Nyolcezer keresztény, fajmagyar őstelepülő, a ki a Vág és a Duna összefolyásánál úgy él, azok szerint az erkölcsök szerint, a melyeket honfoglaló vándorújáról magával hozott és azokkal a törvényekkel, a miket maga csinál. Ezer év óta!

,,E pillanatban valahol az erdőben egy lövés roppanása hallatszék. A legázolt vadkan érezni kezdé, hogy ellenfele kezének s térdének nyomása gyengül, s azzal végső erejével egyszerre lehányva magáról a férfit, még egyszer hozzácsapott agyarával, és e csapás halálos volt, a férfi torkát hasítá fel.”

1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlés alsótáblájának kerületi ülésén Felsőbüki Nagy Pál, a rendi ellenzékiség vezéralakja élesen kikelt a nemzeti kultúra és az anyanyelv ügye iránt bűnös közönnyel viseltető mágnások ellen. A szemrehányás hatása alatt a hallgatóság soraiban helyet foglalt „ifjú gróf Széchenyi magyar lovas kapitány … ezen ajánlást tette: Tisztelt Statusok és Rendek! Én ugyan nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom, úgy, hogy ennek a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.”

Az 1848. szeptember 29-én a Velencei-tótól északra, a Pákozd-Sukoró-Pátka háromszögben vívott csatában Móga altábornagy seregei vereséget mértek a Jellasics horvát bán által vezetett seregre; ez volt a pákozdi csata.

1791. szeptember 21-én született gróf Széchenyi István, a reformkori politikai küzdelmek egyik vezéralakja, aki a gazdasági és a közlekedési ügyek mellett Magyarország politikai, tudományos, társasági közéletének szervezésében is múlhatatlan érdemeket szerzett. A grófot Kossuth Lajos két ízben is a „legnagyobb magyarnak” nevezte, és mindmáig így tartjuk őt számon, hisz kevés olyan szereplője van nemzetünk történelmének, aki ekkora odaadással és féltéssel viseltetett volna a haza sorsa iránt.

1705. szeptember 13-án hunyt el a törökországi Izmit városában Thököly Imre gróf, a bujdosó kurucok legendás vezére, aki pályafutása csúcspontján felső-magyarországi fejedelmi címet és oszmán hűbéres koronát is kapott. Thököly sikertelen harcai után – feleségével, Zrínyi Ilonával együtt – török földre emigrált, azonban élete végéig még számtalanszor megpróbálkozott a visszatéréssel.

Augusztus 29-e volt a 16. században a Magyar Királyságra törő Oszmán Birodalom szerencsenapja. Ezen a napon esett el 1521-ben Nándorfehérvár, 1526-ban ekkor szenvedett hatalmas vereséget Mohácsnál a magyar sereg, és 1541-ben augusztus 29-én foglalta el Szulejmán szultán Buda várát. E három fontos, és a magyarság számára szomorú esemény közül a mohács mellett vívott csatát írjuk le.

80 évvel ezelőtt 1945. augusztus 2-án jelent meg Edvard Beneš csehszlovák köztársasági elnök magyarokat és németeket sújtó 33. számú elnöki dekrétuma, amely az ország területén élő két nem-szláv nemzetiség tagjait megfosztotta állampolgárságától.

1456. július 22-én győzedelmeskedtek Hunyadi János várvédő vitézei és Kapisztrán János keresztes seregei a Nándorfehérvárt ostromló II. Mehmed (ur. 1444-1446 majd 1451-1481) szultán hadai felett. A csatamezőn aratott győzelmet követően az oszmánok elmenekültek, ezzel Magyarország és Európa hosszú évtizedekre elhárította a török terjeszkedés veszélyét. Hunyadiék diadalára azóta a déli harangszó emlékezteti a keresztény világot.

1846. július 15-én adták át Magyarország első vasútvonalát, mely két év munkája nyomán, a Magyar Középponti Vasúttársaság irányításával, Pest és Vác városa között készült el. Az első – magántőkéből épített – vonalat hamarosan követte a Pest-Szolnok vasút megépítése, hogy aztán a neoabszolutizmus, majd a dualizmus idején folytatott építkezések nyomán a sínek a századfordulóra behálózzák a teljes történelmi Magyarországot.