Kürti Endre: „Gúta TV célja volt a dolgokat a maguk valóságában megmutatni”

Bár a Gúta TV valóban fennállásának egy évtizedes jubileumát ünnepli, azonban a városi televízió ötlete már a múlt század kilencvenes éveinek első felében is felmerült. Mi több, megalakult és az akkori műszaki adottságokhoz képest jól működött. A kezdetekről és a gútai városi televíziózás történetéről Kürti Endrével, a Gúta TV egyik volt ügyvezetőjével és a korábbi, a MediGut Kft. egykori vezetőjével beszélgettünk.

„Több mint két évtizedre tekint vissza a városi televízió létrejötte. Alpolgármesterként már a kilencvenes évek első felében a város vezetőségével karöltve szerettünk volna létrehozni egy városi kábeltévé-hálózatot. Kerestük a lehetőségeket. 1994-ben jött létre egy száz százalékos városi tulajdonú kft., amely magába foglalta volna a kábeltelevízió mellett a városi lap kiadását, a városi hangosbemondó-rendszer működtetését, valamint a Gútán található hirdetőtáblák kezelését. Egy teljes médiaközpontot kívántunk létrehozni.” – fogalmazott Kürti Endre.

Korai kezdetek

1994 őszén aztán szép lassan kiépítésre került a városi kábeltelevízió-hálozat, amely első körben a város központjában lévő lakótelepi tömbházakhoz került. A városi televízió ügyvivőjének kezdeményezésére földalatti vezetékek lefektetésére került sor.

„Egy breznóbányai céggel sikerült kiépíteni a rendszert. A központ az Oldalsó utca kettes szám alatt volt, a tömbház tetején volt kialakítva az antenna-rendszer. Huszonnégy adással indultunk. Elsődleges célunk volt a kábeltelevízió-hálózat kiépítése, amelynek segítségével eljuttathatjuk a háztartásokba a különféle műholdas tv-adásokat. És ez mellett terveztünk egy városi adást is, ami a Gútán és Gútához köthető eseményekről-történésekről adott hírblokkot, havi egyszeri alkalommal.”

Az akkori önkormányzat tervei szerint a városi kábeltelevízió és városi híradás fenntartási költségeit a cég a saját bevételeiből fedezte volna. Ez azonban elsősorban anyagi nehézségekbe ütközött. „A rendszer kiépítéséhez szükséges anyagi eszközök bebiztosítását hitelfelvételből oldottuk meg. Nyolcszázezer szlovák koronás hitelt vettünk fel, amiért a város saját tulajdonával, elsősorban ingatlanokkal felelt. Nagyon rossz volt az 1994-től számítható időszak, mert a havi hiteltörlesztő-részletek mellett húsz-huszonkét százalékos kamatot is fizettünk. Mindezt a cég bevételeiből, ami legfőképpen a lakosok által fizetett bekötési és havidíjból állt. Az első nagyszabású érdeklődés az év karácsonyán volt tapasztalható, tömegével érkeztek a lakosok, hogy beköttessék otthonukba a kábeltévé-hálózatot. Akkoriban hatvannégy szlovák korona havidíjat kértünk. Volt ennek egy hátránya, mivel a közös antenna-rendszer felújításával lakásról lakásra sugároztuk a jelet. Tehát nem lakásonként, hanem a közös antenna-rendszerre kötöttük rá. Ami azt hozta magával, hogy a leleményesek rájöttek, ha nem fizetik a havidíjat, akkor is tudják nézni a műsorokat. Majd megpróbáltuk ennek elejét venni, hogy külön vezetékeket építettünk a lakásokba, így aztán már a visszaélések száma is csökkent.” – részletezi Kürti Endre.

Állandó képújságot mutattak, ahol elsősorban közzétették a busz- és vonatmenetrendet, a zöldségfelvásárlási árakat, valamint a hangosbemondó hangja is szólt. Műsorkészítéssel is foglalkoztak, kezdetlegesen ugyan, de annál lelkesebben. „A cég fennállásának öt éve alatt összesen mintegy hatvanezer szlovák koronát kaptunk a műsorkészítésre a várostól, visszatérítendő kölcsön formájában. Havi egy műsort készítettünk, anyagilag kifejezve kb. ezer koronát kaptunk egy adásra. Alpolgármesterként nem kaptam külön honoráriumot a televízió ügyvezetőjeként, azonban azután sem volt eget rengető az összeg, hiszen körülbelül tízezer koronás fizetést kaptam. Viszont volt, hogy hónapokig nem kaptam fizetést, mivel elsődlegesen az elvezetéseket kellett kifizetni. Volt egy alkalmazottunk is, akinek bérét a munkahivatal állta. Ő intézte a napi ügyvitelt, a pénzbefizetéseket kezelte és előkészítette a könyvelőnek az anyagokat. Veszteséget ugyan nem termeltünk, de akkora hasznot se hozott, hogy képesek lettünk volna fejlesztésekbe fektetni és létezni, illetve kiépíteni a teljes hálózatot.”

Elmondása szerint rendkívül lassan haladt az ügymenet, ugyanis korlátozottak voltak az anyagi lehetőségek és így a teljes városi lefedettség nem valósult meg. Az ügyvivőt megbízta a város, találjon olyan magánbefektetőt, aki átvállalja a városi kábeltelevízió-rendszer fenntartási költségeit, minek cserébe városi híradást biztosít. „Így került a képbe egy nagymegyeri magánvállalkozó, Kováts Ferenc, aki az eredeti áron, tehát nyolcszázezer szlovák koronáért megvásárolta a rendszert. Vele egy pozsonyi szakmai konferencián találkoztunk, ahol a városi kábeltelevízió-rendszerről és a műsorkészítésről volt tanácskozás. Kováts úr városszerte kiépítette a rendszert. Városi televíziós műsort azonban nem készített.” – mondja Kürti.

Nappaliban felvett műsorok

Ami a műsorkészítést illeti, ugyan gyerekcipőben járt, mégis az anyagi nehézségeket kreativitással oldották meg. Nem rendelkeztek semmilyen technikával, mégis összehozták a műsort. „A technikát Szabó Ferenc és Molnár Sándor biztosította. Velük dolgoztunk a kezdeteknél. Olyannyira nehézkes volt, hogy Feri nappalijában készítettük a műsort. Az idők folyamán három bemondóval dolgoztunk: Domján Mónika, Litvai Ingrid és Mojžiš Szilvia. Igyekeztünk havonta legalább egyszer egy műsort összeállítani. Technikailag VHS kazettára rögzítettük és arról játszottuk le. Az abszolút első műsor előtt, felvezetésként karácsony tájékán fényceruzával a televízióra írtuk, hogy várható egy próba-adás, mégpedig 1995. január elsején. Akkor még fel kellett menni az Oldalsó utca tömbházának tetejére, a liftaknán át. Onnét sugároztuk az adást. Később pedig már a pincéből tudtunk rácsatlakozni a központra. Ám pechünkre egy alkalommal elöntötte a szennyvíz. Nem volt egy kellemes élmény. Aztán szép lassan tovább építkeztünk, ami futotta erőből és energiából. Így a Brünni térről a városházára csatlakoztattuk a rendszert. Ami arra a korra színvonalas volt. A jövőbeli terveink között szerepelt az is, hogy e rendszeren keresztül megoldható lett volna a városbeli telefonhálózat kiépítése.”

Ám nemcsak saját adást készítettek, hanem a komáromi városi televízió műsorát is közvetítették. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, szűk négy éven át működött csak a városi televízió, és 1998-ban megszűnt a MediGut cég, aminek likvidálása két évet vett igénybe.

Újraindulás

A kétezres években azonban újra terítékre került a városi televízió kialakításának kérdése. Lengyel István, akkori alpolgármester kezdeményezésére és közbenjárásával 2004 év végén az akkori önkormányzat úgy döntött, következő évtől létrehozza a Gúta TV-re keresztelt városi vállalatot, amely hírközléssel foglalkozna. Nagy volt iránta az igény. Az első adások nehézkesen indultak, egy alkalmazottat foglalkoztattak, Szabó Márta nemcsak bemondói státuszban volt, hanem a képújság kezelését is rábízták, valamint irodavezetői tisztséget is ellátott, előkészítette az anyagokat az adáshoz, felvette a hirdetéseket és előkönyvelést végzett. A Gúta TV indulása más időszakot nyitott a városi televíziózás történetében. „Más időszak következett, hiszen jelentős anyagi hozzájárulással nagyobb minőségű műsorokat tudtunk készíteni. Kezdetben havi kétezer eurós városi támogatásból tudtunk gazdálkodni. Ekkor már a műsorstruktúrára is jobban odafigyeltünk. Szabó Márti azon kevesek közé tartozik, aki szlovákul és magyarul is magas szinten tud. Ő volt a bemondó, majd később úgy határoztam, legyen kettő bemondó, mégpedig az egyik szlovák, a másik magyar. Miután Márti anyasági szabadságra ment, helyére Csóka Regina és Csente Klarissza került.”

Műtőasztalon írt felvezetések

Idővel kialakult a jelenlegi műsorstruktúra is. A műsor bevezetőjében rövid tartalomismertető hangzik el, majd rövidhírek következnek a város életéből, illetve van lehetőség kicsit elmélyedni egy-egy érdekesebb témában, rövid és elemzős riportokat adnak, a műsor záró részében pedig hosszabb lélegzetvételű, általában kulturális programok felvétele látható. Örökös dilemma, hogy a kétórás műsoridőt mivel tudják megtölteni. Helyet kap a közélet, közérdekű információk, sporthírek és kulturális ajánló. „Szükséges megjegyezni, botorság egy városi televíziót a CNN-hez, vagy a Duna TV-hez illetve más nagyobb televíziókhoz hasonlítani és mérni. Mi valahol a nagy televízió és a lakodalmas tévé között vagyunk. Sok embernek ez az igénye. Meglehet, kicsit idejétmúlt ez a dolog, mert a fiatalok mást igényelnek. Személyes meglátásom szerint a fiatalok nem sok hírműsort néznek. Olyan műsort készíteni, ami a fiatalokat is lekötné, ahhoz sokkal nagyobb és összetettebb szerkesztőségi szerkezetre lenne szükség. Nem szabad szem elől téveszteni, milyen emberi és anyagi feltételek mellett dolgozunk, kinek szerkesztjük a műsort. Nem repestem az örömtől, amikor olyan kritikát kaptam, hogy a Gúta TV úgy rossz, ahogy van. Azt gondolom, az eltelt tíz év alatt a képességeim legjavát nyújtottam. Nem hagytam ki egyetlen adást sem, összeállítottam a műsort, megírtam a felkonferálós szöveget. Volt, hogy jóformán a műtőasztalon írtam a felvezetőket.” – meséli Kürti Endre.

Hozzáteszi, hogy a közreműködők mindig is a tudásuk legjavát és a szívüket adták a Gúta TV műsorainak elkészítéséhez. Azt mondja, mindig is igyekeztek a dolgokat a maguk valóságában megmutatni.

A jövőt illetően nem szeretne konkrétumokba bocsátkozni, ám egy olyan tévét szeretne, amit kedvvel és érdeklődve néznek a gútaiak. Azt mondja, vannak megvalósítható ötletei és elképzelései, de úgy érzi, a tévé irányítása-megújítása már nem az ő asztala.

Borka Roland

Képarchívum