130 éve született Gútán Borka Géza, költő, tanár, népművelő

Borka Géza Gútán született 1894. július 11-én. Középiskoláit Komáromban, Pozsonyban és Győrben, a főiskolát Pannonhalmán és Budapesten végezte. Latin-magyar szakos tanári oklevelet, 1922-ben, bölcsészdoktorátust pedig 1923-ban szerzett a finnugor számnevekről készített disszertációjával. 1923-tól a komáromi bencés gimn. tanára volt. Római régiségek címen. középiskolai tankönyvet írt, emellett a komáromi Jókai Egyesület Irodalmi Osztályának titkári posztját is betöltötte. 1929-1937 között a Szivárvány, 1932-től 1936-ig a Tábortűz c. gyermeklap főszerkesztőjeként is dolgozott. Később Gútán tanított, ám 1945 után kénytelen volt Magyarországra menekülni. A Rákosi-érában bebörtönözték, szabadulása után Kaposváron, a Táncsics Mihály Gimnáziumban kapott állást, ott  tanított egészen nyugdíjba vonulásáig.

Versei jelentek meg a Komáromi Lapokban és az Új Aurórában. – Főbb művei:  Bánatmalom (Komárom, 1920); Magyar bánatok (versek, Komárom, 1920); Gerdi Tamás leánya (színmű, Rozsnyó, 1922); Szavalókönyv (Komárom, 1925); A nadrág (színmű, Bp., 1933); Karikagyűrű (Bp., 1936); A maharadzsa (Bp., 1937); Marci lánynézőben (Bp., 1942); Az olajfák hegyén (Komárom, 1942.). Pályafutását költőként kezdte, első hazafias verseskötetei még egyetemista korában jelentek meg. Színdarabjait kizárólag amatőr színjátszó csoportok számára írta: egyszerűen színre vihető, általában egy felvonásból álló darabjai fontos kulturális és nyelvőri tevékenységet töltöttek be az elszakított felvidéki területeken. Különösen kedvelte, ha szülőfalujában adhatta elő műveit, ilyenkor a szereplők is gútai amatőr színjátszók voltak. Az 1950-es években, Kaposvárott, gimnáziumában ő hozta létre a diák színjátszó csoportot, akikkel többször előadatta Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk c. klasszikusát. Születésének 100. évfordulóján volt diákja emléktáblát helyeztek el a gimnázium falán. 

Forrás és fotó: wikipédia

Szerkeszti: Sárközi János