Exkluzív interjú Király Gyula nyugalmazott rendőrőrnaggyal (1.rész)

„Az emberek szolgálatában állok!”

Évekig hallgatott, mert úgy gondolta, a tettei önmagáért beszélnek. Nem állt reflektorfénybe, kerülte a nyilvánosságot. Emiatt születtek az őt körülölelő homályos mendemondák és szóbeszédek. Pedig megtehette volna, hogy kiáll, és ahogy ő fogalmaz, „villogni kezd” és begyűjti a dicsőséget, sőt még talán glóriát is kapott volna a feje köré. Mégsem vállalta. Király Gyula nyugalmazott rendőr őrnagy több évig vezette az állami rendőrség gútai körzeti kirendeltségét. Most megszólal és megtöri a sokéves csendet. Mélyinterjúban elárulja, miként lett belőle rendőr, hogyan emelkedett egyre magasabbra a szakmai ranglétrán, milyen eredményeket ért el a közbiztonság megerősítésében Gútán és környékén, mit lehetne tenni a nem alkalmazkodó, beköltöző, javarészt roma származású polgárok ellen, értelmezése szerint létezik-e ún.: cigánybűnözés, mi a helyzet a lopások, betörések, gyilkosságok felderítésével. Emellett beszélt még az őt körülvevő titokról, nevének besározására tett sikertelen kísérletekről, a kábítószer-fogyasztók és – terjesztők felderítéséről és arról is, hogy egy időre miért is távozik Gútáról. Exkluzív interjúban vállalta, mindenről kendőzetlenül beszél és megosztja rendőri hivatásának legfőbb mozzanatait és megosztja legbensőbb titkait.

Egyenruhában fogad a gútai körzeti rendőrparancsnokság emeleti irodájában. Íróasztalán különféle dokumentumok hevernek, aláírja őket. Nem váltották le, hanem nyugállományba vonul. Közli velem és leül a szemközti székbe. Kéri, fotózzam le, de vigyázzak, hogy jó felvétel legyen, amelyen jól áll a haja is. Nevet. Szemembe nézve válaszol a kérdéseimre.

- Miért éppen most döntött úgy, hogy képletesen ugyan, de kiáll a nyilvánosság elé és megosztja-feltárja rendőri hivatása hátterét?
- Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor elgondolkodik és számvetést készít. Számomra most jött el az a pillanat, hogy bemutassam magam olyan szemszögből, amit még az emberek nem láttak. Sokak számára megdöbbentő lesz. A titoktartási kötelezettségem ugyan nem sok mindenre enged nyílt és egyenes választ adni, ám amire igen, arra a kérdésre őszintén felelek. Nem meghalni készülök, csupán visszavonulni.

- Mi volt az a pillanat, amiért elérkezettnek látta az időt a vallomásra?

- Sok félremagyarázott féligazság, téves információ kering a városban arról, hogy leváltottak, vagy éppen menesztettek. Ebből egy szó sem igaz. Úgy gondoltam, ha már egyszer nyilatkozom, azt a legőszintébben, nyíltan és minden felesleges körmondatok nélkül teszem. Büszke vagyok arra, amit elértem, és úgy érzem, elérkezett az idő arra, hogy visszavonuljak, s egy egészen másfajta tevékenységet folytassak. De továbbra is az emberek szolgálatában szeretnék állni. Ám ne rohanjunk ennyire előre.

- Nyugdíjaztatását kérte és 2014. január elsejétől már nincs a rendőrség kötelékében.

- Valóban. Most éreztem úgy, hogy váltanom kell, mert egészen másfajta dolgok kezdtek érdekelni.

- Állítólag a felettesei megsúgták, olyan ügyek vannak kibontakozóban, hogy jobban jár, ha inkább nyugdíjba vonul.

- Nem volt ilyen jellegű megszólítás. Önmagam a saját szabad akaratomból döntöttem úgy, elég volt és más dolgokkal szeretnék foglalkozni. Tudom, hogy az emberek szeretnek mindenféle összeesküvés-elméleteket gyártani, kombinálni és a tényeket sajátságosan értelmezni. Nincs ezzel semmi gond, szabad országban élünk, szabad véleménynyilvánítás és szólásszabadság van. Azonban ennek is vannak határai. Éppen ezért is vállaltam az interjút, hogy az embereknek megmutassam, ki vagyok és mivel is foglalkozok.

- Mi igaz abból, hogy egy érsekújvári járás településén tartott rendőri buliból, amire állítólag nem hívták meg, kirángatta V. Tibort, hogy számon kérje tőle azt, hogy nem hívták meg és aztán szánt szándékkal megpróbálta besározni a kollégái előtt?

- Ez butaság, a történet kitalált és a szűklátókörűség megnyilvánulása. Ilyesmi nem történt meg.V. Tibor kollégám és beosztottam volt, nincsen egymással semmi problémánk.

- Egy másik ügyben pedig Szomolai Tibor panaszt tett az Ön személye ellen, elfogultsággal gyanúsította. Az ügyet mintegy fél év után azzal zárta le a nyitrai kerületi rendőrkapitányság, hogy megalapozatlan volt a panasz. A fiatalember mégis úgy gondolja, igazságtalanság érte, mivel állítása szerint többször is azzal találkozott, hogy az ügy kapcsán készített jegyzőkönyvek eltűntek. Mit tud ehhez mondani?

Ehhez már bővebben hozzá tudok szólni. Az említett fiatalember valóban élt azzal a jogával, hogy panaszt nyújtott be hivatali visszaélés gyanújával. Elárulom, jól ismerem Tibort, hiszen az ő és az én édesapám jóbarátok, összejárnak a családok. Egy nap azzal jött be hozzám, hogy megfenyegették és megverték. Meghallgatva felvázoltam neki a további lépéseket és biztosítottam őt afelől, számíthat a segítségemre. Az objektivitáshoz az is hozzátartozik, hogy megkérdezzük a három érintett felet. Így is tettünk. A sorozatos kihallgatások során azonban bebizonyosodott, hogy a Tibor által elmondottak nem felelnek meg az igazságnak. A kikérdezett három fiatalember azt vallotta, hogy Tibor kezdeményezett, odament egyikükhöz, ököllel megütötte és leszakította a nyakláncát. Tehát nekünk Tibor nem mondott igazat. Továbbá a vallomásokat alátámasztandó kikértük az OTP bank biztonsági kamerájának felvételét, amelyen világosan látszott az eset. Itt már felmerült a rablás ténye is. Ezt megosztottam Tiborral is, akinek láthatóan ez nem tetszett. Megjegyzem, kiállok az igazság mellett, s ilyenkor nálam nem számít se rokon, se ismerős.

- Ez az ügy állítólag katalizátora volt annak, hogy az Ön beosztottjai tömegesen kérték az áthelyezésüket, amennyiben továbbra is rendőrparancsnok marad. Hogyan vélekedik erről?

- Az elmúlt években több áthelyezés is volt. Volt, aki nyugdíjba vonult, s volt, akit áthelyeztek, vagy éppen előléptettek. Az egykori rendőrparancsnok-helyettes jelenleg Komáromban rendőrparancsnok, a vizsgálótisztem pedig parancsnokhelyettes lett. Ez természetes dolog. Ha a rendőr képes szakmai tevékenységével bizonyítani és előrejutni, akkor annak csak örülök. És büszkeséggel tölt el, hogy kineveltem őket és magasabb tisztségbe kerültek. Ami a többi áthelyezést illeti: tisztségemből kifolyólag nem szólhattam bele, hogy ki távozik, és ki érkezik beosztottamként, ezt mindig a feletteseim döntötték el. Csupán diszciplináris ügyekkel foglalkozhattam, tehát büntetést róhattam ki. Senkivel sem vagyok haragban. Minden munkahelyen vannak súrlódások a dolgozók között, ez természetes. Tudatosítani kell, hogy ki a főnök és ki a beosztott. A felettes adja a parancsokat, a beosztott pedig teljesíti őket. Ez ilyen egyszerű. Nem én állítottam össze a saját menedzsmentemet. Akkor egészen másként nézett volna ki. Már az is sokat elárul, hogy az egyetlen gútai vagyok, ami nem túl jó, hiszen az ide érkező idegennek sosem lesz olyan helyismerete, mint egy olyannak, aki itt él.

- Mégis megválik a hivatalától. Méghozzá ilyen hirtelen.

- Ez csak kívülről tűnik így. Bennem már rég megfogalmazódott a gondolat, ám kivártam a megfelelő időpontot, amikor nyugodt szívvel tudok távozni. Nincs bennem semmilyen rossz érzés. Karrieremben mindent elértem, amit akartam, teljesítettem a kitűzött célokat. Immár hat vagy hét éve voltam parancsnok és megelégeltem. Igazából ez elég hosszú idő, gyakorlatilag rekordideig voltam parancsnok. Bekerülhetnék a Guinnes rekordok könyvébe is, mint a leghosszabb ideig hivatalban lévő rendőrparancsnok. Általában néhány évente váltakoznak a rendőrparancsnokok pozícióikban. Sikeres embernek tartom magam. Ajánlottak magasabb pozíciót, ám azt nem fogadtam el. Két ranggal kerülhetnék feljebb. Az ezredesi rangot a járásban csupán egyetlen egy ember érte el, s ez az ember az édesapám, dr. Király Gyula. Az ő nyomdokaiba léptem, szép karriert tudhatok magam mögött, most azonban már más az érdeklődési köröm. A tegnap sikereinek hullámaira ma már nem tudok ráülni.

- Miért éppen most távozik?

- Két évtizedet leszolgáltam. A megválásra nem adhatok egyenes választ. Azért nem adhatok, mert… (nagy sóhaj) Nincs semmi problémám. Jobb dolog vár rám máshol, mint itt.

- Milyen emlékei vannak?

- Bennem csak jó van, és mosolygok. Voltak rossz napok is, az egész mintegy hullámvasút: egyszer fent s egyszer lent, ez természetes. Ilyen az élet. Semmi sem tart örökké. Ez az életfilozófiám.

- Ezt megelőzően nem nyilatkozott. Miért?

- Minden beszédem, vagy éppen nyilvánosságra hozott álláspontot központilag ellenőriztek. Korábban még lehetett, később már a médiával való kommunikációt megszüntették. Ha tehát korábban elkövettem volna azt a hibát, hogy akár az önkormányzaton, vagy egyéb helyeken beszéltem volna, azzal kihágást követtem volna el, mivel nem volt rá jogosultságom. Az egyszeri önkormányzati megnyilvánulásomból később problémáim akadtak. Vannak belső szabályok, amiket nekem be kellett tartanom. Később aztán ezért is vonakodtam nyilvánosan ismertetni a rendőrség tevékenységét.

- Tehát nem azért, mert valami titkolnivaló lenne?

- Nem, erről szó sincs. Nem azért volt, mert valakitől félek, vagy valakinek ne merjek a szemébe nézni. Amikor reggel felkelek és belenézek a tükörbe, akkor nincs késztetésem szemen köpni magam. Nem követtem el semmilyen dolgot, amivel valakit megbántottam, megsértettem, vagy fájdalmat okoztam volna. Én a hazámat becsületesen védtem és érte kész voltam az életemet is áldozni. Számos forró helyzeten átmentem, és vannak olyan dolgok, amikről még most se igazán beszélhetek.

- Mi volt a legnagyobb sikerélménye?

- Nem tudok konkrét esetet kiemelni. Sok volt. A piti tolvajtól kezdve, csalókon és betörőkön keresztül egészen a szervezett bűnözői csoport tagjáig széles a skála.

- És mi volt a legtragikusabb élmény?

- Ebből van egy kiemelkedő. Nagyon szomorú és megrázó eset. Ez a mai napig lelkileg a leginkább megvisel. Talán ez a legszörnyűbb dolog, amit rendőrként megéltem. Ez egy tragikus halálos kimenetelű autóbaleset volt Gútán a Vág hídjánál. Ott egy közismert ember kisfiát egy teherautó elgázolta. Hat éves volt. Egyik kollégámmal érkeztem a helyszínre, egy tömeg gyűlt a szerencsétlen kissrác köré. Mindenki tétlenül állt és csak nézett. Odaléptem a kisfiúhoz, letérdeltem mellé, megemeltem, oldalra fordítottam és megpróbáltam életet lehelni belé. Ám láttam, hogy a füléből, orrából és a szájából is folyik a vér. Tudtam, hogy nagyon nagy baj van. Hevesen mozogtak a szemei. Én is csupa vér lettem. A kezeim között halt meg a kisfiú. Ez egy nagyon szörnyű élmény, mély nyomott hagyott bennem.

- Valóban nem lehetett egyszerű és könnyű.

- Rengeteg öngyilkossal is találkoztam, akik akár lőfegyverrel, kötéllel vagy a hídról való leugrással vetettek véget életüknek. Ezt sokáig lehetne sorolni. Nem tudom pontosan mennyi holttestnél voltam kint. Ilyenkor sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy Isten vajon ezt miért is engedi. Már megkaptam a választ. Ennyi adatott meg.

- Egy másik haláleset is nyilván megmarad az emlékezetében. Mégpedig a 2003-as tragikus kimenetelű bankrablás egyik áldozata, aki egy rendőr volt. Izsák Gyula, őrnagy, post humus alezredes, szolgálatteljesítés közben életét vesztette. Hogyan élte meg?

- Nagyon megviselt. Több szempontból is. Izsák Gyula személyes nagyon jóbarátom volt. Emlékszem arra az időre. Távúton végeztem a főiskolát, és a szörnyű esemény előtti éjjelen teljesítettem szolgálatot, és bár aznap is szolgálatosnak kellett volna lennem, azonban elcseréltem. Ez kimondottan rossz érzés volt, de nyilván, így akarta a sors. Amikor megtörtént, mindenkit szolgálatba hívtak, parancsot kaptunk. Nehéz erről beszélnem. Nem is szeretnék többet. Megviselt engem, mert nagyon jó emberről volt szó, egy kétgyermekes családapáról. Nagyon jó kapcsolatot ápolok a fiával, aki ügyész. Ez egy nagyon rendes család. Csak ennyit szeretnék ehhez hozzáfűzni.

- Ez egy olyan történés volt, amiről heteken keresztül beszéltek az emberek. Nyilván szigorúbb közbiztonsági intézkedéseket is foganatosítottak. Hogyan alakult az esetet követően Gúta közbiztonsága?

- Egy példát hoznék fel. Két alkalommal volt fegyveres rablás, és mindkét esetben mi, gútai rendőrök felderítettük. Bizonyos szempontból ez magáért beszél. A tevékenységemmel igyekeztem a beosztottjaimat úgy informálni és olyan helyekre irányítani, hogy ilyen esetek ne történjenek. Nagyon szigorúan megköveteltem a golyóálló mellény viselését és a lőfegyver használatát. Keményen harcoltam az általam megköveteltek betartásáért. Minden rendőrt elláttam egy SAVZ58 típusú gépkarabéllyal, ami 7,62x39-es lőszert tüzel. Mindezt a rendőreim érdekében, a biztonságuk miatt. Ez egy megbízható fegyver, komoly tűzerővel. Sajnos a mai világban erre szükség van. Azt tartom ugyanis, hogy aki békét akar, az készüljön a háborúra. Háborúban állunk a bűnözőkkel.

- Milyen esetek a leggyakoribbak?

- Gútán legelterjedtebbek a vagyon elleni kihágások és a bűncselekmények.

- Tavaly év elején megtörténtek a sorozatos házbetörések. Sikerült felderíteni a tettest/tetteseket?

- Igen. Az elkövető vizsgálati fogságban van. Nagyon fáradságos és hosszadalmas munka volt, de megoldottuk. Az illető gútai.

- Előfordult, hogy használnia kellett a szolgálati fegyverét?

- Igen. Még régebben. És ehhez köthető egy sikerélményem is. Talán 2002 decemberében történhetett az eset. Az Oldalsó utca három panelháza között. Egy idősebb kollégámmal voltam szolgálatban, amikor riasztást kaptunk arról, hogy azon a környéken sorozatos autófeltörések vannak. Kollégámat megkértem, tegyen ki a piactéren, majd jeleztem neki, hogy kövessen a gépjárművel. Elővettem a csőre töltött fegyveremet és gyalogosan megközelítettem a helyszínt. Egyszercsak azt látom, hogy az egyik gépjárműben behajolva van egy férfi úgy, hogy csak a lábai látszódtak ki. Szabályosan felszólítottam, az illető kiugrott az autóból és menekülni kezdett. Meglepetésként ért, hogy egy másik illető is kiugrott a járműből. Ekkor tüzet nyitottam a menekülő férfira. Mintegy nyolc autót törtek fel és az akkoriban divatos CD-s rádiókat próbálták eltulajdonítani. Szerencsésen végződött az eset, mindegyik rádiót, akkumulátort és egyéb értéktárgyat visszaszolgáltattuk jogos tulajdonosainak. Használtam a fegyveremet, mert egy veszélyes bűnözőt üldöztem, majd elkaptam. Sérülés nem történt. Ez sikerélmény volt!

- Sikerélmény lehetne a kábítószer-fogyasztók és – használók elkapása is…

- Értem, mire céloz. Az nem a mi hatáskörünk. A drogosokkal egy másik operatív rendőrségi csoport foglalkozik. Tudunk a problémáról és azt tudom mondani, kezelik. Nem szeretnék részletesebben belemenni és konkrétumokat elárulni, mivel akkor a kollégáim több hónapos munkáját tenném tönkre. Dobbal nem lehet verebet fogni!

- Az emberek viszont azt látják, hogy a járőr elmegy a parkokban és egyéb, eldugott városrészeken tanyázó drogosok mellett. Köztudomásúak bizonyos egyének, akik ezzel foglalkoznak, s az emberek azt kérdezik: miért is van egyik-másik még szabadlábon?

- Ez igaz. Viszont erre nem adhatok kimerítő választ. Tudom, hogy mi miért van és kérem az embereket, értsék meg, az illetékesek ezzel foglalkoznak. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez egyre több embert érint közvetetten vagy közvetlenül. Személyesen engem is megkeresnek szülők, hogy nem tudnak mit kezdeni a kábítószeres gyermekükkel, mert otthon csak tör és zúz. S bár semmi jó előjel nincs, ez csak egyre növekedni fog. Sajnos. Ez a helyzet tűrhetetlen, ám egyelőre kevés a lehetőség megfékezni. Nemcsak Gútán, hanem más falvakban, városokban is hasonló a helyzet. Országos problémáról van szó. Szörnyű időket élünk. Az új idők érkezésével a fejlettebb országokból először a rossz dolgok jöttek be, s csak azután követte a törvényalkotás. Bizonyos szempontból ez nem a rendőrség hibája, hanem a jogrendszer alkotóié. Nem mi, rendőrök alkotjuk a Btk-t. Mi csak betartatói vagyunk. Ismerjük ezeket a problémákat, a lehetőségeinkhez mérten kezeljük is. Viszont erről bővebben nem nyilatkozhatok.

- Ezzel összefüggésben az a hír járja, hogy a Dankó Pista telep az egyik legproblémásabb része a városnak. Igaz?

Exkluzív interjú Király Gyula nyugalmazott rendőrőrnaggyal (2. rész)