Exkluzív interjú Horváth Árpád polgármesterrel I. rész
Archívum
Sok megegyezésre lesz szükség
Történelmi választási bravúrral ismét Horváth Árpád Gúta polgármestere. A város történetében még nem fordult elő, hogy valaki harmadszor is megkapja a bizalmat a város vezetésére. Az eredmény nemcsak jutalom, hanem egyfajta előleg is az emberek részéről, a neheze – a nagy elvárások miatt – még csak most kezdődik. Gúta fejlődését elősegítő tervekről-tettekről, a testületben kisebbségbe került MKP helyzetéről, további lehetőségekről, valamint a függetlenekkel való együttműködés szükségességéről Horváth Árpád polgármesterrel beszélgettünk.
Megalakult az új önkormányzat. Gondolta volna, hogy ilyen sokszínű lesz, és többségében függetlenek kerülnek be?
Előrelátható volt, bár mindenki tudta, azért nem fog akkora változás történni. Elég csak megnézni: olyan képviselők is ülnek a testületben, akik már húsz éve jelen vannak. Ők hozzáértők, szakértők a maguk területén és nagyon ismertek. Ha azt vesszük, mindössze öt vadonatúj arc van. Ők viszont még sosem dolgoztak az önkormányzatban, harmincvalahány évesek, azonban rájuk is szükség van. Már a fiataloknak is bele kell ebbe tanulniuk. Szerintem jó ez az összetétel.
Hogyan vélekedik az MKP eredményéről? Koczkás Beáta, az MKP helyi elnöke némi csalódottságának adott hangot, hogy a tizenhét jelöltből kilencet biztos befutónak vélt.
Bizonyára. Ugyanakkor meg kell nézni, ez nem gútai sajátosság. Egész Szlovákiában kialakulóban az a trend, hogy már nem pártokra, hanem függetlenekre szavaznak az emberek. Visszatekintve a rendszerváltást követő évekre, akkor még kétszázötven tagja volt a szlovák parlamentnek, és pártok képviselői voltak, s mindössze néhány független foglalt helyet. Mára megváltozott a helyzet, hovatovább egyre több független kerül be. Legyengültek a pártok, az emberek elveszítették bennük a bizalmat. És ez még egy darabig így lesz.
Miért?
Több oka is van, akár gazdasági, akár szociális. Az emberek elfordultak a politikától és az egyéniségeket keresik. Ez tehát egyelőre így van, s hogy mikor fordul meg, azt egyelőre nem lehet tudni.
Mindezek fényében Gútán milyen következtetéseket vontak le?
Sajnálatos módon, bár jómagam szorgalmaztam, mégsem tudtam átültetni a párton belül, hogy a választási listánkra felkerüljenek népszerű, független, okos emberek. Támogattam, de a javaslatom még a tavasz folyamán megbukott. Holott voltak emberek, akik nagyon odavalóak lettek volna, és csatlakoztak volna, csak nem akartak a pártba belépni. Négy éve sikerült, akkor nagyon jó és új arcokat tudtunk bevonzani. Megemlíthetem Murányi Györgyöt, Viola Miklóst és Madarász Róbertet, akik megfelelőek és az egyik legmérvadóbb tagjai az önkormányzatnak. Most is meg tudtuk volna csinálni, csak néhányan nem voltak hajlandóak a pártba belépni.
Éppen ellenkező dolog volt tapasztalható, többen elhagyták a pártot.
Voltak mozgások, és az elért eredményhez nyilván ez is közrejátszott. Januárban a helyi MKP tisztújítása fog zajlani, valószínű, a jelenlegi vezetés felkínálja a lemondását. Ami nem azt jelenti, hogy automatikusan megtörténik, de így illik. Csökkent a párt frakciójának tagszáma. Értem, miért, korábban felvázoltam. A ki-be lépegetésekkel kapcsolatban pedig úgy gondolom, hogy nem egészségesek ezek a mozgások. El kell dönteni, mit is akarunk. A párt nem egy galambház. Volt olyan hangulat a városban, főleg az MKP-t nem szeretők között, hogy ami MKP, az már nem is jó, azt le kell győzni. Ehelyett nézzük csak meg a jelenlegi MKP-s képviselőket. Rendes emberek, lehet rájuk számítani. Nagy a tudásuk.
Említette az országos politikát. 2016-ban parlamenti választások lesznek Szlovákiában. Lesz-e valamilyen felállás, vagy egyfajta együttműködés más pártokkal? Gondolok itt elsősorban a Most-Híddal köthető megállapodásra.
Kezd egymástól elhatárolódni a két párt. Kár, hogy mindenki a komáromi történésekből vonja le a következtetést. És a két pártelnök úgy nyilatkozott, hogy úgy látják, 2016-ben nem lesz együttműködés. Helyi szinten nem fogunk tudni ebbe beleszólni, és az MKP-n belül lesznek változások. Még nem tisztázódott, milyenek. Jóslatokba nem akarok bocsátkozni.
Gútán harmadszor választották meg polgármesternek. Mit jelent ez az Ön számára?
Ez nem véletlen. Mert először még annak lehet betudni, másodszor is még óvatosan fogalmaz az ember, ám a harmadik alkalommal már egyfajta bizonyosságot jelent. 2006-ban nyolc indulóból szereztem meg a legtöbb szavazatot, 1200 voksot gyűjtöttem. Majdnem az ismeretlenségből kerültem a város élére. Itt még véletlenszerűnek hathatott, az emberek változást akartak. A második választás érdekesebb és nehezebb volt. Eredmények kellettek a sikerhez. Elképesztően sokkal, 2700 szavazattal választottak meg. Ez hatalmas pozitív lökést adott. Ki merem jelenteni, hogy még évtizedekig nem fog senki sem ennyi szavazatot kapni. A mostaninál szintén magas szavazatszámmal sikerült polgármesterré válnom. De jelzésértékű számomra, hogy a választók bizonyos része átpártolt máshová, vagy nem ment el szavazni.
Mit szól ahhoz, hogy riválisai együtt többet kaptak?
Voltak olyan hangok, hogy a függetlenek nyertek. Azonban tisztázni kell, hogy a választások eredményét nem szabad összeadni. Ezek nem olyan matematikai számok. Hiszen én lettem a polgármester. És ezek csak irányadó számok, napról napra változnak. Ők is szépen teljesítettek, jó kampányt csináltak. Olyan erős volt, amit még nem látott Gúta. Németh Iveta is megmozgatott mindent, Angyal Béla okosan kommunikált, és ő is feltornázta magát olyan számra, ami előzőleg nem sikerült neki.
Ez mit mutat a tekintetben, hogy mindenki változást szorgalmazott?
Valóban, változást emlegettek, miközben húsz éve az önkormányzatban tevékenykednek. Régebb óta, mint én. Lehet, ez volt a sikertelenségük egyik oka, hogy olyan mondta, változást akar, aki amúgy is itt van. S ezt nem hitték el az emberek. A változást olyantól várják, aki vadonatúj. Más lett volna, ha ezt egy harmincévestől hallják. Én másképp kommunikáltam, nem mondtam, hogy változást akarok.
Mivel magyarázza, hogy mégis, az emberek többsége másként döntött? Hiszen a választási részvétel is jelzi a valós társadalmi állapotokat.
Az emberek csalódtak a politikában. Talán a szociális gondjaik miatt, valamint a nem igazságos szociális ellátmányrendszer miatt is. Illetve a roma probléma miatt. Valamint némileg az aránylag magas munkanélküliség is közrejátszott abban, hogy mást kerestek, vagy nem jöttek el szavazni. Ez valós probléma. És biztos, hogy a nem alkalmazkodó romák kérdését se tudtam hatékonyan megoldani. Most már tapasztalható némi javulás, de még mindig nem az igazi. Ősszel voltak kézzelfogható eredmények, a problémás házból a Radnóti utca sarkán kiköltöztették az alkalmatlan bérlőket. Elindult egy visszatelepülési folyamat Komáromba. Ez már jó jel volt, de ezen a téren még mindig akad tennivaló. Ezt elismerem. Ugyanakkor kell tudni, hogy ez nem helyi, hanem járási, sőt, országos probléma. Vagy akár lépjük át a határokat is, ezidáig az Európai Únió se jött elő használható megoldással. Szóval itt láttam, veszítettem el szavazatokat. Nem tudtam igazán előrelépni ebben az ügyben.
Kiemelkedő adatok voltak, hogy az Aranykalász vendéglőben lévő szavazóhelyiségben ötvenkét százalékos volt a részvétel, a Dankó Pista telepen mindössze harmincnyolc. Ezt mivel magyarázza?
Nem elemeztem különösképpen ezeket a számokat. Ámbár úgy tűnik, a Dankó Pista telepen, ahol nemcsak romák élnek, hanem több utca más nemzetiségű lakói is, nem sokan szavaztak. Talán nem szólította meg őket senki. Másfelé összpontosítottak.
Ugyanakkor éppen ez a széttöredezettség, függetlenség újfajta önkormányzást irányoz elő. Ünnepi beszédében is elmondta, éles viták és hosszas tárgyalások előzték meg az alakuló önkormányzati ülést. Már-már gyanúsan nyugodt mederben zajlott az első tanácskozás. Ez alapján mi várható az elkövetkezendő négy évben?
A várt választási eredmények kapcsán szorgalmaztam, üljünk le többször tárgyalni. Ez megtörtént. Mind a tizenhét képviselővel egyeztettem, sőt, egyes csoportokkal is. Nagyon-nagyon sok mindent megtettünk azért, hogy jól menjen az első önkormányzati ülés. Sikerült is. Éppen a bizottságoknál merült fel az a kérdés, hogy legyen-e, szükség van-e tizedik bizottságra. Valamint, hogy a városi tanács mennyi taggal rendelkezzen. Ez előjött az ülésen is. Megpróbáltuk tehát összehozni a nézeteinket, és érdekes módon nem az MKP volt a kerékkötője a tárgyalássorozatnak. Mi visszafogtuk magunkat és azt mondtuk, hogy százalékarányosan megfelelően kérünk vezetői tisztségeket az egyes bizottságokban. Tízből három a miénk, ami arányaiban harminc százalék, s ezen kívül a tanácsban az alpolgármesteren kívül még egy helyet kértünk. Megkaptuk. A függetlenek között voltak súrlódások.
Ez mit vetít előre? Hogyan fognak tudni együttműködni?
Három frakció alakult, azon kívül van három képviselő, akik egyik frakciónak sem tagjai. A konszenzusra törekedtünk. Megfigyeltük a környező települések, városok önkormányzatainak munkáját, hogy mennyire nem hatékonyak is tudnak lenni és tanultunk ebből. Mondtuk, ne veszekedjünk, és helyette inkább üljünk le akár ötvenszer is, de egyezzünk meg, mondja el mindenki, mit szeretne, hogy számára mi az a prioritás, amit mindenképpen szeretne megvalósítani az elkövetkező egy évben. Hogy próbáljuk meg ésszerű keretek közé foglalni az elképzeléseket. Talán mindenki kezdte belátni, a gútaiak nem szeretik a támadásokat, a hangoskodást meg a nagy szavakat. A következő testületi ülések valamelyikén előkészítünk egy városi programot, amibe mind a tizenhét képviselő gondolatainak reális megvalósítását belefoglaljuk. Most hiába is lesz, hogy az MKP vagy én előjövünk valamivel, hogy mit szeretnénk a négy év alatt véghezvinni, mert négy év után előveszik, s esetlegesen nem történtek meg a beígért tervek, akkor jogosan számon kérik. Hanem éppen a közös gondolkodás útján létrejött terv mentén fogunk haladni. Nyilván lesznek egyéni bíráló felszólalások, de ez vele jár.
Említette Németh Ivetát, aki hivatalvezetőként úgy határozott, polgármesterjelöltként is megmérettetik. Mennyire lepte meg az indulása?
Érzékeltem korábban, még tavasszal, hogy ilyen jellegű terve van. És amikor nyáron megtudtam, akkor nem volt egyszerű megemészteni. Váratlanul, ugyanakkor mégsem váratlanul ért. Valahol érezhető volt, hogy van benne még előrébb való lépni akarás.
Ez irányú ambiciózusa miatt nyilván megrengett a belé szőtt bizalma.
Szerencsére a kampány nem volt annyira durva, bár jelentek meg újságcikkek, amik nem estek jól. Illetve néhány önzőnek tűnő megnyilvánulása, hogy mi mindent tett meg a városért. Ez nem volt szép. Sosem mondtam, hogy mindent egyedül csinálok. Ez csapatmunka. Ha nem lenne mögöttem mintegy ötven ember, nem érnénk el ilyen eredményeket. S ebbe beletartozik a hivatalvezető munkája. Úgy éreztem, hogy ő ebből kilépett és elkezdte a saját útját járni.
Jelenleg nincs a városnak hivatalvezetője. Milyennek kell lennie egy jó hivatalvezetőnek?
Elsősorban szakmailag alkalmasnak. Mindenképpen legyen gazdasági szakember, legyen jogi rátekintése a dolgokra. Aztán legyen nagyon jó menedzser és irányító. Egyrészt kell, hogy a hivatalt kézben tartsa, másrészt kifelé kell jól kommunikálnia. Kiváló szervezőképességgel kell rendelkeznie és legyen a polgármester embere. Ez egy bizalmi állás.
Lát ilyen embert a környezetében?
Egyelőre nincs olyan, aki mellett elhatároztam volna magam. Még mindig mérlegelek. Ott tartok, hogy bizonyára még hosszú hetekig üres marad az iroda. Most már nagyon átgondolom a döntésemet. Nem egyszerű megfelelő embert találni.
-folytatjuk-
Borka Roland
Exkluzív interjú Horváth Árpád polgármesterrel II. rész: Több beruházás is várható 2015-ben
Exkluzív interjú Horváth Árpád polgármesterrel III. rész: Fiatalos lendületet kap az idegenforgalom