Interjú Ungvári Miklós cselgáncsozóval

A magyar cselgáncsozás egyik legkiemelkedőbb alakja, a többszörös Európa-bajnok Ungvári Miklós a gútai csapatot segíti. Nagyon megszerette ezt a kisvárost és tisztelettel beszél a gútai cselgáncsozókról. Vele készült interjúban feltárja Gútához való viszonyát, a csapat erősségét és lehetséges jövőjét, valamint saját szakmai fejlődését és valóban nemes célkitűzését.

Elég érdekesen került Gútára. Meséljen erről valamit!

Először is engedje meg, hogy ezúton is megköszönjem a gútai csapatnak, hogy gondoltak rám és meghívtak. A mostani verseny a második bemutatkozásom és nagyon jól érzem magam a srácokkal. Ez egy jó csapat. Ami pedig az idekerülésemet illeti, nos, ez egy érdekes történet. Egyik régi jóbarátom, Urbán Gergő, azaz Haru jóvoltából vagy révén érkeztem Gútára. Gergő édesapja megígérte, ha időm engedi, akkor itt nagyon sok szeretettel várnak ennél a csapatnál. Két versenyfordulóra terveztem maradni, ám elképzelhető, lesz ebből több is. Szívélyesek és vendégszeretőek a gútaiak. Megszerettem ezt a kisvárost.

Hogyan látja a gútai csapat jövőjét?

Komoly tétje van az extraligában való szereplésnek. Egy-két súlycsoportban ma is lehettünk volna jobbak. Úgy gondolom, hogy ha a csapat egy picit összeszedné magát, akkor akár érmet is szerezhetnének. Ehhez több edzés és nagy alázat szükséges. De hiszek a csapatban, ha jobban összpontosítanak, s a meccseket, amik a kezdetben a miénk volt… de hát, ilyen a dzsúdó: kiszámíthatatlan.

Milyen gyakran fogjuk látni Gútán?

Több meghívást is kaptam, főleg a nyári edzőtáborra, azonban más elfoglaltságaim sajnos nem teszik lehetővé, hogy elfogadjam a kedves invitálást. Nagyon kedvesek itt az emberek, a vendégszeretet is megfogott, hiszen ahogy a verseny szünetében egy frissítőre invitáltak, ez is nagyon kedves gesztus volt. Sajnos a nyári edzőtáboron nem fogok tudni részt venni, mivel teljesen lefoglal a világversenyre való felkészülés. Tehát az augusztusi edzőtábort sajnos ki kell hagynom, de mindenképpen többször is megfordulok Gútán, akár hosszabb időt is itt töltenék.

Újabban más sportágban, a díjugratásban is kipróbálta magát.

Tulajdonképpen már gyermekkorom óta lovagolok. Mivel napjainkban nagyon rájár a rúd az Ungvári családra, édesanyám, s a két öcsémnél is gondok vannak. Az egyik betegeskedik. Valamint a dzsúdóban is besokalltam, így aztán kikapcsolódásként lovagolni járok, s belevágtam a díjugratásba. Amit már versenyszerűen is űzök, hiszen letettem a szükséges vizsgát. Egy kicsit a hobbimnak, a szenvedélyemnek szentelhettem az időmet. Ez az, ami feltölt, kikapcsol. Ma már nemcsak zárt keretek között zajlik az életem, s nemcsak a szabadban lovagolok, vagy a barátaimmal az erdőben lóval túrázom, hanem tétje is van a dolognak.

Hogyan indult Önnél ez a szenvedély?

Az öcsém nagyon régóta díjugrató. Mindig is lenyűgözött, amit az öcsém csinált. Ő már hosszú ideje űzi ezt a sportot. Az ő hatására kezdtem el. Ma már lovam is van, ami alapjában véve egy családi hagyomány folytatása, hiszen a családnak régen is volt lova. Tehát ez a szeretet már nagyon kicsi koromban kialakult. Ez olyan, ha az ember egyszer belekóstol, már nem akarja abbahagyni. Nálam sincs ez másként.

Mit ad Önnek?

Egy abszolút kikapcsolódást, s erőt ad, valamint a mozgáskoordinációt is elősegíti. Olyan apró izmokat is fejleszt, amiket máshogy nem tudnék megmozgatni, akármilyen jól felszerelt konditerembe is mennék. Most nem megyek bele ilyen anatómiai részletekbe, de sok izmot megmozgat. Emellett immár tizedik éve foglalkozom beteg és sérült, izomsorvadásos, autista és Red szindrómás gyermekekkel. Egy fizikoterapeutával együtt a beteg és sérült gyermekeknek segítünk azáltal, hogy közelebbi kapcsolatba hozzuk a lóval. Nagyon fantasztikus dolog a lóval való gyógyítás, ahogy a gyermek és a ló kapcsolata is magával ragadó.  

Elképzelhető, hogy ezen az úton halad tovább?

Igen, s már most is benne vagyok. Sajnos nem fejeztem be azt a főiskolát, amit e célból elkezdtem, mert abba kellett hagynom a versenyzés miatt. A jövő mindenképpen az, hogy a sérült gyermekeknek is teljes értékű élete legyen, munkahelyteremtés és egyéb lehetőségek kiaknázásával. Európában ez már nagyon szépen működik. S úgy gondolom, a tájainkon is hamarosan bevezetésre kerülnek olyan törvények, amelyek lehetővé teszik, hogy egy beteg vagy sérült gyermek a jövőben legyen lehetősége érvényesülni.

Ön most a világbajnokságra készül.

Még a kezdetén tartok, hiszen az EB után volt egy hét aktív pihenőm, majd azt követően már elkezdtem dzsúdózni. Már a készségfejlesztő tréningek mellett fokozatosan átállok a világbajnokságra való készülődésre. Ám előtte még vár rám egy torna, amelyet Rio de Janeiróban rendeznek, majd ezt követően az idén augusztus 23-tól 28-ig a Párizsban megrendezendő világbajnokság, ahol a 66 kg-s kategóriában versenyzek. Nagyon erős a mezőny. Szeretnék egy csillogóbb érmet szerezni, hiszen háromszor bronzérmet szereztem.

Borka Roland

Fűri Gábor felvétele