Vermes Balázs a Suttogónál – V. rész

Halihó, emberek!

Ismét jelentkezem a messzi távolból. Mégis közel. Kissé elsodortak a napi események, meg úgy nem is igazán történt érdemleges, vagyis nem akkora horderejű. De vagyok, megvagyok, jól vagyok, begyütt a ílet! Eszem rendesen és egyre jobban belevetem magam a melóba is. Vannak egészen jó sikerek, és angolul rádióinterjút készítettek velem. Kezdek népszerű lenni Ámerikában is. :D Mondhatnám azt is, hogy It is a begining of a beautiful friendship!  Kicsit most szakmailag jobban belemélyedek, akit esetleg érdekel, közelebbi infókat kaphat. Nem húzlak titeket tovább, és belevágok.

Legutóbb ugye arról meséltem, hogy megkezdődik számomra az instruktori tanfolyam. Jól is haladok ezzel. Úgy dolgozom a lovakkal, hogy még magam is meglepődöm. Illetve van itt most egy kurzus, ahol felvették videóra, ki hogyan dolgozik a lovakkal. Szerénységem nem enged magamat dicsérni, de úgy vélem nekem megy a legjobban, ami persze nem csoda, hiszen a körülmények nekem kedveztek leginkább. Én csinálom legrégebb óta, meg nekem otthon vannak lovaim. Meg egyébként is előnyben vagyok, hiszen én lovagolhatok és nap, mint nap lovakkal dolgozom, számukra viszont nincs engedélyezve a lovaglás a farmon, meg egyébként sincs itt lovasoktatás, hanem csak tulajdonképpen a csatlakoztatást tanulják. Szóval így megy ez itt. Minden nap gyakorlatilag ezzel telik. Most már kezdek még jobban belemélyedni. Október folyamán lesz egy vizsga, amire sajnos még nem tudok jelentkezni mivel a gyakorlat csak az egyik része. Van elméleti, írásbeli része is. Na, az brutális, mivel több, mint ötszáz A4-es oldalas az anyag. Jól megszenvedek vele, de nem baj. Ha meg kell tanulni, hát meg kell. Szőröstül-bőröstül kell ismerni a lovat, az egészségéről, a tenyésztéséről, pszichológiájáról és anatómiai felépítéséről is számot kell adnod. S ezt mind meg kell tanulni, ha ebből akarsz vizsgázni. Ez kemény. És ezután mehetsz az advanced kurzusra, és azután is van vizsga. Ha az sikerül, maradhatsz még három hónapot. Ha jól végzel, lehetsz instruktor. Van kétszer két hetes tanfolyam, vagyis az advance az 3 hetes, mindkettő után van vizsga, aztán három hónap gyakornoki állás. Monty azt mondja, hiába van elméleti tudásod, ha azt a gyakorlatban nem tudod alkalmazni. Úgy fogalmaz, hogy nem akarja, a módszerét olyanok tanítsák, akik saját maguk nem értenek a lóhoz.

Fel is sülnek jópáran. Volt itt két lány a haladó kurzuson, akik igyekeztek, de csak nem sikerült nekik úgy, ahogy azt gondolták. Bár elbukták a vizsgát, maradhattak volna, de elmennek. Foglalkozniuk kellett egy mustanggal, aki érintetlen volt és ráadásul elég problémás is. Hát, elkezdtek vele, de csak úgy tessék-lássék foglalkozni, és a két hét alatt azt érték el nála, hogy képesek voltak megsimogatni a fejét, berakni a sútba és rárakni a kötőféket. Nem sok, gondolhatjátok. És igazatok van. Monty is úgy vélte, hogy ez két hét után igencsak csekély fejlődés, meg nem követték a javaslatát, hogy a labdákkal dolgozzanak. Na, és akkor jött egy szerény legény Gútáról, aki megmutatta, hogyan is kell ezt csinálni. :D

Montynak az a véleménye, és ez állítólag be is van bizonyítva, hogy a ló külön veszi az embert és az őt ért hatásokat. Ha tehát rugdosol felé egy labdát, akkor a ló nem köti össze veled, hogy tőled érkezik az őt zavaró hatás, ami bántja őt és támad rá. És ez érdekes. Monty erre építette fel azon elméletét, hogy létre kell hozni a lóban egy képet arról, hogy a labda a rosszfiú és az ember a jófiú. Tehát rugdosod a ló felé a labdát, amikor ő menekülőre fogja, s mikor támogatást akarsz adni a lónak, akkor félreteszed a labdát, és te meg akarod simogatni a lovat. Tehát egy jó érzést akarsz kelteni a lóban, s amint ő elhagy téged, vagy elmegy, megint jönnek a labdák. Mindezt egészen addig csinálod, míg a ló már a te társaságodat fogja keresni. Mert tudja, hogy ha veled van, és nyugton marad, akkor nincs labda. Ez borzasztóan működik. Eddig csak olyan lovakkal foglalkoztunk, akik fogékonyak voltak. De aztán különleges kísérletre is sor került.

Jött Casanova (ő az a mustang). Ő egy vad paripa. Nem tudtál hozzányúlni. Bár Monty kérte, a labdák segítségével foglalkozzunk a lovakkal, de a lányok próbáltak meggyőzni. Nem forszíroztam a dolgot, mert túlságosan nőuralom volt, így hát rájuk hagytam. Nem is lett ennek jó vége, mert miután Monty visszatért, nem igazán örült ennek, mert tudta, milyen a ló, de próbára akarta tenni.

És akkor jött a gútai legény, amit már ugye említettem és megmutatta, mit hogyan kell. Én dolgozhattam a mustánggal. Elment a két lány közül az egyik, így lehetőségem volt, ki is használtam. Ugye ők odáig jutottak, hogy meg tudták simogatni a ló ún.: near side-ját (a ló bal oldala). Ez a ló azon oldala, ahol általában vezetik a lovat, nyergelik és szállnak fel a lóra. Ez még a katonaság miatt alakult így, mert a hadseregben a fegyverek miatt mindig a ló bal oldala mellett csináltak mindent. És ezt az oldalát tudták a lányok megsimogatni. Csekély eredmény, de ők ennek hihetetlenül örültek. Jöttem én, és fél óra munka alatt eljutottam oda, hogy mindkét kézzel a ló mindkét oldalát meg tudtam simogatni, a nyakát, a hátát, a hasát, a lábát és a szügyét. S ez akkora dolog, hogy az egyik csaj, aki akkor velem volt, még megjegyezte, hogy őt ez sokkolta. Mármint ez az eredmény, mert ő nagyon nem értett egyet ezzel a labdás dologgal. És ő nem igazán hitt ebben, és nem mert olyan dolgokat bevállalni, mint amiket én. Mert ez a ló rúg, és azon nyomban támad, ha valami félelmetes dolog történik számára, de ha figyeled a lovat, akkor tudod, hol vannak a határok. Nekem fél óra alatt sikerült, ami a két lánynak két hetébe telt. Jó volt. Nagyon örültem ennek. Remélem, még foglalkozhatok ezzel a lóval.

Ha azt kérdezed, hogy ez adottság-e, vagy megtanulni való, akkor azt tudom mondani, hogy az utóbbi. Van azonban, aki sokkal jobban érti a lovat. És én úgy érzem, értem a lovat. Mindig azt mondják, olvasd a lovadat. Ez a cél, és egyiket sem lehet skatulyázni. Nincs egyetemes megoldás, mert minden ló más. Nem szabad skatulyázni, hogy ezt vagy azt kell csinálni és akkor ez működik. Nem. Bár bizonyos szinten így is van, tehát a sémákat meg kell tanulni, de viszont nyitottnak kell mindig lenned arra, hogy mi az, amit az adott ló enged és mit nem. Én kimondottan akartam, hogy tőlem eltávolodjon a ló, és akkor elértem, hogy a labdák rosszfiúságát emelve erősítettem a saját jófiú posztomat. Ha jól viselkedett a simogatás után, akkor erőltetettem mást, és megpróbáltam olyan helyen is megsimogatni, ahol addig nem. Ilyenkor a ló elment. Nekem ez volt a célom, a lányok meg éppen ezt akarták elkerülni. Én azt akartam, hogy szokja azt, hogy egyre határozottabban mozogjak vele, végén pedig csak odamentem és megsimogattam. Ezt eddig nem tudtuk megcsinálni, mert úgy kellett vele bánni, mint a hímes tojással. Aztán a végén inkább azt választotta, hogy jöjjön oda valaki, hogy simogasson, mint hogy ezek a tetves labdák megint jöjjenek. Ez érdekes tanulmány volt. Na de elég az önfényezésből, ez több volt, mint sok!... Azért annyira nem vagyok ám nagy ász! :)

Végre ismét Monty kezdett velem foglalkozni. Ennek nagyon örülök, mert két hétig nem lovagoltunk együtt. De most megint. És újfent az alapoknál ragadok le. Agyamra megy, nem is tudtam, mindez hogyan történhetett. Mikor Montyval lovagolok, akkor a lehető legrosszabbul dolgozik velem a ló. Valószínűleg én vagyok az oka. De ha ugyanazzal a lóval magam dolgozok, akkor szépen meg tudom csinálni az adott feladatokat. Amikor pedig Montyval, akkor egy kalap szart nem ér. Megnézi és elmondja, sokkal jobb, mint korábban volt. Ugyan még mindig nagyon rossz, de már sokkal jobb, mint volt. :D

És ez volt a dicséret. Viszont engedi, hogy továbblépjek, mert úgy érzi, már vagyok olyan szinten. Ez nagy öröm, hogy Monty úgy látja, fejlődtem ebben. Mondjuk, minden nap lovagolok, amikor csak tehetem.

Egyébként aránylag minden nap ugyanaz. Reggel hétkor kezdünk, én nyolcig megpróbálok lovagolni. A most zajló kurzus végéig el kell készíteni egy projektet. Ez lényegében egy csoportfoglalkozás, és a mi projektünk, hogy megfigyeljük a lovakat, különféléket. Vadlovakat, háziasított lovakat és olyanokat, akikkel mi is foglalkozunk, tehát rescue place, azaz menedékhelyről hozzánk került lovakkal. Minden kategóriában két lóval foglalkoztunk, s akkor azt nézzük, mi a reakciókülönbség az egyes lófajták között az emberi tárgyakra, mint a labdák, fóliazacskó, műkéz meg ilyen vackok. Az volt a hipotézis, hogy a mustáng szarabbul fog reagálni, mert hát, ugye, vadló. És ez megdőlt.  A mustángok voltak a legjobbak. Hozzá kell tennem, hogy a mustángokkal már foglalkoztak ilyen módon. Ebből pedig azt szűrtük le, hogy teljesen mindegy, milyen a lovad. Lehet bármilyen, mert ha konzekvensen csinálsz valamit, akkor gyakorlatilag minden lónál megjelenik a kívánt eredmény. Természetesen ezalatt nem azt értem, hogy minden ló alkalmas mindenre, hiszen egy hucul sosem fog neked 180-as akadályokat ugrani, egy ugró ló pedig nem valószínű, hogy leelőzi a versenylovat. Viszont az alapokat minden lónál le tudod fektetni. Minden ló hasonlóan reagál bizonyos helyzetekre. Tehát a legnyugodtabb lovak is úgy reagáltak a labdákra ( na, jó ez nem igaz, mert az egyik az tényleg majdnem elaludt...onnét tudtam, hogy él, hogy néha megmozdult a füle. Számára egyébként megpályáznám a világ legnyugodtabb lova címet), hogy úgy kiugortak a karámból, s a mustángok meg nyugodtan álltak. Érdekes volt ezt is megfigyelni, hogy a mustáng, aki meg se moccan, ha labdát lát, majdhogynem elalszik közben, a nyugodtabbnak vélt lovak meg kis híján szétrúgták a karám oldalát. Itt meg kell említenem, hogy a mustáng viszont másra reagált hevesen, ami számára volt új... Amit az leművelt, arra nincsenek szavak. Pedig csak egy hevedert raktál rá. Ez a ló ahhoz képes, amit korábban velem bakolt egy másik ló, hát mintha az állt volna. Ez úgy tekergett, mint a kígyó. Dobálta magát, pörgött-forgott. Azt kell mondanom, hogy ezt a mozgékonyságot még Chuck Norris is megirigyelhette volna. És még csikóval is dolgozik Monty, szóval, azt is tudjuk tanulmányozni.

Megy az iskola ezerrel, de tulajdonképpen mindig csinálunk valamit. Most kezd összerázódni a csapat. Heten vagyunk a kurzuson. Két hete vasárnap csaptunk egy csapatépítőt. Elmentünk a vidámparkba. Nagyon jó volt. Az fb-re tettem fel képeket és videókat. Itt is elérhetővé teszem. Nagyon összerázódtunk. Szó szerint. Mert az egy vad hullámvasút volt. El is veszítettem a telefonomat. (Szóval fotókat ne nagyon várjatok... Nem adja ki :D). Fog kellenem szerezni, mert ha Montyt fogom kísérni a nagvilágban, valakinek posztolnia kell a híreket.

Ugyan elment Denise, a programszervező csaj, így hát magamra vállaltam a programok szervezését és rángatom az embereket. Két hete focizni voltam a mexikóiakkal. Ez nagy volt. Manuellel mentünk. Ugyan egy kukkot nem értettem, mit kiabálnak spanyolul, de amikor passzolták a labdát, azt megértettem. Kissé nehézkes, de ilyen társasági műsorokkal jól megy a beilleszkedés. Aztán itt is csaptunk egy focimérkőzést, lányok-fiúk vegyesen. Így jobban szocializálódunk. Mert hát vannak köztünk olyanok is, akik nem egészen társasági emberek. De látom, már olvad a jég. A zárkózott típusok is kezdenek megnyílni. Vagy, hogy stílusos legyek: sikerül betörni őket.

Nem igazán volt kirívó eset. Nemsoká Monty készül Európába, Angliába a királyi lovardába, majd pedig Németországba. Nem tudom, vele tartok-e, valószínűleg még nem, de majd meglátjuk. Hamarosan intézzük a szerződésemet, minden idővel kiderül. Úgy látom, számol velem, mindig, amikor tud, lejön és foglakozik velem, tanít engem. Ez jó. Ő a szakmai csúcs. Úgy olvassa a lovat, hogy hihetetlen.

Csináltak velem angolul egy rádióriportot. Elégedettek voltak velem. Skype-on vette fel az egészet egy fickó, aki a rádió egyik szerkesztője. Neki is nagyon tetszett. Faggatott a lovasíjászatról, hogyan is működik, meg a harcmodorról. Korrekt riport. Tetszett. Jónak találták és meg is fenyegettek, hogy szeretnének még több ilyet. (Remélem csak vicceltek!)

És eszem rendesen. Már-már túletetnek. :D Van itt egy srác. Olyan vacsit rittyentett, hogy csuhaj. Mondjuk a lovakhoz nem ért, de elég jól főz. Ez is valami! A valami az meg már nem semmi! Háá nem? Háá DE! Szóval, van mit enni. Mert számos barbacue parti van itt, ugyanis enélkül itt nincs élet. Na, most, az ottani ételmaradékokat szépen összepakolják nekünk, inkább csak nekem. Marhajó. Szó szerint. El kell ismernem, hogy otthon az eddigi életemben nem ettem annyi marhahúst, mint itt három hét alatt. Jó soruk van. Meg nekem is. Begyütt a ílet rendesen. Eddig is jóvót, de még talán sosevót ilyenjó! :D Aranyélet van itt az embernek. Nincs is mindig időm arra, amit meg akarok csinálni. Jóvilágvan.

Folyt.köv. Na, puszi!