Mozgólépcső az egész élet – Vincze Péter álmai

Lépcsőfokokkal jutott el arra a szintre, ahol most van. Szó szerint. Szakmai és önmegismerés terén egyaránt. Holott csupán belső késztetésből sikert kovácsolva a világ első számú mozgólépcső-készítő cégének dolgozik.

Ma már jól megnézi a lépcsőket, amelyeken halad. Vincze Péter Gútáról a világ nagyvárosaiba tervez mozgólépcsőket, azok sínrendszereit. Komolyabb munkáját 2013-ban kapta, amikor kvázi elismerésként egyedülálló lehetőséget kapott: részt vett a londoni Tottenham Court Road (főút) metróvonal állomás mozgólépcsőinek tervezésében és kivitelezésében. De említhetnénk a Victoria Station mozgólépcsőinek gyártásában betöltött szerepét is.

Az ő csapata nevéhez fűződik a budapesti négyes metró egyes állomásai, illetve legújabban New York-i metró ezelőtt soha nem látott méretű mozgólépcsőrendszere. Mindezt a Schindler cégen keresztül. De ne ugorjunk ennyit előre. Nézzük meg közelebbről, hogy ez a harmincegy éves gútai fiatalember hogyan valósította meg önmagát és lett az egyik legjobb mozgólépcső-tervező csapat tagja az egész világon.

„Gútán éltem és élek jelenleg is. Ez az otthonom, itt érzem igazán jól magam. Holott megtehetném, hogy másutt, akár Dunaszerdalyen – ahol a vállalat üzeme is működik – éljek, én azonban ragaszkodom ehhez az egykori mezővároshoz. Itt nőttem fel, ide köt a család és a barátok.” – meséli Péter.  Belső vezetője és a sors irányította. „A komáromi ipari szakközépiskola után a nagyszombati Szlovák Műszaki Egyetem Anyagtudományi Karán folytattam tanulmányaimat. Ezt követően először a komáromi hajógyárban dolgoztam, később egy érsekújvári vállalatnál ipari konyhaberendezéseket terveztem.” – avat be a részletekbe.

Miközben izgalmas és kihívásokkal teli tevékenységet folytatott, valamiért többre vágyott. Kezdetben maga sem tudta megfogalmazni, miért. „Egyszer jött egy lehetőség, hogy a dunaszerdahelyi Schindler kft. akkor induló mozgólépcső-tervezői csapatába kerestek embereket. Egy közvetítő cégen keresztül sikerült ide eljutnom. Nagyon készültem a felvételire, angolul folyt a diskurzus. Megismerkedtek az elképzeléseimmel és felmérték a képességeimet. Miután felvettek, egy közel tíz hónapos bécsi tanulmányi időszak alatt már aktívan bekapcsolódtam a tervezői folyamatokba. Ez 2010 októberében kezdődött és ezt követően felgyorsultak az események. Olyan dolog jött, amit el sem tudtam képzelni.”

Kis cégismertetővel folytatja Péter. Elárulja, a vállalat világelső a maga területén, piacvezetőnek számít. Európában, Svájcban, van az anyavállalat és kisebb-nagyobb üzemek működnek szerte a világon, Amerikától kezdve Brazílián át egészen Kínáig. Az európai gyártás egyébként éppen a dunaszerdahelyi üzemben folyik, amely mozgólépcsőket tervez és gyárt.

„Új világ ez számomra is. Igazán elnyerte a tetszésemet a vállalat vezetőségének az alkalmazottaihoz való hozzáállása. Lehetővé teszik a szakmai fejlődést, valamint kiváló motivációs programjaik vannak. Egyénileg és szakmailag egyaránt sokat adott nekem. Tetszik, hogy évente értékelik és véleményeztetik a dolgozókat, s ezeket a meglátásokat azután beépítik a következő év célkitűzései közé. Nemcsak a vezető értékel, hanem lehetősége van a dolgozónak is kifejezni gondolatait és figyelembe veszik. Nyelvtanfolyamokkal és különféle önismerésre is alkalmas szemináriumokkal segítik a szakmai előrehaladást. Ez az, ami igazán vonzóvá teszi számomra a Schindler kft-t. Jó itt dolgozni.”

Hosszan beszél az analitikus gondolkodásról valamint a személyiségfejlesztés fontosságáról és szükségességéről. Mert mint mondja, ez a kulcs a sikerhez. És éppen ezen siker az, ami leginkább motiváló, hiszen mindössze két év alatt, egyre komolyabb feladatok után, a Schindler vállalat egyik jelentős tervezőjévé lépett elő. „Fantasztikus érzés, amikor látom, elkészül az általam megtervezett mozgólépcső. Maga a tudat, hogy az adott eszközhöz nekem is közöm van, egészen elképesztő. Jó dolog, hogy értelmes dolgot alkotunk, amit az emberek használnak.” Pétert nem zavarja, hogy emberek milliói tapossák az „alkotását”, mint mondja, ez a rendeltetése. Megmondani sem tudja, egészen pontosan hol találhatóak a munkái, hiszen csapatmunkában hozzák azokat létre.Örül, ha látja, mások hasznát veszik.

Részletekbe menően beszámol munkájának valamennyi fázisáról, az elsődleges megbeszélést követő első „rajzvonásoktól” egészen a megvalósításig. „Nagyon nagy koncentrációt igényel ez a munka. Alapos és teljes embert kíván. Folyamatosan több tucat dologra kell ügyelni és nemcsak a tervezést illetően, hiszen a papír mindent elbír, hanem a gyakorlati megvalósításába is bele kell látni. Egy mozgólépcső megtervezése a néhány órától vagy néhány naptól kezdve több hónapig is eltarthat. A mozgólépcső igényességétől függően. A tervezésnél ugyanis egy sor normát kell betartani. Szigorú szabályok vannak.” Ezen szabályokat ecsetelve Péter elmerül a részletekben. Megtudom, hogy a mozgólépcső a 24,5 fokos dőlésszögtől egészen 35 fokosig terjedhet, míg a mozgó járda legfeljebb tizenkét fokos dőlésszöggel rendelkezhet. Nemcsak metróknál, hanem vasútállomáson, bevásárlóközpontokba, de akár parkolóházakba, belső illetve külső terekre, vagy éppen luxushajókra is terveznek mozgólépcsőket.

Övé természetesen – ahogy ő fogalmaz: a mozgólépcső lelke, azaz a sínrendszer tervezése. Ma már környezetbarát és energiatakarékos üzemeltetésre terveznek. Ez fontos a cég számára. Az elkészült mozgólépcsőket aztán a gyárban tesztelik, néha akár 8 órán át is. Normális esetben a mozgólépcső 0,5 – 0,75m/s gyorsasággal üzemel, de ez változó. A mozgólépcsőket katalógusból lehet rendelni, de akár a megrendelő igényeihez is igazítják. Ma már széles a skála, a legegyszerűbb megoldásoktól a szélsőséges kivitelezésig terjed. Készítettek már aranyozott mozgólépcsőt Dubajba, áttetsző és alaktalan cseppeket mintázó oldaldizájnosat is a francia Dijonba.

Péter napjai elég változatosan telnek. Általában hétre jár dolgozni egy műszakra, nagyobb munkáknál nem ritka a napi tíz-tizenkét órás munkaidő sem, ami alatt pontos odafigyelésre van szükség. Szabadidejében szívesen hódol a hobbijainak, amelyek között megtaláljuk a sportot – kempo -, de imád motorozni, főzni vagy táncolni, koktélokat keverni, és nem veti meg a minőségi csokoládét sem. Nemcsak magára, a környezetére is igényes. „Mindig azt nézem, hogy az adott helyzet hogyan hat rám, mit tudok belőle kihozni, hogyan tudok helytállni. Úgy vélem, komolyan kell venned saját magadat, felelősséget vállalni mindazért, ami történik veled, megküzdeni ezért és minden energiát beletenni az aktuális tevékenységbe. Csak így érdemes és hosszútávon kifizetődő. Ezt itt, ebben a cégben tanultam meg.”

Majd a sikerről faggatom, érdekelne, mi a titok. Széttárja karját, és mosolyogva közli, nincs titok. „Következetesnek kell lennünk önmagunkkal és másokkal egyaránt. Mit elértem, azt bárki elérheti. Nincsenek különleges, természetfeletti képességeim, egyszerű ember vagyok, csak a hozzáálláson múlik. S ha nekem mindez sikerült, akkor mások előtt is ott a lehetőség. Csak meg kell ragadni. Úgy állok egy problémához, mint egy megoldandó feladathoz. Még akkor is, ha elsőre nem egészen pontosan tudom, hogyan fogom megoldani, de abban egészen biztos vagyok, hogy megoldom.” – zárta a beszélgetést Péter. Először nem voltak különösebb ambíció szakmai életét illetően. Csak elfogadta a kínálkozó lehetőségeket, amik mindig előre vitték. Most már a jövőt tervezi. Szeretne szakmailag továbbfejlődni, és boldog, ha az általa is tervezett mozgólépcsők minél több embernek használnak. A természetesnek gondolt dolgokat nem kellőképpen értékeljük. Vincze Péter Gútáról indult, hogy ebből a mintegy tizenegyezer lelket számláló egykori mezővárosból kitörve – mégis itthon maradva – valósítsa meg álmait. Mert így is lehet. Sőt!

Borka Roland

fotó: Vincze Péter archívuma