Az ókori Róma óta imádjuk, ma az egész világ ezt az ételt ünnepli

A hódítások, a vízvezetékek és a diadalívek építése mellett olyan gyorsan és egyszerűen elkészíthető, finom és laktató dolgokra is jutott ideje az ókori rómaiknak, amit ma magyarként palacsintaként ismerünk. A legenda szerint a légionáriusok a placenta néven ismert lepényt kerek köveken, illetve bronzpajzsokon sütötték. Bő 2000 évvel ezelőtt lisztet, vizet és egy csipet sót használtak. A katonáknak ez az étel nélkülözhetetlen volt, mert szinte bárhol elkészíthető volt és elég energiával szolgált a szolgálathoz, a harcokhoz.

Ekkor még húsos töltelékkel fogyasztották. A palacsinta a rómaik által jutott el a Duna vonalához, majd onnan Kárpát-medencébe. Az első írásos recept csaknem 600 éves, 1439-ből származik, míg magyar nyelven az erdélyi fejedelmi udvar XVI. századi szakácskönyvében jegyezték le először. Maga a „palacsinta” szó 1577-ben jelent meg először a Kolozsvári glosszákban. A román plăcintă (lepény) szóból ered, amelynek gyökere a fent említett latin placenta. Egyes kutatók szerint a szláv blini szóból eredeztethető, és a magyar közvetítéssel került az osztrák-német Palatschinken formába – ez a német vélekedés is. 

A palacsintának jelentős kulturális szerepe is van szerte a világban, nálunk magyaroknál a húshagyókeddhez kapcsolódik, amikor a böjt előtt az olyan alapanyagokat, mint a tojás vagy a zsír, felhasználták a palacsinta lényegében tökéletes választás volt.

Az angolszász országokban „Palacsinta Nap” néven ünneplik, versenyekkel és rekordkísérletekkel, például a legnagyobb palacsinta elkészítésével. 1994-ben Rochdale-ben egy 15 méter átmérőjű, 3 tonnás, 2 millió kalóriás óriáspalacsintát sütöttek. 

A palacsinta minden országban kicsit más, a franciáknál (crêpe), amit élesztős, tojásos tésztából készítenek és édes likőrrel vagy citromos vajjal fogyasztják. Ezzel szemben az oroszoknál (blini) élesztős, vastag tésztás hajdinából, töltelékkel együtt sütik, míg a lengyeleké a naleśniki leginkább a miénkhez hasonló, de gyakran sós töltelékkel kínálják. A malájok a kuih dadart pandanlevéllel zöldre színezett, kókuszos töltelékkel fogyasztják.