyar lélekhez, az igaz ügyhöz. Gondoljunk arra, hogy a mi szabadságunk, békénk, közösségünk is az ő áldozatukból sarjadt ki. És kérdezzük meg magunktól csendben: vajon mi mit tennénk ma, ha próbára tenne bennünket a történelem? Arad tanít bennünket. Arad emlékeztet. Arad figyelmeztet, hogy a hősök nem mások, hanem mi magunk lehetünk, ha van bátorságunk kitartani, hinni, szeretni, szolgálni.  Tisztelet és örök hála a tizenhárom vértanúnak. A magyar szabadság örök. És amíg emlékezünk addig élnek ők is bennünk."

Az ünnepség közös gyertyagyújtással és főhajtással folytatódott, majd a résztvevők együtt énekelték el a Nemzeti imádságot. A megemlékezés méltó lezárása volt ez a közösségi pillanat, amely egyszerre szólt a múltról, a jelenről és a jövőről.

A gútaiak ezzel is kifejezték: amíg emlékezünk, addig élnek ők is bennünk, az aradi vértanúk, a magyar szabadság örök hősei.

(sj)

Fotó: Kürti Emese