Történelmi évfordulók: 360 éve volt a szentgotthárdi csata

1663–64 során a Raimondo Montecuccoli vezette erők Bécs védelmére rendezkedtek be, Zrínyi pedig – Wolfgang Julius von Hohenlohe német tábornok támogatásával – 1664 januárjában megindította híres téli hadjáratát, mely során számos dél-dunántúli várat elfoglalt, illetve felégette a török utánpótlás szempontjából kulcsfontosságú eszéki hidat. Zrínyi ezt követően Kanizsa ostromába fogott, de a várvívás elhúzódott, közben pedig Köprülü Ahmed nagyvezír új hidat épített a Dráván, és főseregével megindult nyugat felé. A horvát bán az érkező túlerő miatt végül feladta az ostromot, kudarca eredményeként pedig a Haditanács Montecuccolit nevezte ki a háború főparancsnokának. Mivel a császáriak – szinte minden európai nációból álló – serege létszámban legalább két-háromszor alulmaradt az oszmánokkal szemben, a tábornok folyamatosan észak felé húzódott, így Köprülü Ahmed könnyűszerrel elpusztíthatta Zrínyiújvárt. 

Bár az utókor számos bírálattal illette a hadvezért halogatása miatt, szorult helyzetében Montecuccoli elsősorban Bécs és az osztrák területek megóvására kellett ügyeljen, egy támadással a birodalmat védő egyetlen ütőképes haderőt tette volna kockára. Az oszmánok így zavartalanul nyomulhattak észak felé. Köprülü Ahmed célja a Rábán való átkelés volt, amit július 26-án csapatainak egy része már Körmendnél is megkísérelt, ám Wesselényi Ferenc – Montecuccoli segítségével – visszaverte a kísérletet. A nagyvezír 100 000 fős serege élén úgy határozott, a Rábánál mindent egy lapra tesz fel, ezért július utolsó napjaiban Szentgotthárdhoz vonult, ahol a folyó bal partján felsorakozva várta őt a keresztények körülbelül 28 000 fős hadereje.

A hadjárat körülményei ekkorra már mindkét hadvezért rákényszerítették az ütközetre, főleg azért, mert mind a nagyvezír, mind Montecuccoli seregeinek ellátmánya fogyatkozóban volt. A Rába-parti ütközetet végül a törökök kezdeményezték, akik a környező falvak elpusztítása után, július 31-én a Rába egy hurkánál hídfőt létesítettek, és ott mintegy 12 000 szpáhit dobtak át a folyó túlpartjára. Bár Badeni Vilmos herceg vakmerően kitámadó csapatai jelentős veszteségeket szenvedtek, Hohenlohe és Jean de Coligny-Saligny francia hadvezér egy újabb rohammal befoltozták az állásokon támadt lyukakat. Lotharingiai Károly és Montecuccoli beavatkozásával az oszmánokat végül egészen a hídfőig visszaszorították. A nagyvezír a következő napon katonái nagy részét átküldte a folyón, Montecuccoli pedig – Hohenlohe tanácsára – augusztus 1-jén délután 1 órakor frontális támadást indított a török erők ellen.

Az öldöklő küzdelem Köprülü Ahmed legértékesebb egységeit gyengítette meg, ami az egész sereg harci kedvét megtörte, ráadásul a török fővezér komoly hibát is vétett. Ahmed meg akarta óvni a janicsárokat a következő roham előkészítéséig, ezért visszavonta őket a folyó partján álló sáncokba; az elit egységek hátrálását azonban a janicsárok mellett küzdő aszabok félreértették, és hamarosan fejvesztett menekülésbe kezdtek. A nagyvezír parancsát követően az oszmán seregek összezavarodtak, és a kibontakozó keresztény roham elől sokan a híd túloldalán, vagy a folyóban kerestek menedéket. Mivel az előző napok esőzései folytán a Rába vize megáradt, sokan vízbe fulladtak menekülés közben, ráadásul a tolongó katonák alatt a nagyvezír által építtetett fahíd is leszakadt, ami ismét százak – talán ezrek – halálát okozta. Ezzel együtt a támadó sereg vesztesége körülbelül 20 000 fő volt, míg a keresztények – főleg az előző nap balul sikerült hadmozdulatai nyomán – összesen 6000 katonát vesztettek.

Forrás: Tarján M. Tamás/rubicon

Fotó: wikipédia