Valahol Európában: Út- és helykeresés gútai módra

Merész vállalkozásba fogott a gútai Kis-Duna Menti Rockszínház, amikor elhatározta, hogy bemutatja a Valahol Európában című magyar musicalt. Nagy bátorság kellett hozzá, hiszen ez egy közönségileg jól ismert, lényegében agyonjátszott darab, amit már sokféleképpen feldolgozva lehetett látni.

Éppen ezért kíváncsisággal hajtva vettem részt a darab bemutatóján vasárnap este. Megfogó nyitókép, még zárt függönyöknél sötét és fokozatosan élénkülő reflektor-fénycsóva pásztázza a tömeget, a hangszóróból sejtelmesen komor zene szól, hallható, néhol a távolban eldördül egy-egy lövés. Háború van. Érkeznek a túlélők. Elhagyatottak, zaklatottak. Rettegnek. Kétségbeesetten keresnek menedéket és oltalmat a világégés elől. Valahol Európában.

Így kezdődik a színdarab. Félelmetesen érzékletes, megkapó és magával ragadó. Beszippant a komor hangulat.  Ebbe hasít bele Kuksi vallomása és önnyugtatása, ami egyben apja utolsó mondata is. „Nem szabad félni.” De mindenki fél, hiszen bombázzák a várost. „Odakint most szörnyek járnak…”

Erős kép a szétbombázott Állami Javítóintézet, földön fekszenek az árva gyerekek. Néhányuk nem élte túl. Az életben maradottak nehezen útnak indulnak és céltalanul kóborolnak a romok között, élelem és béke után kutatva. Elkeseredettségüket jelzi, szinte bárkit befogadnak, mind egyet éreznek. Menekülni kell. Túlélni a háború zord valóságát, kegyetlen viszontagságait. Üldözőbe veszi őket a hadsereg és a statáriális bíróság. Hibás a rendszer. Látják és harcolnak. Önmagukért és a jobb világért. „Csak lenne reggel már.”

Komoly és komor darab, ugyanakkor vannak benne vidám részek is. Talán túlságosan vidámak. Ahogyan túlságosan tragikusak a drámai jelenetek. Filmszerű a színvezetés. Néha túl elkapkodott. Bednai Natália rendezése és dramaturgiája szerint éles váltások érzékelhetőek.

A szinte már giccsbe hajló negédesen vidám jeleneteket azonnal a nyomott hangulatú és drámai színképek érkeznek a néző elé. Nem engedve felocsúdni az előzőből. Éles kontrasztok és átmenetek. Erőltetettnek tűnnek a vicces részek, a könnyítésnek szánt jelenetek. „Szép, fényes ünnepi bál, Ki a győztes, kit választ már a király, az ifjú király?” Mindez mindegy is már, hiszen jön a következő kép. Időt sem hagyva, hogy a néző is beleéljen, álmodozzon, elkalandozzon, hiszen hirtelen jön a kijózanító valóságkép, az erős dráma. Ez kíséri végig az egész előadást.

A színtér néha túlzsúfolt kellékekkel, és nincs idő elidőzni rajtuk, értelmüket keresni, hiszen folyamatosan történik valami a színpadon. A több szereplő pedig elvonja a tekintetet. Úgy érződik, mintha a „zavarjuk le gyorsan” elvet követte volna a rendező. Megható jelent, csapó, megvolt, egy kis dráma, csapó, megvolt. Viháncoljunk, vigadjunk, csapó, megvolt. Filmszerű színpadi musical.

Szereposztásban viszont jó, hiszen valamennyi karakter eltalált és személyre szabott. A szereplők lubickolnak szerepeikben, kisebb-nagyobb botlások-megbicsaklások ellenére jól hozzák a figurát. Némi különcség, vagy kívülállóság érződik a Ficsúrt alakító Földy Gáboron. Eltúlzott színpadiassága modorossá teszi a figurát, bár vannak jó pillanatai, amikor nem akarja túljátszani.

Piroska Ádám Hosszú karakterét sokáig kereste magában és úgy tűnik, mintha még mindig nem lendült volna túl önmagán. Erőteljes hangját sem engedi szabadjára, visszaszorítja. Néhol alig talál magára, merev és visszafogott. Önálló dala előadásakor, egyedül van a színpadon, csak a fény díszíti. Úgy rohan egyik oldalról a másikra, mint egy rockkoncerten. Értékelhető pillanatai a Suhanc/Éva szerepében tündöklő Keszeli Szabó Márta közös jeleneteiben vannak. Márta színpadi rutinjával és gazdag színészi eszköztárával követendő példával jár elő a karakter megformálásakor, és még a néhány hangi megbicsaklás (módosítás?) ellenére is igazi jelenléte van. Lélekbehasító, ahogy énekli: „Talán, lesz még egy életem. Talán, még újra kezdhetem”. Megfagy a levegő. Megkapó és velőtrázó előadás. Elmorzsolható egy-egy könnycsepp. Hasonlóan erőteljes színpadi jelenlét tapasztalható Borsó Ákos szereplésénél. Holott csupán egy kisebb szerep, az Egyenruhás szerepe jutott neki, ám több is van benne. Tehetsége átütő és elragadó. Hanglejtése, természetessége egy percig se ad kétséget, érzi-érti szerepét és kellően hozza a figurát. Szó szerint bemasírozik a színre, s amikor ott van, egyedül uralja azt. Nagy jövő előtt áll. Akárcsak a Szeplős szerepében látható Kalmár Annabella. Üde színfoltja az amatőr színjátszásnak. Elhiszem minden szavát, és a morva életbe, elképesztően ösztönösen játszik.

Ugyanígy nem lehet panasz Mayer János alakítására sem, a Leventeoktató szerepét mintha ráöntötték volna. Korábbi szerepeihez képest hozza a formáját, mi több, némi pluszt is sikerült belevinni, ahogyan a Kulich László alakította Tanító is személyre szabott. Jól hozza a kissé spicces és a rendszerből kiábrándult pedagógus szerepét. Felettébb természetesnek hat és már-már felötlött bennem, hogy netán spicces, ám az előadás után összefutottunk és még jobban megemeltem a kalapom, ugyanis kiválóan alakította szerepét. Legkifejezőbb a Kuksit alakító Kubicsek Vivien. Ritkán látni ilyen tapasztaltnak tűnő gyermekszínészt az amatőr színjátszásban. Amatőrök között félprofi és minden pozitív hozadékával egyszerűen „cuki”. Mindannyian megoldották a szerepüket.

Simon Péternél, akit Tóth László éretten alakított, pedig a Zene az kell c. szám előadása, az maga volt a csúcspont. Szinte ott éreztem magam közöttük, ahogyan a zongora körül a sok szörnyűség közepette megtalálták a közös hangot, a gyógyító és éltető muzsikát. Végülis ez az, ami számít.

Nagyon sokat adott a jellemábrázolásokhoz az aprólékos odafigyeléssel kidolgozott kosztümök, amik Domján Mónika keze munkáját dicsérik. Ötletes és témába illő. Gönczöl Ivett sminkjei nagyon élethűre sikerültek, Kartai Adél koreográfiái pedig izgalmasra sikerültek. Leginkább a balerina-táncosnő kecsessége volt elragadó. Igazán remek munka. Összhatásba remekül illettek a hang- és fénytechnikai megoldások, amely követte a darab zaklatottságát.

Zavaró csupán a darab hangulati ívének indokolatlan megtörése volt, a színészi alakítások kisebb kivételtől eltekintve megfelelnek a mai kor amatőr színjátszásban elvárt követelményeknek.

Nagyvárosi színpadon még nem állja meg a helyét, de az amatőr színjátszásban bizonyosan kiemelkedő helyet biztosít a gútai Kis-Duna Menti Rockszínház új tagokkal felfrissített társulata. Jó az irány és kíváncsian várom a folytatást. Netán a Pál utcai fiúk c. darab lesz a következő?

Borka Roland

Fotó: a szerző, a kép a próbán készült