Történelmi évfordulók: Zrínyi Miklós halála – 1664. november 18.

Jókai Mór Erdély aranykora című regényében kétséget sem hagy afelől, hogy Zrínyi Miklós gróf kitervelt merénylet áldozatává vált a kursaneci erdőben 1664. november 18-án. Ez a szóbeszéd rögtön a horvát származású, de ízig-vérig magyar szívű főúr halála után kezdett szárnyra kapni, mert az ország közvéleménye nehezen fogadta el, hogy a kemény katona, a legendás törökverő hadvezér, az európai hírű poéta ilyen csúfos, véletlenszerű halállal múljon ki a világból. A történészek azonban minderre semmi bizonyítékot nem találnak, de a lényegen mit sem változtat: a nemzet nagy támasza dőlt ki azon a novemberi vadászaton.

Zrínyi Miklós grófban ugyanis mindenki azt az embert látta, aki éles elméjével, politikai zsenialitásával, nemzetközi kapcsolataival és bátorságával képes arra, hogy kiűzzék a törököt az ország területéről, és a Magyar Királyság újra régi erejében támadjon fel. Ebben pedig nem is volt semmi túlzás. Az ősi horvát főnemesi családban 1620-ban megszületett arisztokrata sarj-bár édesapja meghalt, amikor ő még csak hatéves volt- kiváló nevelést kapott. Nem kisebb személyiség, mint Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek vette szárnyai alá a főrangú árvát, és mindent megtett, hogy az majd felcseperedvén ősei nyomdokába léphessen. A gondos nevelés nem is volt hiábavaló, mert Zrínyi Miklós már egészen fiatalon kiválóan állta meg a helyét a nagy felelősséggel járó pozíciókban. Annak ellenére, hogy általában a főnemesek születési előjogaiknál fogva kivétel nélkül részt vettek az ország irányításában- pontosabban mondva csak ők, mert a rendi állami berendezkedésnek ez volt a lényege- nem feltétlenül vívtak maguknak olyan elismerést, mint Csáktornya fiatal ura. A hadakozás része lett az életének, a Habsburg- dinasztiában látta egyedül azt az erőt, amely képes véget vetni a törökök európai uralmának, ezért a bécsi udvar és a királyok feltétlen híve lett. Katonai szolgálata során a harmincéves háborúban és az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (ur. 1630-1648) ellen vívott harcokban is hűen szolgálta III. Ferdinándot (ur. 1637-1657), akinek egy alkalommal – 1645 során – az életét is megmentette.

Zrínyi karrierje vitézsége folytán hamar magasra ívelt, 1646-ban Horvátország főkapitánya lett, a következő évben pedig a báni méltóságot is elnyerte. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ez nagyon tetszett a birodalom irányítóinak, ugyanis egy eszes, és hozzá jelentős vagyonnal rendelkező magyar (még ha horvát származású is) főúrtól mindig tartottak. Tudták, hogy a magyar főnemesség hűségének az ára mindig az ősi magyar alkotmány betartása, és nemzet szabadságjogainak figyelembevétele. Elszántsága és jellemessége zavarta az európai politikához midig igazodó Bécsi Udvart, amely napjaink politikájához hasonlóan mindig ide-oda hintázott. Ebbe pedig nem illett bele a harcias Zrínyi, aki mindenáron és mindenekelőtt az oszmánoktól akarta megtisztítani hazáját. Sok konfliktusa támadt abból is, hogy a megalkuvó udvari politika tiltása ellenére is állandóan rajtaütött valahol a törökön.

A kursaneci erdő vadkanjában- persze képletesen- ezért látták sokan a Habsburgok büntető kezét. Így, vagy úgy- a magyarság egyik legvitézebb hadvezérét és legkiválóbb költőjét, gondolkodóját veszítette el azon a novemberi délutánon.

(sj)

(képek: wikipédia)