Ahol az érték és a szórakozás kéz a kézben jár- Háromgenerációs Találkozó

A tájház udvara már az első napon megtelt érdeklődőkkel, főként gyerekekkel, akik szüleik és nagyszüleik kíséretében érkeztek, hogy bepillantást nyerhessenek elődeink életébe, és maguk is elsajátíthassák a hagyományos népi mesterségek fortélyait. Az egybegyűlteket Markovics Tímea, a Magyar Asszonyok Ligájának vezetőségi tagja köszöntötte, aki ismertette a programot, és köszönetet mondott a szervezőknek, és mindazoknak, akik augusztus 29-31-e között ellátogatnak a rendezvényre. Külön kiemelte, hogy a Háromgenerációs Találkozó megszervezését Gúta városa is segítette és támogatta.

A délelőtt laskasütéssel kezdődött, amelynek elkészítési módját Kiss Rozália, a MAL egyik alelnöke ismertette. ,,Ez egy egyszerű tészta, amelyet az asszonyok készítettek, semmi más nem kell hozzá, csak liszt, tojás, só és víz. Amikor az anyukák otthon nyújtották ezt a tésztát, a gyerekek körülöttük sürgölődtek, türelmetlenkedtek, akkor ügyesen levágtak belőle néhány darabot, rádobták a sparheltre, az gyorsan felhólyagosodott, megsült, és már volt is egy kis rágcsálni való.” Kérdésemre azt is elmondta, hogy most a tájházban a gyerekek nagyon lelkesen bekapcsolódtak a készítésbe, a fiúk és a lányok is nagy örömmel gyúrták, szeletelték és metélték a tésztát.

A nyári terasz alatt is többféle foglalkozás folyt, amelyek közül a csuhébabákat készítő Harcsa Anikónál álltam meg. Elmondta, hogy ebből az egyszerű, és könnyen hozzáférhető anyagból nagyon sok szép tárgyat lehet készíteni, a babától a rózsa formáig. ,,Én magam is itt a tájházban szervezett foglalkozások alkalmával tanultam meg dolgozni a csuhéval, bár a nagymamám is nagyon sokféle dolgot tudott belőle készíteni. Az alapanyagot gondosan elő kell készíteni, száraz helyen kell tárolni, hogy ne legyen penészes, tiszta maradjon, megőrizze a színét.  A foglalkozás előtt be kell áztatni a csuhét, hogy ne törjön, tetszés szerint lehessen formázni. A gyerekeket nagyon érdekli, sok szép tárgyat készítettek”- tette hozzá.

A kemence mellett agyagozás folyt, amelyet Simon László, budaörsi keramikus mester oktatott, illetve mutatott be nagy szakértelemmel és türelemmel. ,, Budaörsről érkeztem, de az asszonykám ekecsi, így tulajdonképpen két országban élünk, és nagyon jó életünk van, mozgatjuk magunkat, oktatok, különböző táborokba járok”- mondta mosolyogva Simon László. Amikor arról faggattam, hogy kiből lesz jó keramikus, vagy fazekas, elárulta, hogy abból, aki már gyerekkorában a szakadó esőben kimegy az árokpartra, hogy gyűjtsön egy kis agyagot, mert annyira alkotni akar. ,, A lényeg az alkotni akarás, hogy meglegyen az emberben a vágy, hogy maradjon utána valami, amit ő csinált”.

Simon László arról is beszámolt, hogy a gyerekeket nagyon érdekli ez a mesterség, azonban nem mindenkiben van meg az a kitartás, hogy komolyabban is foglalkozzon vele. Ahogy minden más mesterség szakma esetében is így van. A Háromgenerációs Találkozó pénteken és szombaton is tért kapukkal várja az érdeklődőket, felnőtteket és gyerekeket egyaránt.

Szerző: Sárközi János

Fotó: szerző/ Húšťava Adrienn