Exkluzív interjú Király Gyula nyugalmazott rendőrőrnaggyal (2.rész)

„Az emberek szolgálatában állok!”

- Ezzel összefüggésben az a hír járja, hogy a Dankó Pista telep az egyik legproblémásabb része a városnak. Igaz?

- A telepet javarészt romák lakják. Nincsenek negatív emócióim a romákat illetően. Egyesekkel jóban vagyok, társalgok velük, megpróbálom megérteni a problémájukat. Ezzel kapcsolatosan sikereket is elkönyveltünk. Kiemelném Zengő János főhadnagy és Norbert Horňák hadnagy munkáját, hiszen hatalmas sikert értek el. Büszke vagyok, hogy az én tanítványaim. Mindketten jóbarátaim, összejárnak a családjaink. Mentoruk voltam. Kezdetben nem nagyon hittem benne, azonban az eredmények magukért beszélnek. Kérdését-felvetését illetően elmondhatom, hogy alig van probléma a helyi, azaz a gútai születésű romákkal. Legnagyobb gondot az idetelepült vagy éppen átutazóban lévő romák jelentik. Losonc, Fülek, Kassa, Rimaszombat. Ezekről a helyekről érkeznek a legtöbben. Megjönnek, elkövetnek egy-két piti dolgot és aztán továbbállnak. Őket a gútai romák kiközösítik, hiszen íratlan szabály köztük, hogy Gútán nem okozunk bajt.

- Mit lehetne ellene tenni?

- Ebben az önkormányzat tudna segíteni. Távol álljon tőlem, hogy beleszóljak a munkájukba, csupán ötletet adok. Van rá lehetőség, hogy egy olyan rendeletet hozzon a város vezetése, amely létrehozna egy páratlan létszámú tanácsadói bizottságot, amely kérvényhez kötné a letelepedést Gútán és aztán jóváhagyná. Amerikában ez működik és teljesen demokratikus megoldás. Nem faji megkülönböztetés miatt, hanem bárki, aki Gútán szeretne letelepedni, akkor ahhoz teljesíthetne bizonyos kritériumokat. Jelenleg csupán bejelentkezési kötelessége van, s a városnak nincs abban beleszólása, hogy ki költözhet Gútára. Ami a romákat illeti: nekik van egy bizonyos kultúrájuk, amibe nem igazán lehet beleszólni. Egészen másfajta értékrend szerint léteznek. Ha gondjuk van, egymás között egy ún.: cigánybíróságon megoldják. Rendőri szempontból mindegy hogy valaki milyen bőrszínű vagy nemzetiségű, vagy kicsoda. A bűnöző az bűnöző.

- Egyre többször felmerül, hogy ha valami bűncselekmény történik, akkor azt csak roma követhette el. Itt kerül szóba az ún.: cigánybűnözés.

- Ez nem fedi a valóságot. Nincs rá pontos kimutatás, hogy milyen arányban követnek el bűncselekményt romák és nem romák. A tapasztalatom azonban azt mutatja, hogy jóval többen követnek el bűncselekményt azok, akik nem romák.

- Térjünk még vissza a Dankó Pista telep kérdésköréhez. Az a legelterjedtebb, hogy ez a város szégyene, egyfajta nyomornegyeddé vált. Mit lehet ezzel kezdeni?

- El kell fogadni úgy, ahogy van. Ők szegény, szerencsétlen emberek. Mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy csak egy percre próbáljanak beleélni magukat az ő helyzetükbe, azokéba, akik ott élnek, a szegénység küszöbén. Sajnos a sors és az élet ilyen is tud lenni. Mindenkiben benne van az önfenntartó ösztön. Ha éhes vagyok, ennem kell. Ha tehát valaki éhezik, akkor természetes, hogy bűnözni megy. Együttérzek velük, a gyengébbekkel, s a kiszolgáltatott helyzetben lévőkkel. Nem ítélkezek felettük, ők is csak emberek. Lelkem mélyén sajnálom őket.

- Az ok-okozati viszony megértéséhez nyilván informátorokra is szükség van.

- Ezen alapszik a rendőrség. Ezért jó helyinek lenni, hiszen kiterjedt rokonsággal rendelkezem, és így akaratlanul is megtudok ezt-azt. Azonban az információval csínján kell bánni, ugyanis nem mindegyik hiteles. Bizonyos operatív technikával azonban könnyen kiszűrhető. Ezekkel dolgozunk. Természetesen sok mindent megtudok, ezeket az információkat azonban nem szándékozom senki ellen felhasználni. Holott megtehetném. Egészen másfajta dolgok működtetnek, más filozófián alapul az életem. Nem tudom befolyásolni a sorsot, nincs varázspálcám.

- Néha bizonyára nem ártana, ha lenne. Úgy, mint a krimikben.

- Nos, a tévében látott krimik sokszor köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Néha megnézek egyet-egyet, de nem mondhatnám, hogy rendszeres nézője lennék. Szórakoztatónak tartom őket. Semmi egyébnek. Olyan, mintha komédiát néznék. Ám vannak olyan sorozatok, amik kifejezetten tetszenek. Ilyen a Mentalista illetve a Hazudj, ha tudsz.

- Az információszerzésre nyilván eszményi a városi rendőrséggel való együttműködés? Milyen velük a kapcsolat?

- Nagyon jó. Mélyen tisztelem Mészáros Árpád városi rendőrparancsnokot. Ő egy nagyon rutinos, tapasztalt, egykori állami rendőr. Nagyra tartom szakmailag és emberileg is felnézek rá.

- Kisebb vihart kavart az a tény, hogy a városi rendőrség az egykori állami rendőrök új munkahelye lett. Mit gondol erről?

- Nagyon helyesnek tartom. Az úrnak a sírját se őrzik ingyen. A város vezetősége nagyon okosan és taktikusan gondolkodik. Mivel ott szolgálatot teljesítő egykori állami rendőrök már sok évet leszolgáltak. Kész, kitanult és tapasztalt rendőrökről van szó. Tudják, mit kell csinálni. Harmincnyolc éves vagyok, és nem érzem úgy, hogy kevésbé lennék értékes, mint egy húszéves. Hasznos tagja vagyok a társadalomnak. Nyugdíjba vonulásom miatt nem érzem azt, hogy kevesebb lennék másoknál.

Van már terve?

- Mindig van. Most már vannak konkrét dolgok. Ezekről viszont egyelőre nem szeretnék beszélni. De egy időre elhagyom Gútát.

- Hová?

- Erről nem szeretnék beszélni. Újfajta dolgok érdekelnek, szeretnék elmélyedni bennük. Rendőrként azonban már nem szeretnék tevékenykedni. Megelégszek ennyivel. 

- Az emberek azt látják, hogy a rendőrök autóban ülnek és furikáznak.

- A rendőri munka a világ egyik legnehezebb munkájához tartozik. Napjainkban sajnos eléggé negatív megítélés alá esnek a rendőrök. Sok rosszat látunk: lopást, betörést, öngyilkosságot, gyilkosságot, kábítószert fogyasztó fiatalokat, akik otthon törnek-zúznak, stb. S ez mindennapos. Minden rendőr a városért, hazájáért minden nap a saját bőrét viszi vásárra. Ugyanis nem biztos, hogy a nap végére épségben hazaér. Tisztában vagyok azzal, hogy egy rendőr elkövethet ezer jó cselekedetet, mégis a szerint ítéltetik, hogy valakit megbüntetett.

- Sok ember úgy találkozik a rendőrrel, hogy ha éppen megbüntetik.

- És sérelmük keletkezik. Megértem. A mai világban sajnos a legtöbb ember helytelenül magyarázza a demokrácia fogalmát. Azt hiszi, azzal takarózva mindent szabad. Ez nincs így. Tudni kell, hogy jogrendszerben élünk. Ezt tudomásul kell venni. Nemcsak jogok vannak, hanem kötelességek is. A rendőr pedig azért van, hogy a közúton közlekedőket ellenőrizze. Ha minden rendben van, nem büntet.

- Mi van azzal, hogy addig keres a rendőr hibát, amíg nem talál? Sokat hallani arról, hogy bizonyos helyeken felsőbb utasításra „szedik be a pénzt” a közlekedőktől.

- Erről nem adhatok információt. Nincs objektív igazság. Vannak emberséges kollégák, és vannak, akik szigorúan betartatják a szabályokat.

- Amik rájuk is vonatkoznak. Megint csak sokan úgy gondolják, mintha a rendőr a szabályok felett állna.

- Természetesen rájuk is vonatkoznak a szabályok. Arra esküdtünk fel, hogy betartatjuk őket.

- Mi történik azzal, aki nem tartja be?

- Az büntetést kap. Volt egy eset, kb. fél éve, a közösségi hálón – ahová az emberek gyakran közzéteszik sérelmeiket –, hogy valakit azért büntettek meg, mert magyarul beszélt. Az eset Gútán történt. Felhívtam az illetőt és jeleztem neki, ha nem tetszik, akkor tegyen panaszt. Telefonba azt mondta, belátta, hogy hibázott és elnézést kért. Ezt azonban már nem osztotta meg nyilvánosan. Egy másik pedig megjegyezte, hogy fejétől bűzlik a hal. Ez rosszul esett attól, akinek előtte segítettem. Nagyon nehéz segíteni, ártani jóval könnyebb. Arra még a legprimitívebb is képes.

- Többen azt is sérelmezik, hogy gyakran a körzeti rendőrparancsnokságra becsöngetve nem nyitnak ajtót. Mennyire nyilvános információ, hogy hány rendőr teljesít Gútán szolgálatot?

- Nem adhatok pontos információt. Itt huszonnégy órás szolgálat van.

- Korábban említette, hogy édesapja rendőr. Nyilvánvaló és magától értetődő volt, hogy Ön is ezt a pályát választja?

- Rendőrcsaládba születtem és nevelkedtem. Több felmenőm is rendőr volt, ezt a közeget ismerem. Másrészt viszont énekes szerettem volna lenni, de sajnos csak a magasságom és a kinézetem felelt meg. (nevet!)

- Más szakma nem is foglalkoztatta?

- Nem igazán. Több mint két évig könyvelőként dolgoztam az Általános Hitelbankban, ám az nem volt nekem való. Mindig láttam az igazságtalanságot és azon szerettem volna segíteni. Meggyőződésből lettem rendőr. Ez volt a szívem vágya.

- Hivatásában mindent maradéktalanul teljesített?

- Igen. Minden célomat megvalósítottam. Boldog ember vagyok. Minden teljesült, amire valaha vágytam. Elértem, amit akartam, többet már nem akarok.

- Hogyan emlékszik a kezdetekre?

- Érsekújvárott kezdtem. Három évig gyalogos rendőrként teljesítettem szolgálatot. 1998-ban érkeztem Gútára, eközben mechanikai mérnök lettem. Ezen kívül elvégeztem a rendőrakadémiát, kriminológiából és jogból államvizsgáztam. 2006-ban rendőrparancsok-helyettes lettem, majd néhány hónapjára rá rendőrparancsnok. Zifčák Tibort váltottam a tisztségben. Ő most Pozsonyban szolgál. Minden sikeremet önmagam értem el, minden hátsó támogatás nélkül, pusztán a tevékenységemmel. Édesapám itt volt rendőrparancsnok, kisgyermekként ide jártam hozzá, s most az ő tisztségéből megyek nyugállományba.

- Úgy tudom, nem mindig laktak Gútán.

- Valóban. Bár a szüleim idevalósiak, a családunk sokat költözött. Életem Nemesócsán kezdődött, onnét Komáromba kerültünk, majd Gútára érkeztünk. Ahogyan édesapámat áthelyezték, a család úgy követte.

- Könnyen ment a beilleszkedés?

- Szerencsére könnyen barátkozó gyerek voltam, így hamar beilleszkedtem. Igyekeztem mindenkivel barátságos lenni. Nagyon rövid idő alatt aztán sok barátom lett. Mint minden fiatal, én is sokat buliztam. A komáromi gépipari szakközépiskolába jártam, elsős voltam, amikor Gútára kerültünk. A második félévtől már Gútáról jártam. Éltem az átlagos fiatal srác életét. Aktívan sportoltam. Többfajta küzdősportot végeztem. Egyebek mellett karatéztam is. Még Naszvadról járt Gútára az edző. Kis idő múlva ott voltam a gútai karate egyesület alapításánál. Ma már más harcművészetekkel foglalkozok: kung fu-t és thai bokszot űzök. Megismerkedtem a keleti filozófiákkal is. Megfogott a buddhizmus. Több szempontból is sorsdöntő volt. Másként kezdtem el gondolkodni. Mélyebben, elemzőbben és tudatosabban.

Közben átvonulunk egy másik irodájába, megmutatja a helyiséget. A falon tibeti zászló és egy feszület Jézussal, a kis asztalon buddha szobor. Meghajol előtte. Azt mondja, ez az ő kis szentélye, ide vonult el feltöltődni. Hátizsákjába pakolja ezeket a relikviákat, és útra kelünk. Meghív a családi házába, ahová keveseket enged be. Egy magyar vizsla élénk ugatása fogad. Azt mondja viccesen, reméli, evett ma már az eb. Ezen mindketten nevetünk. Leülünk a vidám, élénk és pozitív színekkel festett kis szobába, csupa keleti kegytárgy, buddha szobrok minden mennyiségben, az asztalon a számítógép mellett egy fémöntvény hangtál, a falon mandala és az ablak előtt az élet fájának is beillő szobanövény. Elvonul átöltözni. Mikor visszajön, észreveszem, hogy kényelmesebb, narancsszínű könnyed öltözékben lótuszülésben foglal helyet. Mala nyakláncot visel, valamint egy ’Szabadságot Tibetnek’ feliratú pólót. És mosolyog.

- Mikor történt meg a spirituális felvilágosulása?

- Öt évvel ezelőtt kezdtem ezzel foglalkozni és teljesen megragadott ez a fajta életstílus. Korábban nem találkoztam ilyesmivel, vagy nem vettem észre. Materialista beállítottságú voltam. Semmi másban nem hittem. Aztán egyre többször találkoztam a Buddha kifejezéssel, nem tudtam igazán, mi is az. Mígnem egy nap kutatni kezdtem e dolgok után. Így találtam rá egy útra, amely igazán kitölti az életemet.

- Emberileg, személyiségfejlődésileg miket tanult a buddhizmus elsajátítása során?

- Nem fogyasztok alkoholt, és leszokóban vagyok a dohányzásról. Húst is keveset eszek. Szeretem, ha az elmém tiszta marad. Az élet a legnagyobb iskola. Mindig tanulok. Magamba fordultam, számvetést készítettem, és most úgy érzem, jó úton haladok. Egyszerű átlagember vagyok. Aki ha kell és tud, segít. Akár anyagilag, akár szellemileg. Ez motivál.

- Azért ez nem hétköznapi dolog, hogy valaki ekkora pálfordulással az anyagi szemléletből hirtelen a spirituális fejlődést választja. Hogyan tud megbirkózni azokkal a mindennapi zaklatott helyzetekkel, amikkel találkozik?

- Tibeti jóga és meditáció segítségével. Minden nap imádkozok. Korán, reggel ötkor kelek, s mélyen meditálok. Elmormolok néhány mantrát. Mesterektől tanultam évekig. Mélyen hívő ember vagyok. Nem tudok vízen járni, sem repülni. Már nem elégít ki a rendőri hivatás.

- Gondolom, követi a dalai láma tanításait.

- Személyes kapcsolatban állok őszentségével. Ez keveseknek adatik meg. Tisztelem és példaképnek tekintem. Kedvenc könyvem a Holtak könyve. Négyszer elolvastam. Nekem ez a menedékhelyem, szent hely.

- Mi a következő cél?

- Kiteljesedni. A rendőri szakmában mindent elértem, amit akartam, elértem a csúcsot. Jó emlékeim vannak. Megmásztam azt a hegyet. Kellett egy másik, amivel megküzdhetek. Egy spirituális élet. Bármi, amit elképzeltél, az valóra válhat. Mindent elérhetsz, csak hinni kell benne. Ez az én titkom. A titok jelen van. Élem. Boldog vagyok!

Rendőrként az igazságot kereste, válogatott eszközökkel próbálta jobbá tenni környezetét, akinek tudott, segített és próbált rendet tartani az egyre kaotikusabb világ e részén. Nem volt könnyű feladata, az emberek vizslató tekintete, félreértelmezett félinformációkból szőtt igazságnak nevezett állítások kereszttüzében tevékenykedett. Mert az igazság valóban odaát van. Zavarba ejtően nyílt és őszinte vallomása többféleképpen magyarázható, de csak egyféleképpen értelmezhető: egy ember önigazsága. Megmártózott a bölcsesség óceánjában, megismerte a titkot. Most már csak rajta áll, mihez kezd vele.

Exkluzív interjú Király Gyula nyugalmazott rendőrőrnaggyal (1.rész)

Borka Roland

A szerző felvételei