Történelmi évfordulók: Gertrúd királyné meggyilkolása- 1213. szeptember 28.

Így hangzott János esztergomi érsek híres, vesszők nélküli levele, amit az összeesküvő főuraknak írt válaszul arra a kérdésükre, hogy megöljék-e Gertrudis királynét, vagy sem?  A vesszők helyezgetésével a mondatot úgy is lehet értelmezni, hogy öljék meg II. András király feleségét, meg azt is, hogy semmiképp ne. A történészek ugyan nem esküsznek meg rá, hogy ez a levél létezett valaha is, de nem is ez a fontos. Az a kérdés, hogy hogyan jutottak el a magyar országnagyok odáig 1213-ban, hogy megöljenek egy nőt, méghozzá a koronás király feleségét? Részben az ismert dráma, a Bánk bán adja meg rá a feleletet, de sem Simándy József utolérhetetlen „Hazám, hazám, te mindenem” áriája, sem Tiborc panasza nem nyújt teljesen kielégítő választ.

Egy irodalmi alkotásnak azonban nem is az a feladata. András még herceg korában feleségül vette a dúsgazdag és befolyásos bajor Meráni-ház szépséges leányainak egyikét, a szőke Gertrúdot. Bár az uralkodócsaládok mindig érdekek alapján kötöttek házasságokat, a korral foglalkozó történészek mégis azt feltételezik, hogy a magyar királyt és a német leányt igazi szerelem kapcsolta össze. Egy biztos, András és felesége is egyaránt hataloméhesek voltak, és Imre király, mikor bezáratta lázadó öccsét, sógorasszonyát, Gertrudot szépen átrakatta a határ túloldalára. De Imre király meghalt, 4 éves kisfia nem sokkal utána, és az ősi rend szerint András foglalta el bátyja trónját. A királysággal együtt visszatért az elűzött asszony is, de nem egyedül.

Vele jöttek bátyjai és öccse, akiket odahaza azzal gyanúsítottak, hogy közrejátszottak a német király megölésében. Gertrúd jó testvér volt, magas tisztségeket és jól jövedelmező helyeket adatott felséges testvéreinek, és a velük jött kíséretnek. Az öcsikét, Bertholdot kineveztette kalocsai érsekké, de az annyira járatlan volt mindenféle tudományban, hogy a pápa nem akarta jóváhagyni a kinevezést. András aztán addig-addig küldözgette követeit Rómába, hogy az egyházfő elunta a folytonos zaklatást, és Berthold úr fejébe nyomhatták az érseki süveget. Ez eddig nem lett volna olyan nagy baj, hanem mindez a magyarok kárára történt… Többször leírtuk, hogy a magyar főembereknek addig semmi bajuk nem volt az idegenekkel, amíg azok nem sértették jogaikat, szokásaikat vagy méltóságukat. A Meráni- fiúk azonban testvérükkel együtt mindháromba páros lábbal rúgtak bele.

A főméltóságok hiába mentek panaszra a királyhoz, annak fülét betapasztotta a szőke asszony duruzsolása, eszét pedig a külföldi hadjáratokon járatta. Természetesen nem páradéból hadakozott az országhatáron túl, András a kor egyik legsikeresebb hadvezére és politikusa volt. Csak éppen nem jutott elég figyelme arra, hogy mi történik odahaza. A magyar főurak tudták. Elhatározták, hogy véget vetnek a bajorok magyarországi tobzódásának, és Péter, csanádi ispán, Szlavónia bánja a Bor nembéli Bánk, a Kacsics nemzetségből származó Simon és János esztergomi érsek szövetséget kötöttek. 1213 szeptemberében a király megint Halicsban hadakozott, a királyné pedig testvéreivel nagyszabású vadászatokkal múlatta az időt. Szeptember 28-án aztán az összeesküvő főurak rajtaütöttek a pilisi erdő egyik tisztásán dőzsölő társaságon, és véres rendet vágtak köztük. Az ott vendégeskedő Lipót osztrák herceg is csak lovaglótudományának és gyors lovának köszönhette életét. Legrosszabbul azonban a királyné járt. Péter ispán sújtott elsőként, de a többiek is szúrták, vágták, ahol érték a gyűlölt asszonyt.

Ez eddig ismeretlen volt a magyar történelemben, mert a magyar uraknak ugyan mindig könnyen a kardmarkolatra csúszott a kezük, de nőt addig nem öltek. Ebből is látszik, hogy milyen súlyos bűnök terhelhették Gertrúdot és családját. Ami a véres drámát még feketébbé teszi, hogy a kis Béla és Kálmán hercegek szemtanúi voltak anyjuk lekaszabolásának. A hazatérő András nem igazán tudta, hogyan kezelje a kialakult helyzetet. Akkora volt az elkeseredés az országban, hogy egyedül Péter ispánt merte kivégeztetni, a többi összeesküvőt nem vonta felelősségre. Csak vagy 15 év múlva Béla herceg, a későbbi IV. Béla király hozott intézkedéseket, amivel anyja gyilkosait sújtotta. A magyar történelem első, legismertebb politikai merényletének híre szaladt Európában, és több külföldi krónika is feljegyezte. Itthon pedig Katona József halhatatlan drámája, a Bánk bán tette közismertté a magyar történelem egyik legvéresebb lapját. (sj)

Fotó: wikipédia