Zúg Március, záporos fény ver, Suhog a zászlós tűz a vérben

A pesti csodálatos március 15-e nem előzmények nélkül való volt. Hazánk a Habsburg Birodalom része, amelynek uralkodói irtóztak minden új eszmei áramlattól, amely szerintük felforgathatta volna a régi rendet. Magyarországon pedig már nagyon várták a változást, amely olyan fejlődést hoz, amely nem csak a társdalmi egyenlőtlenségeket orvosolja, hanem előrelendíti az országot a gazdasági fejlődés útján. A magyar főnemesség túlnyomó része maga is az előmozdjtója volt ennek, gondoljunk csak a dúsgazdag Széchenyi István grófra, Batthyány Lajosra grófra, vagy a börtönt is megjárt Wesselényi Miklós báróra, akit kortársai ,,zsibói bölény“-nek hívtak. Emellett állt ki a köznemesség és a polgárság nagy része is. Az országgyűlésben már parázs viták zajlottak, és egyre hangosabbak voltak a gyors és radikális változást sürgető hangok.

A vezérszónoki szerepet egyre inkább a monoki köznemesi családban született ügyvéd, Kossuth Lajos vette át. Kitűnő retorikai tehetsége, meggyőző érvelése miatt egyértelmű volt, hogy lesz az ellenzék vezére. Ő vezette a küldöttséget, amely Bécsbe vitta az országgyűlés követeléseit, az önálló felelős magyar kormány kinevezéséről, jobbágyfelszabadításról, hadseregről és még egy sor fontos gazdadási és közigazgatási változásról. Ám mialatt a csázsárvárosban tartózkodtak, Bécsben 1848. március 13- án kitört a forradalom. Valóban forradalom, annak minden kellékével együtt. Ennek hírére aztán Pesten is megmozdult a város, a fiatalok adták a lelkesedést, a ,,tüzet“, amit aztán költőink sokan jelzőként adtak 1848. március 15-nek.  Szabad sajtó, 12 pont- a legismertebb követelések.

Lelkesedés és reménykedés mindenütt, lázas tenniakarás a kor magyarjaiban. De ahogy mindig is mondták, hogy a szabadság nem magától értetődő, és semmmi nincs ingyen, most sem így volt. Elődeink vérükkel fizettek ezért a felbecsülhetetlen kincsért. Az akkori Európa leginkább elmaradott birodalma, I. Miklós cár Oroszországa jött a megszorult fiatal Ferenc József császár segítségére. Soha akkora orosz hadsereget nem vezényeltek a birodalom határain kívülre, mint abban az időben. A tűz tehát nem csak a lelkekben égett, hanem Magyarország földjén is, amit honvédeink saját vérükkel oltottak, ahogy lehetett. De ez egy későbbi történet már. Március 15-e a szabad magyar nemzet legnagyobb, legfelemelőbb ünnepe, és az is marad, amíg lesz magyar ember a Kárpátoktól ölelt gyönyörű hazában.  

Sárközi János

Fotó: wikipédia/pixabay