Vasárnapi útravaló-XIV.Leó pápa gondolatai Nagyboldogasszony ünnepén

Mária, akit a feltámadt Krisztus testben és lélekben magával vitt a dicsőségbe, a remény ikonjaként ragyog történelemben zarándokló gyermekei előtt. Hogyne jutnának eszünkbe Dante verssorai a Paradicsom utolsó énekében? A Szent Bernát szájába adott imában, mely a „Szűz és anya, saját fiad leánya!” megszólítással kezdődik (XXIII, 1), a költő azért dicséri Máriát, mert ő itt lent, köztünk, halandók között „a remény élő forrása” (uo., 12), vagyis reményt adó, éltető forrás.

Testvéreim, hitünknek ez az igazsága tökéletesen illeszkedik a mostani szentév témájához: „A remény zarándokai”. A zarándoknak szüksége van egy úticélra, mely irányítja az útját: egy szép, vonzó célra, mely vezeti lépteit, és lelket önt belé, amikor elfárad, amely mindig feléleszti a vágyat és a reményt szívében. Földi létünk útján ez a cél Isten, a végtelen és örök Szeretet, az élet, a béke, az öröm és minden jó teljessége. Az emberi szív vonzódik ehhez a szépséghez, és nem boldog, amíg meg nem találja; és valóban, azt kockáztatja, hogy nem találja meg, ha eltéved a rossz és a bűn „sötét erdejében”.

De itt van a kegyelem: Isten a segítségünkre sietett, felvette földi testünket, és magával vitte – képletesen szólva – „a mennybe”, azaz Istenbe. Ez Jézus Krisztus misztériuma, aki megtestesült, meghalt és feltámadt a mi üdvösségünkért; és tőle elválaszthatatlanul Mária misztériuma is, azé az asszonyé, akitől Isten Fia testet öltött, valamint az Egyháznak, Krisztus misztikus testének a misztériuma. Ez a szeretetnek s ezért a szabadságnak az egyetlen misztériuma. Ahogyan Jézus igent mondott, úgy Mária is igent mondott, hitt az Úr szavának.

És egész élete a remény zarándoklata volt együtt Isten Fiával, együtt az ő Fiával, olyan zarándoklat, amely a kereszt és a feltámadás által hazájába, Isten ölelésébe vezette. Ezért, miközben úton vagyunk, egyénként, családként, közösségként, különösen, amikor beborul felettünk az ég, s az út bizonytalanná és nehézzé válik, emeljük fel a tekintetünket, nézzünk őrá, a mi anyánkra, és újra megtaláljuk majd a reményt, amely nem csal meg (vö. Róm 5,5).

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: wikipédia