Miért nem tiltották ki az árusokat a kultúrházból?

Fekete Attila (független) képviselő a testület hétfői ülésén azzal a javaslattal állt elő, hogy az önkormányzat az új piaci rendtartást szabályozó általános érvényű rendeletben megfogalmazottakkal ellentétben vonja ki a művelődési központot az árusítást lehetővé tevő helyek közül. Árgyusi Imre (független) képviselő felszólalásában viszont rámutatott, a művelődési központ rendjében szerepel ez a tétel, s amennyiben ez kiemelésre kerül, az nem kevés bevételkiesést eredményez, amit azonban szükséges pótolni.

Horváth Árpád (MKP), polgármester elmondta, hogy ismeri az érveket és ellenérveket. „Megértem a vállalkozókat, akik árulnak. Ez a típusú árusítás a kultúrházban azonban már egyharmadával visszaesett. Ugyanakkor látható, több száz vagy ezer ember is van, aki ezt igényli, mivel a pénztárcájukhoz van mérve. Mindenki ott vásárol, ahol tud.” – fogalmazott a polgármester.

A gútai önkormányzat már nem először szembesül ezzel a kérdéssel. Ezt Gőgh Mihály (MKP) képviselő is elismerte, aki szerint mindig is megosztó vélemények fogalmazódtak meg e programpont megtárgyalásakor. „Azok, akik végül is megszavazták, ők sem támogatták teljesen. Széles igény mutatkozik a polgárok részéről az ilyenfajta árusításra. Az igénylők száma nagyobb, mint ahány ellenzője van.” – fogalmazott Gőgh.

A kultúrházi árusítás megszüntetését szorgalmazó képviselő vehemensen védte meglátását. Fekete Attila felszólalásában hozzátette, hogy véleménye szerint a kultúrház körtermében árusításra kerülő termékek nem felelnek meg a törvényi előírásoknak, nincs reklamálási lehetőség, és úgy véli, az áru minősége is kívánnivalót hagy maga után. „Ez szemét. Nem hiszem, hogy Gúta város népének az kell, hogy szemétből éljen és szemetet vásároljon. A kultúrháznak pedig a kultúrát kell szolgálnia.” – fogalmazott keményen a képviselő.

A kultúrházbeli árusítások megszüntetésével azonban a város éves szinten mintegy tizenhét ezer euróról mondana le. Mindezt Mayer János, a művelődési központ igazgatója fogalmazta meg. Úgy véli, ugyan a város a saját költségvetéséből ezt a hiányt kifedheti, azonban magát a problémát nem szünteti meg és legalább két olyan vállalkozót ismer, akik azonnal lecsapnának erre a lehetőségre, és helyiségeket biztosítanának az ide érkező árusoknak. „Nagyon sok kultúrházzal vagyok kapcsolatban, még többnek ismerem a működését is. Nem tudok olyan helyről, ahol kitiltották volna az árusokat, még azokról a helyekről sem, ahol dúskálnak az anyagi javakban. Ellenben tudok olyan közeli városról, ahol a kultúrház igazgatója az szerint kap jutalmat, hogy mennyi árust tudott behozni a holt időben kiadó helyiségeibe, ezáltal mennyivel tudta  a városra nehezedő anyagi gondokat csökkenteni. Természetesen ezt sem tartom követendőnek, de könyörgöm: piacgazdaság van!” – fogalmazott érdeklődésünkre Mayer. Hozzátette, szükséges lenne, hogy a gútai árusok árban is konkurenciái legyenek az idegen árusoknak és akkor a vevők hozzájuk érkeznek.

Elmondása szerint a kultúrházban kizárólag akkor engedélyez árusítást, ha az semmilyen kulturális rendezvényt nem korlátoz vagy keresztez, illetve az elmúlt évek kimutatásaiból kitűnik, hogy kulturális eseményekben nem szűkölködött az intézmény, valamint többször is elérték az anyagilag vállalható érdeklődés határát is.  „Dolgozzon az épület is egy kicsit magára, csökkentve ezzel a városra nehezedő terheket. Nem szabályoznám, hagynám a piacra, ezt diktatórikus próbálkozásnak tartom, amit úgysem lehet végső soron szabályozni.” – zárta Mayer. A hétfői ülésen a képviselők végül nem szavazták meg Fekete Attila indítványát, így továbbra is engedélyezik az árusításokat a kulturális intézményben, azonban a bérleti díjak meghatározásánál magasabb összegeket hagytak jóvá, szintén Fekete javaslatára. Az új rendelet szerint a színházterem száz, a körterem harmincöt, a Libresso-terem bérlése egy órára harminc euróba kerül. Ugyanakkor az önkormányzaton elhangzott, hogy a most elfogadottak módosításának megtárgyalásához még a későbbiekben visszatérhetnek.

Borka Roland
Kép: Kovács Adrián