A pap, aki utat nyitott a tanulás és tudás felé

Rendek József 1810. május 27-én született Tatán. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, majd Esztergomban, Nagyszombatban és Pesten tanult teológiát. 1836. október 28-án szentelték pappá. Első szolgálati helye Lekér volt, ahol kápláni teendői mellett már nagymértékben foglalkoztatta a nép tanításának kérdése is. Szorgalma, elhivatottsága és rátermettsége hamarosan újabb megbízatásokat eredményezett: 1842. április 12-én az esztergomi képzőintézet tanárává nevezték ki.

Később, 1852 és 1861 között Gútán szolgált plébánosként, majd az alesperesi hivatalt is ő töltötte be. 1861. november 8-án nevezték ki Érsekújvár plébánosává. Munkásságának elismerését bizonyítja az 1869. június 12-i esztergomi kanonoki kinevezése, pályafutását pedig az 1874. június 8-án elnyert cikádori címzetes apáti cím koronázta meg. Életének utolsó napján, 1875. március 25-én, nagycsütörtök reggelén – bár már gyengélkedett – még felment a székesegyházba, ahol a papsággal együtt megáldozott. Délután állapota súlyosbodott, és este nyolc órakor hunyt el. Rendek József nemcsak egyházi, hanem világi tekintélynek is örvendett: Bars és Esztergom vármegyék, valamint a verebélyi és szentgyörgyi érseki nemesi székek táblabírájaként is szolgálta nemzetét.

Életének egyik fő célja a szegénysorban élő paraszti réteg iskoláztatása volt. Meggyőződése szerint a falusi iskolák színvonalának emelésével nemcsak a legszegényebb népréteg boldogulását segíti elő, hanem a magyar társadalom fejlődését is. 1846-ban megjelent módszertani könyve, a Tanítás-mód városi s falusi elemi iskolai iskola-tanítók, mesterképző intézetek használatára országos ismertséget és elismertséget hozott számára.

Gútai működése alatt bevezette a vasárnapi iskolákat, amelyekben felnőtt fiatalokat oktattak. A falusi gyermekeket ugyanis gyakran már az elemi iskola második-harmadik osztályából kivették, hogy besegítsenek a mindennapos mezőgazdasági munkákba. Sokan akadtak olyanok is, akik még a csekély iskoladíjat sem tudták megfizetni. Ennek következtében nagyon sok fiatal felnőtt már a korábban elsajátított alapvető ismereteket – mint az írás és olvasás – is elfelejtette. Ezen kívánt segíteni Rendek József a vasárnapi iskolák elindításával. A közerkölcs fenntartása érdekében legénybírákat nevezett ki, akik a nagy tekintélynek örvendő plébános megbízásából a mulatságokon és vásárokban tartották fenn a rendet. A Katholikus Néplap tanúsága szerint a Magyar Királyság egész területén ismertté vált munkássága, és országosan követték útmutatásait a népoktatás terén is.

Rendek József kiemelkedő pedagógiai tudása és a nemzetért érzett felelősségvállalása ma is példaértékű, ezért Gúta város vezetése úgy határozott, hogy emléktáblával tiszteleg egykori tudós plébánosa előtt. Az ünnepi rendezvény díszvendége prof. RNDr. Tóth János, PhD, a Selye János Egyetem rektora volt, aki délelőtt a városházán Halász Béla polgármesterrel egyeztetett a város és az egyetem közötti kapcsolatok erősítéséről. Megállapodtak abban, hogy a jövőben kölcsönösen keresik az együttműködési lehetőségeket mindkét intézmény programjaiban és működésében. Az első lépésként felmerült, hogy a gútai II. Rákóczi Ferenc Alapiskolát felveszik az egyetem gyakorlóiskoláinak sorába. Erről a közeljövőben, további egyeztetések után születik döntés.

Az emléktábla leleplezésére 2025. december 9-én került sor Gúta legrégebbi oktatási intézményében, a II. Rákóczi Ferenc Alapiskola aulájában. Az ünnepséget Szántó Zalán kilencedikes tanuló szavalata nyitotta meg, amely méltó hangulatot teremtett az alkalomhoz. Házigazdaként Kacz Jenő igazgató úr üdvözölte a megjelenteket, majd Tóth János, a Selye János Egyetem rektora méltatta az egykori pedagógus-pap életútját. „Rendek József és társai már a 19. század 30-as éveiben felismerték, hogy milyen fontos a harmadik szintű oktatás. Ők teremtették meg a mesterképző iskolákat, amelyek nagyjából a mai tanítóképzőknek feleltek meg. Ez nagyon fontos mérföldkő volt a hazai oktatástörténetben. Felsőoktatási szakemberként külön öröm számomra, hogy nem felejtik el azokat a nagy elődöket, akik a tanulás útján szolgálták a nemzet felemelkedését- emelte ki a rektor.

Halász Béla, Gúta város polgármestere elmondta, hogy az egész közösség büszke arra, hogy Rendek József közel egy évtizeden át volt a város gondos lelkipásztora és tanítója. „Gútán a múltban is megbecsültük azokat, akik nemcsak önmagukért, hanem másokért is dolgoztak. Ma sincs ez másképp, és Rendek József példája abban erősít meg bennünket, hogy mindenki a saját tehetségének megfelelően dolgozzon – nemcsak a saját, hanem az itt élők boldogulásáért és felemelkedéséért is.”

Sárközi János röviden méltatta Rendek József életútját, majd Nagy Péter János atya megáldotta a táblát. A megemlékezést az énekkar néhány tagjának csengő dallamai zárták, emelve az esemény bensőséges és felemelő hangulatát.

Az emléktábla elhelyezésével a város nemcsak egy jelentős történelmi személy előtt tisztelgett, hanem hitet tett azok mellett az értékek mellett is, amelyeket Rendek József képviselt: a tudás tisztelete, a közösség szolgálata és az oktatásba vetett hit.

Fotó: Kürti Emese