Mindszenty bíboros és a gútaiak

Bensőséges vigaszban lett részünk 1948. május 23-án Mindszenty bíboros látogatásával a makói Mária-nap keretében. Ekkor már nagyon merészek voltak a kommunisták. Akik a hatalom kezében voltak, azokat jó előre figyelmeztették, hogy számoljanak a következményekkel, ha részt vesznek az ünnepségeken. A falvakból lovaskocsival jötteknek útját állták, állatjárvány van. Autóbuszról szó sem lehetett. A városon végighömpölygő óriási körmenet mellett motorkerékpárosok szaladgáltak tülkölve éktelen zajjal, bűzzel. Amikor még Mindszenty megkezdte a beszédét, egyszerre kikapcsolták a városi villanyhálózatot.

A rendezők erre számítottak is, s egy-két percen belül agregátor adta a mikrofonnak az áramot. A gútaiak is bementek ki kocsin, ki kerékpáron Makóra. A Mária-napi ebédnél hallotta a bíboros, hogy az alig 26 km-re levő Pitvaroson frissiben átdobott csallóközi magyarok vannak. Fölfigyelt a hírre: Ezek az esztergomi prímás hívei voltak Trianon előtt. A gútaiak bérelték a prímási birtokokat. Ebéd után a Mária-napra bejött áttelepítetteket a makói plébánia hatalmas kapualjába kérette. . Itt mondta nekik: „A Duna innenső partjáról sírva néztem, mit műveltek a túlsó parton a csehek. Botorul szűkre szabott Hazám! Ha meg lett volna nekem a hercegprímások régi hatalma, ők voltak a nádor után az ország második emberei,...”tovább nem tudta mondani a sírástól. Mindenki zokogott.

Forrás: Békési Élet, 1990

Fotó: wikipédia