Gúta ajándéka Napóleonnak
Krónika
GÚTA AJÁNDÉKA NAPÓLEONNAK
Mikor József császár uralomra került, megszüntette a kiváltságokat, így Gútának is a vámmentességét. Gúta ugyanis szabad királyi város volt, és nem fizetett sehol sem vámot, s ezt a kalapos király megszüntette...
Revisnyei Reviczky Mihály nótárius ismertette a magisztrátussal a császári rendeletet. A magisztrátus felpattant:
—Semmi köze a császárnak a mi kiváltságainkhoz, föllebbezzük meg! Ki ez? Ki parancsol neki? Hisz még az anyjának se engedelmeskedik!
Dúltak-fúltak, mérgelődtek. Az öregbíró, Símigh Erazmus mondta ki végül:
—Föllebbezzük meg a sógorának, Napóleon császárnak!
A nótárius így szólt:
—Lehet megfellebbezni, de akkor ajándék kell nekije!
—Van aranyunk elég a kasszában, fölajánlunk neki egy szép összeget! - mondta az öregbíró.
Mire a nótárius:
—Ez nem jó, mert Napóleon annyi kincset összeharácsolt, neki nem számít a mi aranyunk!
Ekkor, mintegy végszóra, betoppant a halász-céh elnöke, Símigh Alajos (Aliznak csúfolták):
—Jelentem, a halászok a Császtában fogtak egy hatalmas vizát, és most hozzák bemutatni a városnak!
—Hol vannak most a hallal? - kérdezte az öregbíró.
—A Kövecsesnél hagytam el őket, a Kis-Dunán. Két csónak közé van kötve. Mivel a hal olyan nagy, mint egy borjú, nagyon lassan tudnak csak jönni, mert ellenkezik.
Erre a bíró már ki is adta a parancsot:
—Egy lovas hajdú menjen hozzájuk, ne menjenek sehová, várják a következo intézkedést!
Ekkor ismét a halászmesterhez fordult:
-A Zsitva patakon keresztül el lehet-e menni a Nagy-Dunába? (A Császtával összeköttetésben volt akkoriban a Zsitva).
—Át lehet, tsak két helyütt híd van csinálva, az akadályozza a közlekedést.
Ekkor kiadta a parancsot az öregbíró:
—Fel kell fegyverezni egy csapat hajdút, hogy rombolják széjjel a hidakat, szabad legyen az út!
—Mi a célja magának bíró uram ezzel? - kérdezte csodálkozva a nótárius.
—Most jön Napóleon Bécsből Győrbe, vigyük a nagy halat ajándékba! Ilyet még úgyse látott!
Csakugyan úgy is lett. Nekikészültek, hogy elvigyék a nagy halat Győrbe, s átadják Napóleonnak, de kellett egy francia tolmács is...
A Mária királynő parancsára felépíttetett Békevárban, annak idején állomásozott egy francia dragonyos ezred. Azokból sokan ottmaradtak Gútán és letelepedtek. Ezek a Kondé, Dócza, Borka (valamikor Borgha) nevűek. A Kondék egyenesen a Kondé herceg utódjának vallották magukat. Uzola nevezetű is volt. Nézték, hova valósi? Korzikai volt. Mivel Napóleon is odavaló, Uzolát tartották alkalmasnak a nagy hal átadására.
Behívatták ezért Uzola Jánost, s a nótárius próbára tette őt. A nótárius latinul beszélt, Uzola franciául, és megértették egymást. Felkérte ezért, hogy vállalná-e a tolmács szerepét Napóleonnal szemben? Jutalmul gútai szabad polgárrá választanák őt. Elvállalta.
Felszerelték a hajdúságot, szétrombolták a hidakat, és a nagy halat a terv szerint átadták Napóleonnak a császár elleni panasszal együtt.
Napóleon elfogadta az ajándékot, az élő nagy vizát. Átvette a petíciót is a gútaiaktól, és egy tollvonással megsemmisítette a császár rendeletét.
Ezért volt szólás-mondás, hogy a gútaiak olyan pörösök, hogy a királyt is beperelték, és a pört meg is nyerték!
Uzola bácsit megjutalmazták. Gúta szabad királyi mezőváros polgárává tették, és a templommal szembeni telket adományozták neki jutalmul.
Sokáig úgy is hívták: Uzola-ház.
